Emma
5 °C
23 °C

Milyen Medve lesz az új cár?

2007.12.13. 09:13
Dmitrij Medvegyev szimpatikus a nyugatnak, mert nem volt KGB-s. Jó a hazai sajtója, mert ő az állami beruházásokért felelős miniszterelnök-helyettes. Miközben az orosz elnöki szék várományosa a liberális, okos civil szerepét viszi, Putyin fő szövetségesének számít, aki lehet, hogy csak a távozó elnök meghosszabbított karjaként működik majd.

Dmitrij Medvegyev legyen az új elnök, mondta Vlagyimir Putyin hétfőn. Vlagyimir Putyin legyen az új miniszterelnök, mondta erre Dmitrij Medvegyev kedden. A két napon belüli kinyilatkoztatások nagy valószínűséggel eldöntötték, hogy a következő években kik vezetik Oroszországot. Március elején lesz csak az elnökválasztás, de nincs ember Oroszországban, aki komolyan kételkedne abban, hogy Medvegyev lesz az ország következő államfője. A külföldi kormányok pedig kvázi már gratuláltak is neki.

Vlagyimir Putyinnak tavasszal lejár a második elnöki mandátuma is, az alkotmány szerint többször nem indulhat. December elején megválasztották parlamenti képviselőnek, már ezzel jelezte, hogy miniszterelnökként vinné tovább a hatalmat. Az csak most derült ki, hogy ki lesz papíron a főnöke. A hatalom feltehetően továbbra is Putyin kezében marad.

Minden hatalmat az elnöknek!

Medvegyev lehet formálisan a modern Oroszország legnagyobb hatalmú elnöke. A parlamentben az őt jelölő pártok abszolút többségben vannak, gyakorlatilag nem lesz ellenzéke. Putyin alatt az elnöki jogosítványokat erősen kibővítették: az elnök nemcsak a miniszterelnököt és a kormánytagokat nevezheti ki, de a régiók korábban közvetlenül választott kormányzóit is. A magas olaj- és gázárak miatt az államkassza tele van, a stratégiailag fontos nagyvállalatok és a tömegeket elérő médiumok állami befolyás alatt állnak. Medvegyev elvben cárként irányíthatja Oroszországot. A nagy személyes hatalom ellenére sokak szerint továbbra is Putyin szava lesz a döntő: ő faragott politikust Medvegyevből, ő segítette hatalomra, és nagy eséllyel el is vehet tőle mindent, ha úgy kívánják érdekei.

Medvegyevnek kifejezetten jó a nyugati sajtója. Míg Putyin KGB-s volt és a mostani kormány környékén hemzsegnek a volt titkosszolgálati tisztek, addig Medvegyev sohasem volt tagja a testületnek. A másik esélyesnek mondott jelölt, a volt hadügyminiszter Szergej Ivanov a KGB-vonalat folytatta volna, hozzá képest Medvegyev nyugatról nézve a felvilágosult polgár képében tetszeleghet. Ki is használta ezt a lehetőséget: rendszeresen elejtett néhány piacbarát és szabadságjogokat méltató megjegyzést külföldi lapoknak. Az utóbbi időben direkt építették is ezt a képet, alig néhány hónapja derült ki például, hogy nagyon szereti a Deep Purple zenekart. Lefogyott, új frizurát kapott és sokat beszélt arról, hogy milyen jó dolog az internet. Az orosz demokrácia helyzete miatt az elmúlt években sokat aggódó német kancellár sietett üzenni, hogy biztos jól ki fognak jönni Medvegyevvel. Angela Merkel mellett már az amerikai diplomácia is üzent, hogy tetszik nekik a jelölt.

Éppen a titkosszolgálati múlt hiánya a gyengesége is. A Kreml kulcspozícióban lévő volt KGB-sei alanyi jogon is nagy hatalommal bírnak, kapcsolatrendszereik körbefonják az államot. Medvegyev viszont csak Putyinhoz kötődik, nincs igazi hátországa az apparátusban. Épp ezért kiszolgáltatott Putyinnak és épp ezért bízhat benne a leköszönő elnök.

Egy jogász Szentpétervárról

Medvegyev - és ez ritkaság az orosz politikai elitben - értelmiségi és jómódú családból származik. A 42 éves politikus egyke, szülei mindketten egyetemi tanárok voltak és Leningrád egyik elegánsabb külvárosában nőtt fel. Jogi egyetemre ment, ahol Anatolij Szobcsak volt az egyik professzora. Ez azért fontos, mert Szobcsak hozta össze egy másik tanítványával, Vlagyimir Putyinnal.

Medvegyev a jogi egyetem után Szobcsak választási kampánystábjába ment dolgozni. 1989-ben volt ez, és Szobcsak az utolsó szovjet parlament egyik legliberálisabb képviselője lett, Gorbacsov jobboldali ellenzékéhez tartozott. A jogászprofesszort hamarosan Leningrád (illetve időközben Szentpétervár) polgármesterévé választották és Medvegyev követte volt tanárát a városházára, jogtanácsosnak. Szobcsak másik kedves tanítványa, a KGB korábbi NDK-s főnöke, Putyin is itt dolgozott (Szobcsak helyetteseként) és a két volt tanítvány összebarátkozott.

