Koronavírus adatok

2022. jan. 14.
Oltottak Kórházban Elhunytak Fertőzöttek
Antal, Antónia
-1 °C
6 °C

Palinnel beteljesülhet a republikánusok végzete

2008.11.07. 19:20
Egy republikánus nyertese biztos van az amerikai elnökválasztásnak. Sarah Palin biztosan számíthat a párt bázisának támogatására, és négy év múlva akár elnökjelölt is lehet. De ha a republikánusok jót akarnak maguknak, inkább mást választanak, hiszen a jobboldali bázis támogatása már nem elég a választási győzelemhez.

John McCain vereséget beismerő beszéde nem adott okot örömre a republikánus híveknek. Mégis, egy pillanatban az egész tömeg hangos ünneplésbe kezdett - amikor McCain köszönetet mondott alelnökjelöltjének, Sarah Palin alaszkai kormányzónak. Ha a kampány során nem vált volna egyértelművé, immár biztos, hogy új republikánus ikon született.

Sarah Palin

Bár Palin csak részben váltotta be a hozzá fűzött reményeket - a nők kisebb mértékben szavaztak McCainre, mint négy éve George W. Bushra, a függetlenek meg sikítva menekültek a fundamentalista vallási nézeteit úton-útfélen hangoztató, ha nem is egyértelműen buta, de legalábbis aggasztóan tájékozatlan alaszkai kormányzótól -, a republikánus bázist, a keresztény jobboldalt magával ragadta.

Erre a bázisra építve pedig komoly karriert lehet építeni a Richard Nixon 1972-es, második választási kampánya óta jobbra tolódott pártban. A republikánusok ugyanis a hatvanas évek polgárjogi harcai előtt sokkal sokszínűbb párt volt, jól megfértek egymás mellett a keleti parti liberálisok és a nyugati konzervatívok - a déli rasszisták pedig a Demokrata Párt tagjai voltak. 1964-ben azonban Barry Goldwater, egy arizonai konzervatív libertariánus lett a párt elnökjelöltje, válaszul a Demokrata Párt etatista polgárjogi vonulatára. Ezzel kezdetét vette a jobbratolódás, de Goldwater nagyarányú veresége jelezte, hogy ez még kevés lehet. Ekkor jött Nixon, aki keblére ölelte a déli, polgárjogi mozgalmakat ellenző fehér szavazókat, és a keresztény jobboldalra alapozva megteremtette a "természetes többséget". Az egykor masszívan demokrata dél azóta számít a republikánusok bázisának. Barack Obama történelmi jelentőségű térhódítása előtt csak két déli demokrata, a georgiai konzervatív, Jimmy Carter és az arkansas-i centrista, Bill Clinton tudott nyerni déli államokban.

A természetes többség elve és az ebből következő déli stratégia egészen a 2008-as választásokig működött is. De Bush nyolcéves kormányzása tömegével idegenítette el a mérsékelteket a republikánus párttól, a bázis szavazatai pedig idén már kevésnek bizonyultak a győzelemhez.

Azaz a republikánus párt az idei választások után egyszínű politikai alakulattá vált. Ez feltétlenül kedvez Sarah Palinnek. Az alaszkai kormányzó előtt ráadásul hirtelen lehetőség nyilt, hiszen a pillanatnyi adatok szerint elképzelhető, hogy Alaszka korrupció miatt jogerősen elítélt veterán szenátora, Ted Stevens mégis meg tudta őrizni szenátusi posztját. Mivel jogerősen elítélték, szenátor biztosan nem lehet. Posztjára rendkívüli választást kell kiírni, és Palinnak, aki két éve igen népszerű kormányzó, kimondottan jó esélye lenne a győzelemre. Így négy év múlva már az országos politikában is járatos politikusként indulhatna harcba a republikánus elnökjelöltségért.

Bobby Jindal

És a jelöltség elnyerésére igen jó esélyei is vannak, hacsak nem vesz újabb fordulatot a párt sorsa. Amire szintén van esély. Hiszen John McCain eleve a párt bázisának szélesítésével próbálkozott - igaz sikertelenül. Négy év múlva viszont Bush már csak távoli emlék lesz, Barack Obama elnöksége és a demokraták törvényhozási többsége viszont maga a valóság, ez pedig lehetőséget teremthet azoknak a választói csoportoknak a megszerzésére, akiket McCain is megcélzott. És ha a republikánusok győzni akarnak, szükségük is lesz a bázis szélesítésére.

Erre viszont Palin aligha lesz alkalmas. Két másik feltörekvő republikánus politikusnak viszont kifejezetten jó esélyei vannak a szélesebb tömegek megszólítására.

Az egyik ifjú reménység Bobby Jindal, Louisiana republikánus kormányzója, az ország első indiai-amerikai kormányzója. Jindal már családi hátterével is cáfolja a republikánusokról kialakult képet, hogy a párt a fehér férfiak politikai alakulata. Ráadásul az eredetileg hindu Jindal középiskolásként áttért a katolikus hitre, a leggyorsabban növekvő, eddig jellemzően a demokratákat támogató amerikai vallási csoport pedig döntő tényező lehet a jövő választásainak. Jindal neve egyébként már idén is felmerült potenciális alelnökjelöltként. Jindal 1971-ben született, a 2012-es kampánynak 41 évesen futhatna neki.

Mark Sanford és Bush

A másik reménység Mark Sanford dél-karolinai kormányzó. Sanford is fiatal, 2012-ben 52 évesen futhatna neki a kampánynak. Bár egy déli állam kormányzója, nem keresztény-jobboldali, inkább a párt hagyományos libertariánus-konzervatív táborához sorolható. Fiskális konzervatív, aki még azokat a felpántlikázott pénzeket is elutasította, amiket a körzete kapott volna. Kormányzóként saját pártjával is többször szembement. 2006-ban neve potenciális elnökjelöltként is felmerült.

A republikánus párt előtt két út áll. Vagy Sarah Palin mögött sorakozik fel és végleg jobbra tolódik, vagy megpróbálja szélesíteni a bázisát. McCain veresége rosszul jött a mérsékelt republikánusoknak, akik csupán abban bízhatnak, hogy ha pártjuk komolyan vissza kíván térni a hatalomba, ahhoz a jobboldali bázis már kevés. És bár sok függ Barack Obama elnökségének sikerességétől, hosszú távon csakis a bázis szélesítése biztosíthatja a politikai túlélést.



  • Vennék
  • Hírek