Eleonóra
-1 °C
12 °C

Véres harc a képviselői fizetésért

2008.01.04. 11:03
2007. december 27-én tartották Kenyában a köztársasági elnöki, a parlamenti, illetve a városi vezetők választását. Túlzás lenne azt állítani, hogy a választás kiállt volna egy terheléses demokrácia vizsgálatot, egy héttel a választások után pedig háromszáznál is többre emelkedett a halottak száma. Miért robbant fel az eddig békésnek tűnő Kenya? És valóban az volt-e eddig is? A cikk szerzője választási megfigyelő volt a kenyai választásokon.

Dzsamhuri ja kenya

Kenyai Köztársaság. Hivatalos nyelve: angol és szuahéli. Területe: 582,646 km² főváros: Nairobi (2.9 millió lakos) egyéb jelentős városok: Mombasa (828.500 lakos), Nakuru (3370.000 lakos), Kisumu (322.000 lakos), Eldoret (249.000 lakos), Nyeri (213.000 lakos), Machakos (173.000 lakos), Meru 141.000 lakos). Népesség: 36.9 milló fő (2007. júniusi becslések szerint). Főbb etnikai csoportok: kikuju 22%, luhia 14%, luo 14%, kalenjin 11%, kamba 11%, kisii 6%, meru 5%. Vallás: keresztény 80%, muzulmán 10%, tradicionális afrikai animista vallások 9%, egyéb (hindi/sikh/baha'i/zsidó) 1%. Harambee: (szuahéli szó), jelentése: „húzzuk együtt” „csináljuk együtt”. Kenya címerében is megtalálható mondás hivatott kifejezni az ország összetartását.

A kenyai konfliktus első látásra politikai botránynak tűnik. A politikai palettán már hosszú idők óta és több kormányon át különböző formációkban hatalmon lévő első, másod és harmadik generációs elitpolitikusok vannak többségben, akik mindent képesek feláldozni a hatalomért. A tét persze nem kevés. Míg 2002-ben egy parlamenti képviselő havi fizetése nem érte el a 2000 eurót, addig az elmúlt ciklusban ez az összeg több mint 8000 euróra emelkedett. Ezzel a kenyai parlament a világ egyik legjobban fizető törvényhozásává vált.

Nem meglepő, hogy sokan mindennél jobb befektetésnek gondolták a képviselői állást, és nem sajnáltak semmit sem megtenni azért, hogy megszerezzék az áhított parlamenti széket. A képviselői állás iránti felfokozott érdeklődést mutatja, hogy 2002-ben még 1035 jelölt volt a 210 parlamenti képviselői helyre, 2007-ben már majdnem 13-szoros a túljelentkezés, 2548-an próbálkoztak. Öt éve még csak 34 párt mérettette meg magát, a mostani választásokon már 209. A választáson induló pártok háromnegyedét pedig 2007-ben jegyezték be.

A párt alapításához szükséges feltételek nem akadályozták ezt. Amire szükség van: legalább 10 alapító tag által elfogadott alapszabály, levelezési cím (tehát még székhely sem szükséges), és 2000 kenyai schilling (kb. 5100 forint) regisztrációs díj megfizetése. A hatályos kenyai törvények szerint nincsen mód megszüntetni egy bejegyzett pártot, vagy korlátozni annak működését.

Zavargások Kenyában

Ráadásul a pártok elnevezései és szimbólumai is megtévesztők. Csak az érzékeltetés kedvéért: az ellenzéki vezető, Odinga által jelzett ODM-ből (jelképe: egy narancs) kivált Kalonzo Musyoka létrehozta az ODM-K-t (jelképe: narancsok). Versenyben volt még az Egyesült Demokraták Mozgalma az UDM (jelképe: félbevágott narancs).

A választási viták elrendezése sincsen megfelelően szabályozva. A 2002-es választással kapcsolatban 34 panaszt vagy kifogást emeltek. Ebből ötben még 2007-re sem született jogerős döntés.

