Gizike szerint sehol nincs kolbászból a kerítés, még Németországban sem

2018.05.11. 12:39 Módosítva: 2018-05-11 12:39:55
Több olyan poszt jelent már meg a Szevasztok blogon arról, ki hogyan boldogult külföldön, hogyan találta meg a számítását. Ezzel a most következő levél írója is így van, de Gizike az érem másik oldalát is szeretné megmutatni. Levél otthonra Németországból.

"Már 10 éve élek Németországban, és jó okom van azt írni, hogy sehol nincs kolbászból a kerítés. Miután Magyarországon megszereztem az állattenyésztő szakmát, otthon csak 50 kilométerre találtam munkát. Imádtam ezzel foglalkozni, de egyedül a fizetésemből albérletben mindenféle támogatás nélkül eléggé keserves volt megélni. Pedig az albérletem csak egy szoba volt közös vécével és tusolóval.

Idekint Németországban is dolgoztam a szakmámban, de nem sok köszönet volt benne. Húsz évesen örültem, ha munkát kaptam nulla német nyelvtudással, mondjuk az állattartáshoz amúgy sem kellett nagy nyelvtudás.

Dolgoztam akár heti 50-60 órát, dolgoztam hétvégén és karácsonykor.

Sajnos itt ilyen nincs, hogy betyárbecsület. Miután eljártam nyelvtanfolyamra, megismertem a törvényeket, hogy hova is fordulhat az ember, ha nem fizetik ki. Ez sajnos elég nagy divat itt, főleg a hotelekben és a mezőgazdasági munkáknál. Így pár év alatt a tizenötödik munkaügyi kamarás (Arbeiterkammer) ügyemet intézem.

Vagy nem jelentettek be, és tudtomon kívül feketén dolgoztam, vagy részmunkaidőbe jelentettek be és persze teljes munkaidőben dolgoztam, vagy a túlórákat és a szabadságot nem fizették ki, vagy éppen a főbérlő nem akarta visszaadni a kauciót mindenféle kitalált dologra hivatkozva. Ezért ma már ha beköltözöm valahova, azt először körbefotózom, a szerződést pedig megmutatom az ingyenes jogsegélyszolgálatnak, hogy tisztában legyek azzal, mit jelentenek a paragrafusok.

Amikor egy munkahelyen szóltam, hogy nem annyi pénzt kaptam, mint amit ígértek, sajnos már azt is megkaptam, hogy 

FOGJAM BE, ÖRÜLJEK NEKI, HOGY KIEMELTEK A KOMMUNIZMUSBÓL.

Az átlag kisembernek igenis meg kell szenvednie itt is, hogy előbbre lépjen. Csak otthon hiszik azt, hogy de jó, mert többet keresek. Igen, de az albérlet is többe kerül, meg sok minden más.

De hogy ne csak negatívat írjak: sosem volt még olyan, hogy ne találtam volna munkát. Az egészségügyi szolgáltatás fényévekre van az otthonitól, és a gyerekeknek is sokkal több lehetőségük van, mint otthon.

Sajnos elég nagy a szakadék a két ország között mind felfogásban, mind hozzáállásban, és ez igazán idekintről látszik. Itt a szolgáltatások drágábbak, de legalább azt kapod, amit elvársz, és mellé kedvesség is jár: a vonaton barátságos a kalauz, amikor pedig betérek a fodrászhoz, ő kávéval kínál. Ez is sokat számít."

A cikkben a nevet levélírónk kérésére változtattuk meg Gizikére. 

Ha ön Európában él és dolgozik, Levél otthonra címmel  várjuk az ön levelét is jó és rossz külföldi tapasztalatairól a szevasztok@index.inda.hu -ra. A Szevasztok nem politikai blog