Markónak nyugtatót ajánlottak

A romániai képviselőházi és szenátusi választás után előbb a szociáldemokratákat (PSD), majd a liberális-demokratákat (PDL), végül megint a szociáldemokratákat hozták ki győztesnek. Hiába szavaztak azonban a legnagyobb arányban a szociáldemokratákra, a legtöbb mandátumot a liberális-demokraták kapták.

Hogy ki is nyert, az gyakorlatilag lényegtelen, mivel a két nagy párt fej-fej mellett áll, az egykori demokrata párti Traian Basescu államelnök pedig a választás után kijelentette, hogy a liberális-demokratáknak akarja adni a kormányalakítási megbízást.

Nézzük, milyen koalíciós variációk merültek fel az elmúlt héten:

Szociáldemokrata–nemzeti liberális (PNL): A mandátumok számát tekintve a választások második és harmadik helyezettje. Pártelnökeik, a szociáldemokrata Mircea Geoana és a nemzeti liberális Calin-Popescu Tariceanu (aki egyben a jelenlegi kormányfő is) nem szívesen mondanának le a miniszterelnöki szerepről. A mostani állás szerint ennek a koalíciónak nincs esélye, habár a szociáldemokraták a nemzeti liberálisok és demokraták összeveszése után kívülről támogatták Tariceanu kisebbségi kabinetjét. Kettejük között el sem kezdődtek a tárgyalások.

Demokrata-liberális–nemzeti liberális: A két párt a tárgyalásokat elkezdte ugyan egymással, és az RMDSZ is kijelentette – miután a három nagy párt kinyilvánította, hogy a magyarokat szívesen látnák egy koalícióban –, hogy legszívesebben velük kormányozna. A tárgyalások azonban megszakadtak. Fontos szempont, hogy ideológiailag hiába állnak közelebb egymáshoz, mint bármelyikük a szociáldemokratákhoz, de 2007-ben kettejük kormányzásának összeveszés lett a vége, a PNL több képviselője is elhagyta a pártot, és a demokratáknál lelt új otthonra. Tariceanu kedden délután már be is jelentette: pártja ellenzékben folytatja, mivel nem kapott koalíciós ajánlatot a demokrata-liberálisoktól.

Ha mégis ez a koalíció valósulna meg, akkor Tariceanunak nincs esélye a folytatásra, Vasile Blaga követhetné őt, aki a demokraták és a liberálisok 2007-es szakításáig tagja volt Tariceanu kormányának. Bihari származású, a demokrata-liberálisok egyik erős embere.

Nemzeti liberális–RMDSZ: A nemzeti liberálisok és az RMDSZ a választások után közösen akart megjelenni a kormányalakítási tárgyalásokon 87 mandátumukkal ugyanis nagyobb erőt tudtak mutatni a két nagy párt előtt, mint külön-külön. Most úgy tűnik, hogy terveikből nem lesz semmi, de felmerült kettejük kisebbségi kormányzásának lehetősége is, kiegészülve a 18 kisebbségi (nem magyar) képviselővel – ebben a felállásban kormányoztak 2007 óta.

Az új román választási rendszer sajátosságai miatt azt sem lehetett kizárni, hogy át tudnak csábítani képviselőket a demokrata-liberálisoktól és a szociáldemokratáktól. Sok ismeretlen, esélytelennek gondolt jelölt jutott be ugyanis a képviselőházba. (A legkirívóbb példa egy RMDSZ-es jelölté, aki 34 szavazattal jutott mandátumhoz. Ez úgy fordulhatott elő, hogy csak az a jelölt lett automatikusan képviselő, aki abszolút többséget szerzett. Ha nem, akkor újraosztották a szavazatokat.) Az ismeretlen, korábban teljesen esélytelennek gondolt képviselők fölött – nevezzük őket sötét lovaknak – nem világos, hogy a pártvezetés hogyan tudja érvényesíteni akaratát, így akár át is csábíthatóak. Az más kérdés, hogy nagyon kevés esély van arra, hogy Basescu államelnök ne a liberális-demokrata pártból jelöljön miniszterelnököt.

Szociáldemokrata–demokrata-liberális: A jelenlegi felállás szerint ez, vagyis a két nagy párt koalíciója a legvalószínűbb, habár előzetesen nem sok esély volt rá. Basescu ugyanis kijelentette, hogy Mircea Geoanának, a szociáldemokraták elnökének semmiképpen nem ad kormányfői megbízást, Geoana viszont el sem tudta képzelni, hogy ne ő legyen a miniszterelnök.

A szociáldemokraták ugyanakkor nem akarnak újabb négy évre a hatalmon kívül rekedni, ez könnyen a párt szétdarabolódásához vezetne. Geoana így fejet hajtott a párt akarata előtt, és úgy szavazta meg pártja döntéshozó gyűlésén a koalíciós tárgyalások megkezdését, hogy tisztában van vele: ez miniszterelnöki ambícióinak feladásával is járhat. Bár alighanem tőle származik egy eléggé abszurd ötlet: két évig demokrata-liberális, majd újabb két évig szociáldemokrata feje legyen a kormánynak.

Ha tényleg a szociáldemokraták és a demokrata-liberálisok lépnek koalícióra, akkor Theodor Stolojannak – egy kiugrott nemzeti liberálisnak – van a legnagyobb esélye a miniszterelnöki posztra, aki az ősidőkben, 1991-1992-ben betöltötte már ezt a posztot. Stolojan technokrata, pénzügyi-gazdasági szakember, aki a világválságban bizonyára jó választás lenne.

A szociáldemokraták és a demokrata-liberálisok érdekeltek abban, hogy a mostani visszás választási rendszert átalakítsák. Mindkettőjüknek kedvezne, ha kompenzáció nélküli, kétfordulós, egyéni választókerületes lenne az új rendszer, ahol a legtöbb szavazatot kapott jelölt lenne a nyertes. Ebben az esetben mindkét nagy párt növelni tudná mandátumaik számát az RMDSZ és a nemzeti liberálisok rovására.

Egy héttel ezelőtt, közvetlenül a választások után még valamennyi párt szívesen látta volna az új koalícióban az RMDSZ-t. Mára változott a helyzet, a szociáldemokraták ugyanis taktikai megfontolásból nem akarják a magyar szövetséget, egyik képviselőjük például kijelentette, hogy a magyaroknak jót fog tenni négy év ellenzékben, egyúttal nyugtatót ajánlott Markónak, írta a Transindex. Az RMDSZ a választások után a nemzeti liberálisokkal kötött szövetséget, majd a demokrata-liberálisokkal egy koalíciós előszerződést, és politikusaik többször is kijelentették, hogy legszívesebben egy szociáldemokraták nélküli koalíciót látnának.

Ennek ellenére nem kizárt az RMDSZ kormányzati részvétele. Erről kedd délután tárgyal Markó a demokrata-liberálisokkal, akik egyébként ugyanannak a pártcsaládnak, az Európai Néppártnak a tagjai.