A 210 parlamenti képviselői mandátum megszerzésére kialakított választási körzetek sem felelnek meg a demokrácia egyenlőségi alapelvének: például Kelet-Lamuban 13 ezer regisztrált szavazó, míg Embasakiban 249 ezer regisztrált választópolgár van. Ráadásul a választási körzetek határait folyamatosan módosítgatták a választás előtti utolsó pillanatig (2007. december 3-án további 15 választási körzetet változtattak meg), aminek eredményeképpen fordultak elő a többszörös szereplések a névjegyzékben.

A szavazásra jogosultak száma 14.296.180, melyből 7.559.570 férfi és 6.736.610 nő szavazó. Sajnos az adatok nem mindig pontosak, mert sok elhalálozott személy is benne maradt a névjegyzékben. Illetve többen szerepelnek rajta kétszer, vagy akár egyszer sem. (Még maga az ellenzéki vezető, Raila Odinga neve is kimaradt az első névjegyzék összeállításából.)

Már a december 27-i választás éjszakáján érezhető volt a feszültség. Az emberek azt gondolták, hogy a közvélemény-kutatásoknak megfelelően az ellenzéki Raila Odinga fog nyerni. Ahogy a választási körzetekből érkeztek az eredmények, előre elkezdték az ünneplést. December 28-án azonban Kibaki bástyájának számító Központi Provinciában a Kenyai Választási Bizottság nem akarta kihirdetni az eredményeket. Ez csak olaj volt a tűzre, Nairobi utcáin tömegek kezdtek el gyülekezni és követelték azok kihirdetését. Közben elpattant a húr Odinga bázisának központjában Kisumu városában, amikor az ODM támogatói felgyújtották a repteret és blokád alá vették a várost.

A televízióban megjelenő eredmények szerint Mwai Kibaki 4.584.721, míg Raila Odinga 4.352.993 szavazatot kapott. (A harmadik esélyes elnökjelölt Kalonzo Musyoka 879.905 voksot szerzett, aki ebben a fázisban mégis inkább Kibaki felé kezd el húzni.)

Ezek után az események felgyorsultak. Odinga felszólította híveit, hogy támogassák továbbra is őt, mert Kibaki elcsalta a választásokat. "Ha Kibakit kiáltják ki győztesnek, az hatalmas igazságtalanság lenne, és súlyos következményekkel járna" - jelentette ki Raila Odinga.

A nagy nyomásnak engedve végül a Kenyai Választási Bizottság kihirdette a provinciákban a hiányzó választási körzetek nem hivatalos eredményeit, amely Mwai Kibakit hozta ki győztesként, aki ezek után 2007. december 30-án letette az esküt.

A személyes politikai érdekek mellett a véres zavargásoknak valójában mély etnikai okai is vannak. Kenya egy soknemzetségű ország, amely körülbelül 70 különféle etnikumot foglal magába. Hasonlóan a többi afrikai államhoz, itt is a törzsi hovatartozás határozza meg a politikai megosztottságot. Az emberek nagyobb része többnyire a saját törzsén belül házasodik, ezért viszonylag jól felosztható területet, régiót foglalnak el az országban. Kenyában az 1963-ban kikiáltott függetlenség óta a fennálló hatalomtól függően kaptak juttatást vagy büntetést a törzsek, ami további érdekellentéthez és vagyoni különbséghez vezetett.

A törzsek vezetői nagy tekintélynek örvendő emberek, akiknek a szavára adnak és hallgatnak a törzs tagjai. A fekete kontinensre jellemző egyik legnagyobb széthúzó erő, hogy minden törzs számon tartja és nem felejti a többi törzs által ellene tett különféle lépéseket.

A politikailag mindeddig stabil országnak számító Kenya (a korábbi Brit Kelet-Afrika) - amelyet mi magyarok leginkább Teleki Sámuel gróf úti beszámolóiból ismerünk - 1963. december 12-én kiáltotta ki a függetlenségét. Azóta csupán három elnöke volt: Jomo Kenyatta (1963-1978), Daniel arap Moi (1978-2002) és Mwai Kibaki (2002-től) személyében.

