Auguszta
-4 °C
2 °C

Bajok lehetnek Észak-Írországban

2006.11.25. 10:20
Egy unionista szélsőséges magánakciója megakasztotta az északír önkormányzatiság felélesztéséről szóló tárgyalásokat. Pedig a hangulat a provokáció nélkül is feszült volt, hiszen a legerősebb északír párt, a szélsőségesen britpárti DUP amúgy sem hajlott a megállapodásra. A kudarc után bajok lehetnek. Ne felejtsük, a visszafogott britek a harminc éves öldöklést is bajoknak hívták.

Egy unionista szélsőséges akciója újra megakasztotta az északír békefolyamatot. A közismert britpárti gyilkos, Michael Stone pénteken, az északír parlamentarizmus újbóli felállítása szempontjából kritikus napon felfegyverkezve akart behatolni a sorsdöntő tárgyalásoknak helyt adó Stromontba, az északír parlament épületébe.


Biztonsági őrök dulakodnak Michael STONE-nal

Michael Stone 1988-ban három gyászolót gyilkolt meg három IRA-tag temetésén, amiért be is börtönözték. A Stromontban húsz perce tartott a republikánusok/nacionalisták (leegyszerűsítve az írek) és az unionisták (szintén leegyszerűsítve az angol és skót protestáns telepesek leszármazottai) eleve feszült légkörű egyeztetése, amikor Stone megpróbált bejutni az épületbe. A biztonságiak azonban feltartóztatták, mert zsebében pisztolyt és emberélet kioltására is alkalmas kést találtak. Stone nem adta könnyen magát, elfogása előtt még egy zacskót behajított az épület folyosójára. A bombaveszély miatt evakuálták a Stromontot, így az egyeztetés is megszakadt. Stone ellen vádat emeltek a Sinn Féin párt vezetőinek és három másik személynek a meggyilkolására tett kísérlet címén szombaton.

Inkább maradnának brit uralom alatt

Egy hosszú vérengzés rövid története

"Észak-Írországban nehéz előrelépni. Nem azért, mert a nép vagy a vezetők nem akarnak, hanem mert minden, a jövőbe tett lépést beárnyékol a szerencsétlen, megosztó történelem" - jelentette ki Tony Blair a most Stone fenyegető fellépése miatt megakadt tárgyalások után. A szerencsétlen múlt 1609-ben kezdődött, amikor az Angliában és az 1603-tól vele perszonálunióban lévő Skóciában élő protestánsok telepeket alapítottak az ír sziget északi részén. A XVII. században két véres háborút vívtak a katolikus őslakosokkal. A harcokat a protestánsok nyerték, de ők sem jártak jól.

A brit uralkodó új törvényt vezetett be, ami a katolikusoknak és a protestánsoknak is kötelezővé tette, hogy betagolódjanak az anglikán egyházba. Ennek hatására a 18. század végére, a francia forradalom által ihletett polgárok - katolikusok, protestánsok és anglikánok együtt - megalakították az Egyesült Írek nevü szövetséget, és Írország függetlenségét, illetve a köztársaság kikiáltását tűzték ki célul. Azonban a vidék katolikus és protestáns lakói közti állandó összetűzések, illetve az 1798-as ír felkelés vérbefojtása lerombolta az ideáljukat, ráadásul a brit hatalom rá is játszott a felekezeti ellentétek kiélezésére. Ez annyira sikerült, hogy az ír pártrendszer 1886-os kialakulására már egyértelműenb a felekezeti csoportok mentén oszlott meg a társadalom.

Így történhetett, hogy az 1916-os, dublini húsvéti felkelés, illetve a függetlenség egyoldalú, 1919-es kikiáltása után kitört gerillaháborút lezáró Írország kormányzata törvény két részre szakította az országot, megalkotva egyrészt az 1949-ben függetlenné váló Ír Szabadállamot, illetve Észak-Írországot, melynek legitimitását még a mérsékelt nacionalisták sem fogadták el.

