További Külföld cikkek
- Éhségsztrájkba kezdhetett a börtönben Hegyi-Karabah korábbi vezetője
- Párizsban azzal fenyegetőzött egy férfi, hogy felrobbantja magát
- Újabb országban okoztak áradást a heves esőzések, többen meghaltak
- Felgyújtotta magát egy férfi Donald Trump bírósági tárgyalása közben
- Hét év börtön jár Oroszországban kannabiszos gumicukorért
Jean-Pierre Chevenement |
Ez a harmadik alkalom, hogy a hatvanegy éves politikus lemond egy kormányban betöltött pozicióról. Lionel Jospin miniszterelnök elfogadta Chevenement lemondását, és dícsérte a belügyi tárca élén végzett munkájáért. A kormányfő ezután tárgyalt Chirac államfővel a megüresedett poszt betöltéséről, és Daniel Vaillant-t, a parlamenti kapcsolattartás ügyeiben eddig illetékes minisztert jelölte belügyminiszteréül. Chirac elfogadta Vaillant jelölését.
Nem tudta támogatni Jospin Korzika-politikáját
Lionel Jospin miniszterelnök elfogadta a lemondást |
A megállapodást a francia politikai élet több tagja is ellenezte, köztük a belügyminiszter is. Chevenement nagyobb garanciákat akart kicsikarni a korzikai nacionalistáktól a megegyezés fejében. Az egyezmény aláírása óta egyébként több erőszakos cselekmény történt Korzikán, többek között egy ismert nacionalista vezető meggyilkolása fényes nappal. Chevenement kijelentette, hogy belügyminiszterként nem tud felelősséget vállalni egy olyan politikáért, amivel nem ért egyet.
,,Nehézsúlyú politikus távozott"
Daniel Vaillant, belügyminiszter-jelölt |
Jean-Pierre Chevenement, "az elvek embere", a hagyományos köztársasági elvek egyik formátumos képviselője 1997 júniusától, megalakulásától volt tagja Jospin kormányának. Francois Mitterrand kétszer hétéves elnöki korszakában háromszor töltött be miniszteri posztot, két alkalommal lemondással távozott hivatalából. Elhíresült mondása szerint: "Egy miniszter tartja a száját, ha kinyitja, távozik".
Első ízben Pierre Mauroy kormányának fordított hátat 1983-ban, amikor az szigorú nadrágszíjmegszorító politikára kényszerült. Akkor a kutatási ügyek minisztériumának fordított hátat. 1991 januárjában a védelmi miniszteri bársonyszékből állt fel: feloldhatatlan elvi kifogásai voltak az ellen, hogy francia katonák részt vegyenek az amerikaiak Öbölháborús vállalkozásában.
1992-ben a Maastrichti egyezményről kiírt referendum előestéjén, az európai egyesülés elmélyülése iránt érzett fenntartásai alapján létrehozta az Állampolgári Mozgalmat, s egy évvel később kilépett a szocialista pártból, amelynek korábban legfelsőbb vezetésében is dolgozott.