Marcell
19 °C
32 °C

Leszámolhat a múlt parasztjaival

2007.05.06. 19:59
Nicolas Sarkozynek két arca van. Amikor nincs Franciaországban, általában liberális megoldásokat hirdet országa gazdasági nehézségeire, az Egyesült Államokat és Nagy-Britanniát pedig követendő példának tekinti. Otthon inkább a szélsőbb jobboldalnak tetsző megoldásokat, rendpártiságot és bevándorlási szigort hirdet. Mivel a választást megnyerte, most előbújhat maszkja mögül. Ha a liberális reformokat választja, a gettók népe akár fel is emelkedhet. Ha nem, akkor kemény világ vár a franciaországi muzulmánokra.

Nem tudtak elég riasztó képet festeni Nicolas Sarkozyről az ellenfelei. A magyar felmenőkkel bíró jobboldali politikus kényelmesen nyerte meg az elnökválasztás második fordulóját az egész kampányban gyengélkedő Ségolène Royallal szemben.

A választások hivatalosan még be sem fejeződtek, de ahogy az első fordulóban, a belga és svájci televíziós hírműsorok már este hétkor közölték az exit-pollokat. Ségolène Royal ezek hatására már be is ismerte vereségét.
Bővebben a második fordulóról és az eredményekről>>

Más lesz, mint eddig

Sarkozy győzelme, bár elvileg jobboldali jelölt vált jobboldali elnököt, akár földcsuszamlásszerű változásokat is elindíthat Franciaországban. Hiszen Sarkozy kilóg a francia establishmentből, mind származása, mind iskolázottsága miatt.


Simogat vajon...

És kilóg politikai nézetei miatt is. Bár ezt a kampány alatt javarészt titkolta - csak a londoni francia diaszpórának tartott kampányrendezvényén büszkélkedett atlantizmusával és liberális gazdaságpolitikai nézeteivel -, a volt belügyminiszter az eddigi elnökökétől alapjaiban eltérő felfogást vall az állam szerepéről az emberek, méginkább a gazdaság életében.

Ezt leginkább a kampány egyik legfontosabb témájává vált 35 órás munkahét példáján lehet bemutatni. Bár Sarkozy a szerdai televíziós vitában érthetően óvatos volt a kérdésben, így nem jelentette ki, hogy szíve szerint mindenestül eltörölné a munkaerőpiacot gúzsba kötő, gazdaságtalan és alapvetően is értelmetlen megkötést. Ahogy a vitában fogalmazott, mihez kezdjen a sok szabadidejével az a melós, aki heti 35 óra munkából épphogy el tudja tartani a családját.

Liberális reformok vagy jobbratolódás

A munkaerőpiac liberalizálása pedig kulcskérdés a francia társadalomban. A másfél évvel ezelőtti zavargáshullám hátterében ugyanis gazdasági feszültségek is lappangtak. Ugyanis pont a zavargó korosztály munkához jutását nehezítik a mukaerőpiac megkötései - és most nem csak a kötelező 35 órás munkahétről, hanem a már állásban levőket védő szigorú szabályokról is szó van, melyek miatt gyakorlatilag drágább megválni egy alkalmazottól, mint állásban tartani.

Tehát Sarkozy titkolt napirendje akár Franciaország legnagyobb problémájára, az integrálódni képtelen vagy nem akaró rétegek helyzetére is megoldást jelenthet. A 35 órás munkahét eltörlése lehetőséget teremtene az elhelyezkedésre azoknak, akik hajlandóak többet dolgozni ennél. Ha ezzel párhuzamosan a francia költségvetést túlterhelő, nagyvonalú szociális juttatási rendszert is átszabnák, forradalmi változások történhetnek. Ugyanis a probléma másik oldala, hogy a bőkezű segélyezés nem teszi érdekelté a munkavállalásban az elővárosi lakótelepek gettóiban lakókat.


...vagy marad az ökölrázásnál?

A másik lehetőség, hogy Sarkozy nem változik a kampányhoz mutatott önmagához képest, és valóban elmozdul a szélsőjobb felé. Azaz szigorítja a bevándorlást, kőkemény rendőrséget épít fel és akkor lesz nemulass az araboknak.

Átrajzolhatják a politikai térképet

Az elnökválasztás a szocialistáknál is komoly változásokat hozhat. A 2002-es rémálom, amikor a szocialista jelölt még a második fordulóba sem jutott be, nem ismétlődött meg ugyan, de Royal valójában végig esélytelen volt a győzelemre. Pedig a szocialistáknak majdnem minden sikerült. Az első forduló eredményei azt mutatják, hogy a teljes baloldalt beszántották.

De középre nem sikerült nyitniuk, pedig François Bayrou tizennyolc százalékos első fordulós eredménye azt mutatja, voltak középen olyanok, akiket el lehetett csábítani Sarkozytől. Apropó Bayrou. Az UDF nevű törpe centrista párt vezetőjének bravúros szereplése még érdekes fejleményeket hozhat.

Júniusban ugyanis nemzetgyűlési választásokat tartanak, ezen pedig az UDF jelentősen megerősödhet, újra három szereplőssé téve az eddig a kétpártrendszer felé haladó francia demokráciát. És akkor az olyan okoskodásokba bele sem mennénk, hogy mi lesz, ha a szocialisták szocdem szárnya egyesül az UDF-fel, a szocialisták másik fele pedig az eljelentéktelenedett szélsőbalos pártok szavazóit besöpörve balra tolódik.

Sarkozyre mindenesetre nehéz feladat vár. Abban a Franciaországban kell liberális gazdasági reformokkal szétrobbantania a megkövült struktúrákat, ahol a liberalizmusnál talán csak az atlantizmus nagyobb szitokszó. Említettük már, hogy Sarkozy elkötelezett atlantista?