4600 kilométerről nézte ki magának Budapestet, és ide jött dolgozni

GettyImages-555876349
2018.05.04. 06:52
Most egy olyan ember történetét ismerhetik meg, aki 4600 kilométerről, Oroszországból indult el, hogy Magyarországon dolgozzon. Anasztaszija egy budapesti multicégnél pályázott meg egy állást. Az elején nem volt könnyű neki, de ma már szereti a „jól szervezett” és „kényelmes” Magyarországot.

„Mindig is tudtam, hogy messze fogok élni, nagyjából az első, kisiskolás angol nyelvóra óta” – Anasztaszija tartotta a szavát, végül 4600 kilométerre jutott el, ami már Oroszországból is elég ahhoz, hogy Ázsiából Közép-Európába jusson az ember.

Az egyetem utáni lehetőségek és az egyetem alatti munkatapasztalatok sem erősítették benne, hogy Dél-Szibériában akarna maradni. „Ha nincs 2-3 év gyakorlatod, akkor csak alulfizetett állásra számíthatsz, akkor is, ha a szükséges nyelvtudásod megvan. Alternatíva lehetett volna a tanári állás, de az sem túl vonzó: kezdőként egy kisebb városban kaphatsz 15 ezer rubelt (kb. 61 ezer forint), ebből 10 ezer el is megy a lakásra.”

Ugyan a milliós Novoszibirszkben már 20 ezer rubel is lehet a kezdő fizetés, és a tanárok könnyebben vállalhatnak másodállást, magánoktatást, de ott meg az albérletek díja magasabb. A végeredmény ugyanaz. Utazni viszont lehet, és a munkavállalási vízum megszerzésére sok munkaerő-közvetítő cég szakosodott.

Amit találtam, megpályáztam. Volt benne ösztöndíj, önkénteskedéssel egybekötött munka. Turista úticélnak már korábban kinéztem Budapestet, gyűjteni is kezdtem rá, amikor egy budapesti állásajánlatot is megláttam egy multinál. Megpályáztam. Először azt mondták, már betelt, két nap múlva mégis visszahívtak, hogy mehetek.

A Budapesten először kézhez kapott fizetés nem volt sok, mert annak egy részét egy éven át a közvetítő cég kapta meg. Anasztaszija így havi 150 ezer forintból kezdett új életet a magyar fővárosban. „Az elején nehéz volt, legfeljebb szobát lehetett bérelni, hogy maradjon egy kevés pénz". Egy év múlva már közvetlenül szerződhetett a céghez, így fizetése most 260 ezer forint körül van.

„A munkafeltételek is jobbak: otthon hiába van szerződésed, és hiába létezik a munka törvénykönyve, ha a főnököd azt mondja, túlórázz 2-4 órákat, kénytelen vagy, és senki nem fogja kifizetni. Ha nem tetszel a menedzsernek, kirúghat, nem fogod tudni megvédeni magad. Itt ilyenről, legalábbis nagy cégeknél dolgozóktól, sosem hallottam. Ez a biztonságérzet is fontos".

Anasztaszija fizetése azóta sem szökött az egekbe, de kapott egy várost, amit szeret. Kellemesebben eltölthető szabadidőt, élhetőbb hétköznapokat, és a szibériainál emberibb időjárást – beszélgetésünkkor Budapesten 28, szülővárosában 6 fok volt. 

Az albérlet ugyan drága, de például a közlekedés sokkal olcsóbb, mint otthon. Elég egyetlen bérlet, ami az egész városban mindenre jó, ez Oroszországban háromszor ennyibe kerülne, és sokszor végül mégis taxi kéne. „Itt mindenhova eljutok a városon belül tömegközlekedéssel, de az országban is sokkal olcsóbban utazhatok.”

„Kicsit szégyenlem, hogy nem beszélek magyarul, pár udvarias formulát azért tudok. Kevés magyar barátom van, így alakult, de a munkatársaim között is kevés magyar van. Itteni oroszokkal sem kerestem direkt a kapcsolatot. Hogy mi van a politikában, arra kevésbé figyelek. Annak, ami ki van írva a plakátokon, töredékét értem, legfeljebb azoktól hallok róla, akik ideköltöztek és már magyar állampolgárságot kaptak. A politika inkább akkor ér utol, amikor ukránokkal beszélgetek, és megkapom, hogy mit tett az országukkal Oroszország. Ilyenkor elmondom, hogy ehhez semmi közöm, egyébként sem élek ott, és ennyiben maradunk.”

Anasztaszija azért a munkán kívül is elboldogul komolyabb magyartudás nélkül. „A fiatalokkal eleve könnyű angolul beszélni, de ötven felettieknél sem ritka, hogy angolul szólalnak meg. Pesten kívül ez már kevésbé igaz, de ott is mindig láttam a szándékot, hogy megértsük egymást, legyen szó boltról, étteremről, fodrászról. És már ismerem azokat a helyeket, ahol megértetem magam, kialakult a közeg, amiben élek.”

Anasztaszija az életét semmiképp sem Oroszországban képzeli el. „Ha nem maradhatok itt, akkor megoldanám ott is, de nem húz vissza a szívem.” A „jól szervezett” és „kényelmes” Magyarország már inkább szóba jöhetne, de a nyelv és a fizetési lehetőségek miatt jócskán benne van más lehetőség is, ha már úgyis messzire került otthonról. „Inkább oda mennék, ahol egy kicsit még melegebb van, lehetőleg tengerrel a közelben.”

Anasztaszija mindenesetre megkapta Budapesten azt, amit keresett:

Otthon furcsán néznek rád, ha már 25 vagy, de nincs férjed, nem szültél. Illik már nyakig ülni a lakáshitelben is. Itt ezt senki sem várja el tőlem, azt tehetek, amit akarok.

(Borítókép: Marka / UIG / Getty Images Hungary)

Köszönjük, hogy minket olvasol minden nap!

Ha szeretnél még sokáig sok ilyen, vagy még jobb cikket olvasni az Indexen, ha szeretnéd, ha még lenne független, nagy elérésű sajtó Magyarországon, amit vidéken és a határon túl is olvasnak, akkor támogasd az Indexet!

Tudj meg többet az Index támogatói kampányáról!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?