További Külföld cikkek
- Lemondott a lengyel kulturális miniszter, Bartlomiej Sienkiewicz, hogy induljon az EP-választáson
- Meghalt Frank Field, volt munkáspárti miniszter
- David Pressman a kormány békejavaslatát bírálta
- Izrael ismét arra készül, hogy megtámadja Rafah városát
- Magyar Péter hangfelvétele miatt blokkolhatják újra a Magyarországnak járó uniós pénzeket
Legalábbis elvileg nem: az EU általában megtalálja a módját annak, hogy egy-egy kétkedő tagállam torkán nagy ügyesen lenyomjon valamit, ami ennyire fontos és ilyen sokáig izzadtak vele. Még egy nemleges népszavazás sem feltétlen akadály, ahogy azt láttuk az írek által népszavazáson elvetett Nizzai Szerződés esetén: az Unió bővítését megalapozó reformcsomagot egyszerűen megszavaztatták újra, egy kicsit több odafigyeléssel és pénzzel az "igen" kampányt támogató kormány részéről. Most azonban még az a hivatalos vonal Brüsszelben és a fővárosokban, hogy ne is beszéljünk arról, hogy mi lesz, ha valamelyik tagállam törvényhozása nemet mond. "Igennel kell szavazniuk."
Lesz-e gond a ratifikációval és a népszavazásokkal
Mik a kockázatok? Nem olyan nagyok. Minden tagállam stabilan bővítéspárti, különben nem jutottunk volna el idáig. Az Unió már vagy tíz évvel ezelőtt meghozta a stratégiai döntést a bővítésről, és ha valaki meggondolta volna magát, ezer alkalma lett volna botot dugnia a küllők közé. A parlamentek azonban rakoncátlanok. Vannak tagországok, amelyek, ha nem is veszítenek, de egy-két nehézséggel szembesülhetnek a bővítés miatt.
Leginkább a viszonylag szegény déli államok. A bővítés után ugyanis az új tagok viszonylagos elmaradottsága miatt az EU felzárkóztatási alapjai már nemigen fogják bírni a spanyol, portugál, görög, délolasz régiók finanszírozását is. Elég lesz nekik a 10 új állam. Vagyis könnyen lehet, hogy a déli államok pénzt, sok uniós pénzt veszítenek hosszú távon a bővítés miatt. A spanyol, portugál stb. parlamenti képviselők kellemetlen kérdéseket fognak erről feltenni kormányaiknak a csatlakozási szerződés ratifikációs vitája során. De nemmel szavazni aligha fognak.
A franciák még egy problémás társaság, és itt bekavar a háború is. Franciaország sosem volt különösképpen lelkes a bővítés miatt - a támogatottság itt a legalacsonyabb a közvélemény-kutatások szerint is). Most pedig, az Irak elleni háború után/alatt még kellemetlenebbnek tűnhet a perspektíva, hogy egy csomó Amerika-párti államot hozzanak abba az Unióba, aminek az egyik legfontosabb "küldetése" - a franciák szemében -, hogy ellensúlyt képezzen az Egyesült Államokkal szemben. Fraser Cameron, az Európai Politikai Központ nevű brüsszeli kutatóintézet egyik igazgatója szerint ha most tartanák a ratifikációs vitát a francia nemzetgyűlésben, a csatlakozási szerződés megbukna.
Népszavazást a bővítésről jelenlegi helyzet szerint egyetlen tagállam sem tart.
Ami a tagjelölt országokban tartandó népszavazásokat illeti (még heten vannak hátra): elvileg nem baj, ha valaki, mondjuk Észtország, nemet mond. Ezzel csak a saját csatlakozásáról dönt, nem akadályozza meg az egész bővítést. Emellett nem teljesen elképzelhetetlen, hogy ha a politikai-gazdasági szempontból nagyon fontos lengyelek nemet mondanak a népszavazáson (ami nem valószínű), akkor az megnehezíti a tagállamokban a csatlakozási szerződés ratifikációját: egyesek ott azzal fognak érvelni, hogy az egész vállalkozásnak nincs értelme Lengyelország, a legfontosabb alany nélkül. De ez sem elég ok arra, hogy konkrétan megakadályozza a ratifikációt. Aki ilyesmibe beleköt, az amúgy sem túl lelkes a bővítés iránt.
|
Jönnek a megfigyelők
Akárhogy is lesz mindez, idén május 1-től egy évig a 10 csatlakozó ország megfigyelőkkel képviselteti magát az uniós intézményekben. Tehát lesznek embereink az Európai Parlamentben és a tagállamok kormányait képviselő Miniszterek Tanácsában (noha nem a döntéshozó fórumban). Az Európai Bizottságban (az EU végrehajtó szerve) nem. A megfigyelők nevüknek megfelelően megfigyelnek, vagyis ott vannak és fülelnek, de nem szavazhatnak, sőt a parlamenti plenáris üléseken még csak nem is szólalhatnak meg.
A parlamentben ugyanannyi megfigyelőnk lesz, ahány képviselőnk a teljes jogú tagság elnyerésétől: 24 (a bővítés utáni parlamentben összesen 732 képviselő lesz). Fizetésüket továbbra is mint magyar országgyűlési képviselők kapják majd, az Országgyűléstől, viszont az utazási és egyéb költségeiket (utóbbi itt töltött munkanaponként 250 euró) az Európai Parlament fizeti majd. Mandátumuk 2004. április 30-ig szól. Utána teljes jogú képviselőkké válnak, egészen 2004 júniusáig, amikor az Európai Parlament mandátuma lejár, és új választásokat írnak ki, Magyarországon is.
Odahaza is van még mit nyüzsögni. Ugyan a csatlakozási tárgyalások véget értek, az ország még nem teljesítette minden vállalását, ami a tagságra való felkészülést illeti. Az Európai Bizottság március elején kelt jelentése szerint hiányosságok vannak még elsősorban a pénzügyi ellenőrzés területén, illetve az előcsatlakozási alapok (főleg a vidékfejlesztésre való SAPARD program) intézményeinek előkészítésében. Ezzel egyébként nem állunk annyira rosszul a többiekhez képest, a lengyeleket ugyanebben a jelentésben hét területen marasztalták el. Ilyen jelentés még lesz pár, az utolsó november elején. A 2004-es mezőgazdasági támogatások lehívásához szükséges fejlesztési terv sem készült el még teljesen, ahogy számos egyéb területen is csak elméletben felel meg az ország.
Az ország brüsszeli képviseletét is fel kell tuningolni, a csatlakozási tárgyalások után az állandó uniós munkában való részvételre. Az EU-misszió - aminek a csatlakozás után "állandó képviselet" lesz a neve - létszámát bővítik, új épületbe költözik és új nagykövete lesz. A tárgyalásokat levezető Juhász Endrét - aki hazament EU-miniszternek - a mostani integrációs államtitkár, Balázs Péter váltja. Az állandó képviseletnek fel kell készülnie a folyamatos részvételre a legfontosabb uniós intézmény, a tagállamok kormányait tömörítő Miniszterek Tanácsának munkájában, ahol a végső döntéseket hozzák.