Jelenleg az eddigi elnök, Kibaki mögött álló kikuju, illetve az ellenzéki Raila Odinga mögött álló luók közötti konfliktus a zavargások alapvető oka. Érdemes azonban röviden áttekinteni a legnagyobb kenyai politikusok életrajzát, hogy jobban megértsük a jelenlegi politikai életet.

Jomo Kenyatta (1963-1978)

Kenya első elnöke 1889-ben született. Eredeti nevén Kamau Wa Ngengi (majd a keresztelés után Johnston Kamau) később pedig Jomo Kenyatta néven ismeret politikus tanulmányait Kenyában végezte. 1926-ban lett a Kikuju Társaság elnöke. 1931-ben Londonba utazott, hogy petíciót nyújtson be az angol parlamentnek a kikujuk életkörülményeinek könnyítéséért. 1932-ben találkozott Mahatma Gandhival. Több éven át tanított a Londoni University College-ban. Megalapította a Mau Mau mozgalmat, amely 1953-ban felkelést robbantott ki a brit gyarmat függetlenségéért. Az angolok letartoztatták és Kenyatta 7 évet töltött börtönben. 1961-ben megalapította és vezette a Kenyai Afrikai Nemzeti Uniót (KANU), amely a Nagy-Britanniától való függetlenség elnyerése óta 39 éven keresztül volt az ország egyetlen uralkodó pártja. 1963-ban a KANU megnyerte a választást, a függetlenné vált Kenya első elnöke így Jomo Kenyatta lett. Beiktatása után így szólt az angol telepesekhez: "Azt kívánjuk, hogy maradjanak, gazdálkodjanak itt (Kenyában). Kölcsönösen meg kell tanulnunk a megbocsátást. A társadalom nem fekete, barna, vagy fehér angyalokból adódik össze. Emberek vagyunk, mindnyájan tévedhetünk. A felejtés és a megbocsátás jó dolog. Maguknak is van mit felejteni, épp úgy, mint nekem." Ezzel teremtette meg, adott értelmet és éltette a Harambee-t. 1978-ban bekövetkezett haláláig Kenya lakossága megháromszorozódott, az ország gazdaságának növekedési üteme az egyik legnagyobb volt egész Afrikában.

Daniel arap Moi (1978-2002)

Kenya második elnöke a kalenjin nemzetséghez tartozó Daniel Toroitich arap Moi 1924-ben született. 1960-ban megalapította a Kenyai Afrikai Demokratikus Uniót (KADU), amely 1966-os feloszlatásáig (azaz inkább beleolvadásáig) ellenlábasa volt a KANU-nak. Moi 1963 óta megszakítás nélkül parlamenti képviselő. 1967-ben nevezték ki alelnöknek és 1978-ban vette át (Kenyatta halála után) az elnöki széket. 1982-ben a kenyai légierő sikertelen puccsot hajtott végre ellene. 1991-ben engedve a nemzetközi és belföldi nyomásnak, Moi bevezette a többpártrendszert, azonban mind az 1992-es, mind az 1997-es választásokat a KANU nyerte meg. A módosított alkotmány értelmében Moi két letöltött mandátum után nem indulhatott a 2002-es választásokon, ezért politikai örökösének Uhuru Kenyattát jelölte meg. A jelenleg visszavonultan élő milliomos politikus a 2007-es választásokon a hivatalban lévő elnök, Mwai Kibaki mellett kampányolt aktívan.

