Árpád
-2 °C
3 °C

Rohanunk Prága utcáin

2000.09.26. 20:11
Könnygáz. Csíp és fuldokolsz tőle, megered a könnyed, bemegy a kontaktlencse alá is, szóltak, figyelmeztettek is erre előre, olvastam a kiadott tájékoztatókban. De nekem nem szólt senki; utcai harcról nem volt szó.
De mégis. Békésen, szerényen kezdődött, és most itt állunk két barikád között, előttünk a rohamrendőrség, mögöttünk a sajtó, már megint vagy ezren, vörös kabátban mind, elviszik a show-t. Botondot keresem, eltűnt valamelyik sarok mögött, elment megnézni, hol tartanak a rendőrök. A sebtében felállított barikád még mindig ég, a fekete füstön át alig látni valamit, valaki megkérdi, szóltak-e a mellettünk lévő ház lakóinak. Zsófi hátrébb áll. jobb is.

Két fánkot szorongatok, körülöttem ,,Bejrút"

Amikor megérkeztünk a kongresszusi központhoz mellett álló híd lábához, ahol a szervezők szerint a legmilitánsabb csoportosulás, a kékek feszültek neki a rendőrségi kordonnak, már látszott, hogy rossz vége lesz. Rövid, keskeny utcácskák, vonat- és villamossínek, középen egy tér. Gerillaharcra ideális. Úgy is van. A kékek nem foglalkoztak azzal, hogy transzparensekkel és antikapitalista jelszavakkal hergeljék a rendőröket. Ahogy sikerült elcsípnem a beszélgetésüket, a főleg cseh, német és angol anarchistákból álló csoport barikádokat állított fel az utcán összeszedett szemetesekből, felszedte az utcakövet, és nekitámadt a kordonnak. Egy amerikai újságíró szerint könnygázgránáttal és egy vízágyúval is fel voltak szerelve. Aztán, amikor a rendőrök hasonló fegyverekkel reagáltak, elszabadult a pokol.

A rohamrendőrök leszorítanak mindenkit a konferenciaterem felé kanyargó meredek utcácskákból, mi meg rohanunk, röhejes helyzet, két fánkot szorongatok a kezemben, körülöttem meg ,,Bejrút", Botondot nem hallani a könnygázgránátok dübörgésétől. Egy csomó punk a vasúti sínek felé menekül, magukkal sodornak, ez már rég rossz, jön a vonat, sípol veszettül, de nincs hova futni. Páran fennakadnak a sínek mögötti kerítésen, a rendőrök rohannak mögöttünk, gáz az egész. Pár cseh érdeklődve figyel a téren, nem sokáig.

Lefeküdt a földre, megadta magát, egy rendőr szájba rúgta

Aztán megáll kicsit az egész, én is vele, lentebb egy ausztrál lány áll a falnak dőlve, tiszta vér az arca. Kérdem mi történt, azt mondja, lefeküdt a földre, megadta magát, mutatta, nincs nála fegyver, egy rendőr rúgta szájba. Botond jön rohanva, mutatja, hogy átértek a rendőrök, átjutottak a síneken, farkasszemet nézünk a téren. Délután egy-kettő körül járhat, valaki megkérdi, mi lehet odafenn a bankküldöttekkel, nem tudjuk. Senki nem tud semmit, se a sérültekről, se arról, hogy a másik két csoport, a sárgák és a rózsaszínek mit csinálnak, hogy mi lesz most.

Innentől utcai harc a híd alatt. Barikádról barikádra, sarokról sarokra nyomulnak előre a rendfenntartók. A barikádot rendszeresen felgyújtják a punkok, a fekete füstön át épp hogy látni a kordont. Mindenhol újságírók, be a vonalak közé, de aztán lőni kezdenek a rendőrök, potyognak a könnygázgránátok, s könnyezve futunk. A füstben előrenyomulnak a rendőrök, így nyernek mindig vagy ötven métert. Már látszik, hogy nem lehet őket megállítani. Valaki elmondja, hogy egy belga újságírót megvert a hatóság, ketten a kékkabátosok közül is megsérültek. Mentőautó sikolt keresztül a téren. Aztán újra megindulnak a rendőrök, mi meg rohanunk Prága utcáin.

Köszönjük, hogy minket olvasol minden nap!

Ha szeretnél még sokáig sok ilyen, vagy még jobb cikket olvasni az Indexen, ha szeretnéd, ha még lenne független, nagy elérésű sajtó Magyarországon, amit vidéken és a határon túl is olvasnak, akkor támogasd az Indexet!

Tudj meg többet az Index támogatói kampányáról!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?