Már nem is olyan biztosak az amerikai titkosszolgálatok abban, hogy Észak-Korea uránt dúsít. 2002-ben, az Egyesült Államok és az Észak-Korea közti legújabb konfliktus kirobbanását a titkosszolgálatok jelentései indokolták, miszerint Észak-Korea urándúsításba kezdett, hogy atomfegyvereket gyárthasson, írja a New York Times.
Mi lett volna, ha?
Az atomválságban azonban februárban fordulat állt be, hiszen Észak-Korea beleegyezett, hogy nemzetközi ellenőrök vizsgálódjanak az országban. Azóta több amerikai titkosszolgálati vezető is finomított az eddigi merev állásponton. A legfrissebb értékelések szerint Észak-Korea ugyan valóban beszerzett urándúsító centrifugákat, de nem támasztják alá tényleges bizonyítékok a feltételezéseket, hogy valóban nagyszabású urándúsítási programba kezdett.
A New York Timesnak nyilatkozó szakértők szerint az új fejlemény több stratégiai fontosságú kérdést is felvet. Elsősorban azt, hogy vajon Észak-Korea akkor is kísérleti robbantást hajtott volna végre egy plutónium alapú atomfegyverrel, ha az Egyesült Államok 2002-ben a konfrontáció helyett a tárgyalásos megoldást választja.
Titokban vagy nyíltan
A probléma megértéséhez alapvetően fontos tisztázni az észak-koreai fegyverprogram aspektusait. Az eddig sem volt kérdéses és az új fejlemények sem kérdőjelezik meg, hogy a sztálinista rezsimnek létezik atomfegyver-programja – kell-e erre döntőbb bizonyíték a tavalyi kísérleti atomrobbantásnál? Az azonban mindenképpen elgondolkoztató, hogy az északiak plutónium, vagy dúsított urán alapú atomfegyver építésén dolgoznak.
A különbség ugyanis – szó szerint – óriási. A plutónium előállításához nagyméretű reaktorokra van szükség, ezeket könnyű felderíteni, azaz könnyen lehet adatokat szerezni a fegyverprogram állásáról. Az urándúsítást viszont viszonylag rejtve lehet folytatni, és bár az uránfegyverek taktikailag kevésbé használhatóak, mint a plutóniumfegyverek, előállításukat titokban lehet tartani.
Kármegelőzés
2002-ben az amerikai titkosszolgálatok arra alapozták figyelmeztetésüket, hogy bizonyítékaik szerint Észak-Korea húsz urándúsító centrifugát szerzett be Pakisztánban. "Akkor senkinek sem voltak kétségei a kérdésben" – nyilatkozta a Timesnak John Bolton, az Egyesült Államok volt ENSZ-nagykövete, aki akkoriban a külügyminisztérium atomfegyverkezési osztályát vezette. Bolton amúgy a héják héjájának számít az amerikai adminisztrációban, az iraki háború egyik legnagyobb pártolója volt, most pedig az Észak-Koreával kötött megállapodás leghangosabb kritikusa.
Ugyanakkor a Times értesülései szerint Condoleeza Rice külügyminiszteri kinevezése után már arra utasította a titkosszolgálatokat, hogy ha lehet, finomítsák az Észak-Koreával kapcsolatos előrejelzéseiket. Rákérdezett például, hogy honnan vesznek adatokat arról, mikor készülhet el az észak-koreai uránfegyver, de senki sem tudott válaszolni. Ahogy arra sem, hogy az északiakat segíti-e valaki az atomprogram megvalósításában.
A Timesnak nyilatkozó elemzők és nevük elhallgatását kérő titkosszolgálati források nem zárják ki, hogy a titkosszolgálati feltevések finomítása valójában kármegelőző lehet. Végül is, most, hogy már ellenőrizhetik Észak-Koreát, hamar kiderülhet tévedésük. Még egy iraki jellegű fiaskót meg nem igazán engedhetnek meg maguknak.