Észak-Írország saját parlamentet kapott, de mivel a lakosság többsége protestáns volt, ez biztosította uralmukat az ekkor még csak 35 százaléknyi katolikus felett. 1967-ben Martin Luther King ihletésére az írek polgárjogi mozgalmat kezdtek, ez 1968-ra tömeges tiltakozási mozgalommá alakult. A békés tömegre többször is botokkal felfegyverzett, maszkos unionisták támadtak, akiket gyakran az a Paisley tiszteletes vezetett, aki most a legnagyobb északír párt, a DUP elnökeként akadályozza az önkormányzatiság helyreállítását. Az 1998-ig tartó, ténylegesen leginkább hideg polgárháborúnak nevezhető harcok végül 1969-ben a derry-i zavargások után törtek ki.

Pedig a békefolyamat enélkül is akadozott, hiszen az IRA leszerelése ellenére eddig nem sikerült megállapodniuk a nacionalistáknak és az unionistáknak, pedig az eredeti tervek szerint november végén lejár a megállapodásra szabott határidő, a brit kormány pedig hosszú időre leveheti a napirendről a 2002-ben berekesztett északír parlament újraindítását.

Pénteken dőlt volna el ugyanis, hogy a két legnagyobb északír párt, a szélsőséges republikánus Sinn Fein és a szélsőségesen unionista Ulsteri Demokrata Párt (DUP) kiket jelöl a miniszterelnöki és -helyettesi posztra.

A Sinn Fein meg is nevezte jelöltjét, Martin McGuinnest, a DUP azonban nem. Jellemző módon az északír békefolyamatot az utóbbi időben az unionisták akadályozzák, egyrészt, mert a brit és a független nemzetközi ellenőrök jelentései ellenére sem hiszik el, hogy az IRA ténylegesen feladta fegyvereit, másrészt, mert nekik tulajdonképpen kedvezőbb politikai felállást jelent a teljes függés Nagy-Britanniától a részleges önkormányzatiságnál.

Közösen kéne kormányozniuk

A brit és az ír kormány megállapodása szerint ugyanis, ha sikerülne felállnia a nacionalistákat és az unionistákat is magába foglaló kormánynak, újra összeülhetne az északír parlament is, Észak-Írország pedig gyakorlatilag teljesen önállóan, bár továbbra is Nagy-Britannia részeként intézhetné dolgait. Az esetleges függetlenségről népszavazás dönthet - ez valószínűleg sikertelen lenne, a 2001-es népszámlálás szerint az unionista protestánsok még mindig többségben vannak a csak részben republikánus katolikusokkal szemben. (Egy 2004-es felmérés szerint a katolikusok egynegyede unionista.)

Az északír parlamentarizmust a harmincéves hideg polgárháborúnak - amit a britek és az írek szellemesen csak a Bajoknak (Troubles) hívnak - véget vető, 1998-as nagypénteki megállapodás élesztette fel. Az egyezmény egyik előírása, hogy a kormányban, a választási eredményektől függetlenül a nacionalistáknak és az unionistáknak is képviselniük kell magukat. A parlamentet 2002-ben a brit kormány berekesztette, mert kitört az IRA kémbotránya.

A gyanú szerint az IRA mélyen beépült a brit hírszerzésbe, fenyegetve ezzel a brit nemzetbiztonságot. És mivel a terrorcsoport a fegyvereit sem volt hajlandó leadni, ez már elég indok volt az önkormányzatiság felfüggezstéséhez. Igaz, utóbb kiderült, hogy a kémbotrány fő gyanúsítottja valójában a britek IRA-ba beépült ügynöke volt.

Újra radikalizálódhatnak az elszakadás hívei

Ennek ellenére a parlamentet nem hívták újból össze, hiszen mint az ír, mind a brit kormány az önkormányzatiság feltételéül szabta az unionisták és a republikánusok együttműködését. A szésőséges Paisley tiszteletes vezette DUP-nak azonban nem sok érdeke fűződik az önkormányzatisághoz, hiszen a status quo gyakorlatilag egyezik céljukkal, azaz Észak-Írország Nagy-Britanniában tartásával. Sikerük azonban újra felélesztheti a republikánusok fegyveres ellenállását, azaz, nyolc év után újra bajok lehetnek.