Mwai Kibaki (76) Londonban végzett kikuju közgazdász, aki 1965-1969 között kereskedelmi miniszter, 1969-től 1982-ig előbb Kenyatta, majd Moi pénzügyminisztere volt, 1978-1988 között pedig Moi alelnökeként tevékenykedett. 1991-ben azonban szembe fordult a KANU uralmával. Ekkor megalapította a Demokrata Pártot (DP). Egy évvel később Daniel arap Moi és Kenneth Matiba mögött a harmadik helyen végzett a választásokon. 1997-ben ismét indult, és Moi mögött már második lett a köztársasági elnök-választáson. A szélesebb társadalmi összefogás érdekében életre hívta az ellenzéki Nemzeti Szivárványkoalíciót (NARC), melynek jelöltjeként 2002-ben megnyerte a választást, és ő lett Kenya harmadik köztársasági elnöke.

Raila Odinga

A luó törzshöz tartózó Raila Odinga (63) szinte mindig ellenzékben politizált. Az 1960-as években az NDK-ban mérnöknek tanult, a hetvenes években tért vissza Kenyába. Az 1980-as évek nagy részét letartóztatásban töltötte. Először a Moi-rezsim ültette le 1982-ben 6 évre, az elnök elleni puccskísérletben való részvétel miatt. Majd hat hónappal a szabadulása után, 1988-ban újabb egy évre, végül 1990-ben megint egy évre ítélték el. Alapító tagja több politikai szervezetnek, pártnak. 1994-ben édesapja (Oginga Odinga, aki Kenya első alelnöke volt 1963-1966 között) halála után vette át a vezető szerepet Nyanza tartományban. 1992 óta parlamenti képviselő. Egyaránt szeret a hagyományos törzsfő, illetve a modern beállítottságú vezető szerepében tetszelegni. 1997-ben indult a köztársasági elnöki pozícióért, de Moi és Kibaki mögött csak harmadik lett. Ő is rájött, mint Kibaki, hogy szövetségesek nélkül nem juthat hatalomra. 2001-ben elfogadta ugyan a Moi kormányzat által felajánlott energiaügyi tárcát, de rögtön lemondott róla, amikor Daniel arap Moi politikai örökösének nem őt, hanem az előző elnök fiát, Uhuru Kenyattát jelölte meg. Odinga később csatlakozott a Szivárvány koalícióhoz, amely megnyerte a 2002-es választásokat. 2003-2005 között utak és közmunkáért felelős miniszter. "Most mindent arra teszünk fel, hogy újjáépítsük az országot, és újra azzá a nagy nemzetté tegyük, amely egykor volt. A kenyai nép most szóhoz jutott, és nagy öröm számunka a Mwai Kibaki leendő elnökbe és a NARC-ba helyezett hatalmas bizalom" - jelentette ki 2002-ben. Azonban a Kibakival kötött választási együttműködési megállapodás aláírásával megpecsételődött a Szivárvány koalíció sorsa, és elkezdődött az azóta is tartó a Raila - Kibaki párharc. 2007-ben a Narancs Demokrata Mozgalom (ODM) élén vágott neki az elnöki választásnak. Odinga kétarcúságára jellemző, hogy egyesek autoriternek, míg mások a "nagyokhoz" hasonló erős vezetőnek tekintik, mint amilyen Kenyatta és Moi voltak.

Daniel arap Moi és Mwai Kibaki 2002. december 30-án.

Bár sokan a béke szigeteként emlegetik Kenyát, nem árt felidézni, hogy a függetlenség kikiáltása, azaz 1963 után majdnem harminc évvel, 1992-ben megtartott első többpártrendszerű választások szintén nem voltak mentesek az etnikai összecsapásoktól. A Középső Provinciában húsz ember meghalt és ezren megsérültek a választást követő összecsapásokban, amely a Daniel arap Moit támogató kikujuk és a Oginga Odingát támogató luók között törtek ki.