Dmitrij Medvegyev Vlagyimir Putyin

Amikor Szobcsak elvesztette a 96-os polgármester-választást, Medvegyev visszament az egyetemre. Közben az egyik nagy állami papírgyár jogtanácsadójaként is dolgozott. Az Ilim Pulp nevű cég később a tipikus orosz nagyüzemek sorsát élte meg: privatizálták, a fele amerikai kézbe jutott, majd Putyin hatalomra jutásakor az állam ennek a negyedét visszavette. Azért fontos, hogy Medvegyev ennél a cégnél szocializálódott, mert később a Gazprom élén sikeresen irányította az orosz ipar legfontosabb vállalatának újraállamosítását.

1999-ben Putyin miniszterelnök lett, és néhány hónap múlva elnök. Medvegyevet azonnal magával vitte, a kormányban különböző fontos pozíciókat adott neki. Medvegyev volt Putyin kampányfőnöke 2000-ben, és 2005 óta első miniszterelnök-helyettes. Ő a felelős a nagy állami beruházások irányításáért. Talán még ennél is fontosabb, hogy 2000 óta Medvegyev a Gazprom igazgatótanácsának elnöke. A Gazprom nemcsak az orosz állam bevételeinek nagy részét hozó gázexportot irányítja, hanem komoly bankhálózata, ingatlanfejlesztő cége és médiaérdekeltségei is vannak, továbbá az olajüzletbe is sikerült bevásárolnia magát.

A Gazprom főnöke és a piac barátja egyben?

"A kínai vagy a koreai modellt kívánja követni Oroszország?" - kérdezték Medvegyevtől idén januárban, a davosi Világgazdasgági Fórumon. A kérdés lényege arra vonatkozott, hogy egy államilag szigorúan ellenőrzött, protekcionista kapitalizmust épít-e Moszkva, vagy a nyugati típusú piaci liberalizáció a hosszú távú cél. "Oroszország egy univerzális modellt követ" - válaszolta rejtélyesen Medvegyev. E kijelentés is jól mutatja, hogy ügyes diplomata. Az elmúlt években háttérben maradt, visszafogottan és szimpatikusan nyilatkozgatott, de közben soha nem kritizálta a putyini politikát. Az elnök bizalmasaként csendesen építkezett, és amikor balhé volt, igyekezett csendben maradni.

Szokás például a Kreml liberális szárnyához sorolni, mert rendszeresen dicséri a piacgazdaságot, miniszterelnök-helyettesként több területen is csökkentette a vállalkozásokat sújtó bürokráciát. Megkönnyítette a bevándorlók munkavállalását és a föld adás-vételét, átláthatóbbá tette a Gazprom működését, nem vett részt az oligarchák elleni hadjáratban. Ugyanakkor sokat profitált a KGB-seknek tulajdonított kemény, az erős államot építő politikából, például az említett oligarchák elleni hadjárat idején. Ugyan soha nem hergelte a közvéleményt a száműzött Berezovszkij vagy a bebörtönzött Hodorkovszkij ellen, de mindkét mágnás legfontosabb érdekeltségeit ügyesen bevitte a Gazpromba. Azt nyilatkozta, hogy nem szereti a "szuverén demokrácia" jelzős szerkezetet - amivel a putyini rendszer előszeretettel jellemezte magát, a nyugati polgári demokráciákkal szemben - mert Medvegyev szerint csak a csorbítatlan demokrácia vezethet a jóléthez. Ugyanakkor azt is szorgalmazta, hogy lehetőség szerint mindenki egységesen támogassa a kormányt, mert a széthúzás okozhatja a legtöbb bajt Oroszországnak. Az oligarchák elleni nagy leszámolás és a Putyin-ellenes kormányzók megbuktatása idején egyenesen azzal fenyegetett, hogy ha a központi hatalom nem erősödik meg, akkor Oroszország darabjaira eshet szét "és ahhoz a káoszhoz képest a Szovjetunió szétesése egy óvodai zsúr lenne csak". Piacbarátnak tartják, de az irányítása alatt a Gazrpom vitatható eszközökkel golyózta ki a gázkitermelésre koncessziót nyert külföldi nagyvállalatokat.

Az ügyesen adagolt kettős beszéde és kulturált fellépése bizalmat keltett külföldi partnereiben, Európa és Amerika is annak drukkolt, hogy ő legyen az utód, és ne Ivanov. Ugyanakkor néhány orosz politológus szerint ez egy tudatosan felépített stratégia volt, Putyin így kívánta előkészíteni a nemzetközi terepet kiszemelt utódjának.

A "jó rendőr" kormányzati szerepét vivő Medvegyev a hazai közvélemény előtt is régóta építette ezt az imidzset. A nagy állami beruházások felelőseként az utóbbi két évben jellemzően kétfajta okból szerepelt az orosz híradókban: átadott éppen egy látványos építkezést, vagy szociális támogatást osztott.

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!