Kirill Bekaszov fregattkapitány, aki 15 éven át a Kurszkhoz hasonló tengeralattjárón szolgált, saját mentési változatot javasolt. Véleménye szerint, a mentőknek első sorban arra kell törekedniük, hogy felszabadítsák a vészhelyzetek esetére mentőbóját, ami minden tengeralattjárón ott van. A személyzet valamilyen oknál fogva nem tudta használni ezt a szerkezetet. A bója segítségével vészjelzéseket lehet leadni, telefonos összeköttetést teremteni az elsüllyedt tengeralattjáró és a mentőhajó között, sőt, ki lehet húzni a Kurszk felépítményébe szerelt búvárharang kötelét, amit kifejezetten ilyen vészhelyzetre szerelnek fel. A fregattkapítány azt állítja, hogy ennek a kötélnek a mentén a mentőszerkezetet pontosan a búvónyílásra lehet csatlakoztatni, ahelyett hogy vakon keressék azt a búvárharangokkal. Bekaszov szerint a feladatot búvárok is elvégezhetik, a mélység ezt lehetővé teszi. A búvárok átvizsgálhatják a tengeralattjáró orr-rekeszeit is, nincs kizárva, hogy hermetikusan lezárhatják azokat és a felszínről adagolt oxigénnel fel is tölthetik. Ebben az esetben a tengeralattjáró magától is a felszínre emelkedik. Ugyanakkor a volt tengeralattjárós határozottan ellenzi azt, hogy a tatrészt emelve a tengeralattjárót függőleges helyzetbe állítsák. A fedélzeten levő gépek és berendezések rögzítése legfeljebb 45 fokos szöget bír ki. Az ennél nagyobb megdöntés katasztrófához, sőt, atombalesethez is vezethet.