1997-ben az ellenzéki pártok által alakított koalíciók rövidéletűek és cselekvésre képtelenek voltak. Sőt, az engedély nélkül megtartott kampányokat a rendőrség iszonyatos kegyetlenséggel oszlatta fel, melynek eredményeképpen napokig voltak rendzavarások és halálos összeütközések Kenya nagyobb városaiban. Moi a KANU-val egy szélesebb támogatást tudott megszervezni, melynek azonban se Kibakit támogató kukijuk, sem Raila Odingát támogató luók nem voltak tagjai. Az ellenzék ismét elbukott, és Daniel arap Moi immár másodszor lett hivatalosan megválasztott köztársasági elnök. (1992 előtt nem legitim módon megszerzett hatalommal irányította az országot.)

Uhuru Kenyatta

A 2002-es választásokig Moinak sikerült egybetartania a különböző etnikumokat, akik a hatalomban való részesedés érdekében félretették korábbi viszályaikat. Amikor azonban Moi örökösének Uhuru Kenyattát tette meg, ismét fellángoltak az ellentétek. De tanulva a korábbi hibákból Mwai Kibaki és Raila Odinga létrehozták a NARC-ot, melyben végre egy asztalhoz ültették a kikuju és a luó vezetőket. Kibaki és Odinga között megkötött választási együttműködési megállapodás értelmében az esetleges győzelem esetén Kibakit jelölték elnöknek, és az alkotmány módosításával létrehozandó miniszterelnöki posztot kapta volna Odinga. Azonban a kinevezett kikuju igazságügyi miniszter határozottan kijelentette, hogy az alkotmánymódosítás nem élvez előnyt a kormányprogramban. (Kibakit akkoriban súlyos autóbaleset érte, majd nem sokkal ezután kisebb szívrohamot kapott. A gyógyulásig a hatalmi vákuumot az elnököt helyettesítő igazságügyi miniszter töltötte be.) Az alkotmánymódosítási folyamat, melyet Bomes Konferenciának hívtak, tehát végleg megrekedt. Elkészült a vázlat, melyet a kormány csak akkor támogatott volna, ha az unitárius és nem föderális rendszert alkalmazott volna, nem hozta volna létre a korábban beígért miniszterelnöki posztot, és megtartotta volna az egykamarás parlamentet.

Kalonzo Musyoka

Az ekképpen elfogadott tervezetet 2005 novemberében népszavazásra bocsátották. Természetesen a kikujukon kívül ezekkel az változtatásokkal a többi törzs vezetője nem értett egyet (ide tartozott Raila Odingán kívül még Uhuru Kenyatta, illeve a jelenlegi választások harmadik helyezettje Kalonzo Musyoka is). A népszavazás eredményeképpen a kormány elvesztette a bizalmat, ezért Kibaki azt feloszlatta. Ez vezetett a NARC két részre szakadásához.

A történelem megismételte önmagát: 2005-ben megint egymással nézett farkasszemet az Odinga és Kibaki szárny, illetve a Kenyatta és a Moi rezsim hatalmi elitje. Néhány napja pedig újra vívtak meg egymással. A történet vélhetően itt még nem ért véget.

Demokratikus aggályok

Az Európai Unió kenyai választási megfigyelési missziója által kiadott előzetes jelentés szerint: "A 2007-es kenyai választások nem állták ki a nemzetközi és belföldi szabályozások által felállított demokratikus választás próbáját. Hiányzott többek között a szavazatszámlálás és a választási eljárás átláthatósága, ami az eredmények hatékony megállapításának hiányához vezetett."

Az európai választási misszió (melyben 26 tagállam 152 szakértője vett részt) megfigyelői - a Kenyai Választási Bizottság elnökének ígérete ellenére - számos szavazatszámláló központba nem tudtak bejutni, ezért nem tudták figyelemmel kísérni az ott zajló eseményeket.

A megfigyelők által meglátogatott szavazókörökben többször megsértették az alapvető emberi jogokat, a nők és a kisebbségek jogait, illetve a választás titkosságát. A pártok állami pénzeket használtak fel kampány célra. A médiában való megjelenés is a jelenlegi elnök által vezetett pártszövetségnek kedvezett. Mindkét fél által pénzek és ajándékok szétosztogatását jelentette több belföldi megfigyelő szervezet.

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!