Brutális pszichátriai kísérletek tucatjaiban bántak kísérleti nyúlként emberekkel az Egyesült Államokban az 1950-60-as években, állítja most megjelent könyvében Rebecca Lemov antropológus. Állításai szerint a kísérletek a koreai háborút lezáró 1953-as tűzszünet után kezdődtek.
Apatikus hazatérés
A tűzszüneti megállapodás értelmében kiszabadult amerikai hadifoglyoknál különös tüneteket figyeltek meg az amerikai katonaorvosok. A foglyok hazatérésük ellenére apatikusak voltak, még a fogadásukra kiérkezett szüleik látványa sem lelkesítette őket.
A orvosok arra következtettek, hogy a foglyok súlyos szellemi károsodást szenvedtek a fogolytáborokban, írja Lemov A világ, mint laboratórium: Kísérletek egerekkel, nyulakkal és emberekkel című művében. Ezután a CIA támogatásával tudományos kísérletbe kezdtek.
Abból indultak ki, hogy ha a pácienseket speciális környezetben - mint kiderült, ezalatt a sötétzárkát értették - tartják, akkor újrakondicionálhatják agyukat. A kísérleteket Harold George Wolff elméletei alapján Ewen Cameron folytatta.
Nem várt mellékhatások
Ő katonák mellett pszichiátriai páciensekkel is kísérletezett. Kezelései során LSD-t, sokkterápiát is használt és eredményeket is elért. Egy enyhje depressziótól szenvedő nőnél például elérte, hogy elmúljanak a levertségét okozó képzetek. Igaz, nem várt mellékhatásként a nő elfelejtette, hogy három gyermeke is van.
Lemov szerint a kísérletek a XX. század tudományos gondolkodását meghatározó pozitivizmuson alapultak. Auguste Comte elmélete szerint az emberek anyagi környezetük termékei, azaz a társadalmak tudományosan menedzselhetőek. Márpedig, ha az emberi viselkedés kontrollálható, kik is lennének alkalmasabbak erre, mint a tudós technikusok, írja könyvében Lemov.
A kísérleteket végül a hatvanas években abbahagyták, ugyanakkor a materialista determinizmus gondolata tovább él. Lemov a személyiségtorzító kísérletek folytatásának véli korunk reklámstratégiáit, illetve azokat a módszereket, amivel egy bevásárlóközpontban vásárlásra probálják ösztönözni a betérőket. De ugyanez a determinizmus jellemzi a szociológiai és közgazdasági gondolkodást is. Azaz, továbbra is él a nézet, hogy az emberek az élet legfontosabb területein azonos válaszokat adnak a hasonló anyagi ingerekre.