További Külföld cikkek
- A legmagasabb készültségben Indonézia, bámulatos fotókon a vulkánkitörés
- Orosz oligarchák elől menekült el a Telegram alapítója
- A Rocky betétdalára vonult be a miniszterelnök, győzött a HDZ a horvát választásokon
- A Moszad korábbi igazgatója elárulta, mi lehet Izrael célpontja Iránban
- Az új skála történetének legnagyobb földrengése rázta meg Japán nyugati részét
Ahol hajdan a szolgalelkű, áruló kollaboráns szinonimájává vált Quisling még a lakáskörülményeit tekintve is fasiszta német példaképeit majmolta, 2006 szeptemberétől a skandinávok állandó kiállítás keretében tájékozódhatnak a zsidók megsemmisítéséről, de más népek irtásáról is, valamint az úgynevezett etnikai tisztogatásokról, így az örmények törökök általi tömeges halálba üldözéséről az oszmán birodalomban, a balkáni etnikai tisztogatásokról, a kambodzsai és a ruandai népirtásról.
Villa Grande
Odd-Björn Fure, a holokausztközpont igazgatója attól tart, hogy a szudáni Darfúrt is hozzá kell majd számítani ezekhez. A 62 éves bergeni történész a történelem összstruktúrájába akarja újra beleilleszteni a holokausztot azzal, hogy feldolgozzák a többi népirtás témáját is. A kiállítás szólni kíván a náci korszak 15 millió civil rabszolgamunkásáról, a zsidókhoz hasonlóan haláltáborokba hurcolt romákról, homoszexuálisokról és jehovistákról is.
A Quisling-féle "Villa Grande" holokausztközponttá alakításának ötletével a sachsenhauseni koncentrációs tábor egy túlélője, Björn Egge nyugalmazott tábornok állt elő a 90-es évek végén és a terv sokakat megnyert.
Nem emlékház
A náci korszak iránt nosztalgiát érző látogatók hiába keresnek majd Quisling-relikviákat a leendő múzeumban, jóllehet az 1945. október 24-én hazaárulás miatt kivégzett kollaboráns miniszterelnök dolgozószobája ugyanúgy egykori állapotában fennmaradt, tölgyfabútoraival és -polcaival együtt, mint felesége, Maria díszes budoárja. A kiállításba csak Quisling - szintén berendezésével együtt - fennmaradt földalatti bunkerét vonják be.
Az oslói holokausztközpont elsősorban nem az érzelmekre kíván apellálni, mint ahogy azt például a washingtoni holokausztmúzeum teszik, inkább a racionális megismerésre helyezi a hangsúlyt, és azt a kérdést firtatja, hogyan lehet megakadályozni hasonló események megtörténését a jövőben.