Szerbia parlamentet választ
További Jugó cikkek
A DOS a rövid, mintegy tíz napos kampánya során igyekezett minél több embert megmozgatni, bár igyekezete felesleges, a polgárok végleg le akarják váltani Milosevicset és társait. A felmérések szerint a szavazók mindössze 13 százaléka véli úgy, hogy az SSP az egy jó, egy rendes, támogatásra méltó párt. A többség meg úgy, hogy Milosevicsnek is jobb lenne, ha eltűnne a politika színpadáról. A szeptemberi választások nagy vesztese - persze, az SSP-n kívül - a Szerb Megújhodási Mozgalom, amely a ,,voltunk, vagyunk, leszünk" gyengécske kampányszlogennel is érzékelteti, hogy Vuk Draskovicsék örülnek, ha támogatottságuk egyáltalán megüt az öt százalékos parlamenti küszöböt. A Vojiszlav Seselj vezette Szerb Radikális Párt sem a régi önmaga, a múltban, a szocialista-baloldali szövetséggel való lepaktálása megtette a hatását, támogatottsága alig 7 százalék körül mozog.
Az életszínvonal javulására még sokat kell várni
Zoran Djindjics |
Pénz
A G17 Plusz, közgazdászokból, jogászokból álló szakértői csoport tanulmánya szerint az ország teherbíró-képessége egyszerűen nem viselné el egy népszerűségi indexet ugyan növelő, ám kellő fedezettel nem bíró mesterséges életszínvonal növelést jelentő intézkedések meghozatala. A G17 Plusz mindemellett úgy véli, a külföldi dollármilliárdokra van szüksége az országnak, hogy valamennyire is sikerüljön számára a talpraállás. A segélyek tekintetében meg mintha még a régi idők szele fújna, hangzatos ígéretek, meleg fogadtatások, baráti kézrázások, ám igazán nagy összeg eddig csak nem folyt be még a Jugoszláv Nemzeti Bank számlájára.
Nyugati aggodalmak, balkáni kavarások
A nyugati visszakozást egyes megfigyelők azzal magyarázzák, hogy amíg Brüsszelben és Washingtonban az látják, hogy a volt hatalom emberei közül sokan ott ülnek, ahol Milosevics bukása előtt voltak, addig bizony nem ösztönzik a befektetőket, no meg segélyt sem adnak.
A Nyugat mellett egyre több szerbiai lakos is morgolódik azon, hogy vajh' miért késik még a felelősségrevonás, mire a DOS vezetői csak annyit mondanak, egy átmeneti kormány - ahol a szocik is képviseltetik magukat - nem a legalkalmasabb e lépések meghozatalára. A DOS részéről korábban választási ígéret volt, hogy megnyitják az Állambiztonsági Hivatal dossziéit, vagy azok egyes - jogászokból álló bizottság által megvizsgált hányadát -, de ez a kérdés, főként kényes mivolta miatt, az utóbbi időben már nem kerül túl sokszor napirendre. Belgrádi megfigyelők szerint ugyanis a DOS-on belül is akadnak olyanok, akik megégették magukat, az aktákban pedig bármi lehet.
Az csak valamelyest csökkenthet a népharagon, hogy Goran Szvilanovics jugoszláv külügyminiszter közölte, Milosevicset nem Hágában, hanem hazájában állítják majd bíróság elé, fiát, Markot pedig majd jövőre a Jugoszláv Hadsereg látja vendégül, minimum egy évre.
Ha a Milosevics család már nem is az, ami korábban volt, azért a főt nem szabad leírni. Az SSP első már pártjának novemberi kongresszusán - az ellenzéket szapuló dörgedelmei mellett - felhívta arra a figyelmet, amit egyre többen vesznek észre a DOS-on belül is: az ígéretek jól hangzanak, de nem biztos, hogy be is tudják tartani őket. Milosevics pedig igazán elismert tekintély a választási kampányok idején tett ígéretek be nem tartásának. Most viszont be szeretne tartani, de a DOS-nak. Vagy ha nem most, akkor később.