Magyar migránsok vagyunk, de ezt soha nem éreztették velünk
További Szevasztok cikkek
"Mi nem az euró halmozásáért indultunk útnak. Friss hazásokként Magyarországon is biztos és jó jövedelemmel rendelkeztünk, de élhetőbb, biztosabb jövőt szerettünk volna. 2016-ban nászajándékba kaptunk egy utazást egy barátunktól Németországba. Magával ragadott minket az ottani levegő, az hogy mennyire más ott az élet, az emberek mentalitása, a nyitottság, a tisztaság, a rendezettség, a tervezhetőség. Pár nap után döntöttünk. Otthon mindent felszámoltunk, és két táskával, valamint egyetlen tulajdonunkkal, a magyar rendszámos autónkkal nekivágtunk."
Az első fél év nem volt könnyű Eszternek és Istvánnak. Ördögi kör, hogy amíg nincs munka, nincs lakás, amíg nincs lakás, nincs munka. De megoldották ezt is. Hat hónapon belül háromszor költöztek. "Ezalatt 23-34 négyzetméteres lakásokban laktunk. Az egyik helyen kaptunk egy kis ajándékot is, ahol életünkben először találkoztunk a mai napig is felejthetetlen ágyi poloskákkal."
A fiatal házaspár első kézből tudja cáfolni azt a tévhitet, hogy Németországban, különösen Bajorországban nehéz beilleszkedni és munkát találni. István 2017 februárjában egy barátja segítségével ment ki egy próbanapra dolgozni egy autófényező és -javító céghez. Azóta is ott dolgozik.
Eszter Magyarországon üzletkötőként dolgozott, céges autóval járt, kiemelkedő fizetést kapott, de nagyon stresszes volt a munkája. Németországban kozmetikusként szeretett volna elhelyezkedni, de ez elsőre nem sikerült. Hogy gyorsan legyen valami munkája, így végül gyári munkás lett.
"Itt nem zavar, sőt nem degradáló, amit csinálok. Megcsinálom, amit kell, és hazajövök. Semmi stressz, felelősség. (Mindezt annyiért, amennyit otthon 2 diplomás mérnök ismerősöm keres)." Mellette azóta a saját vállalkozását is sikerül beindítani mint műkörmös, így már két lábon áll.
Ádám csak angolul beszél, németül egyáltalán nem tudott. Szó szerint activityznie kellett az elején, ha valamit el akart mondani. Egy év után most azt mondja: "Nem mondom hogy folyékonyan beszélek németül, de már nem adnak el egy zsák krumpliért. Egyedül telefonálok, sms-ezek németül, egyszerűen ragad az emberre a tudás". Eszter sem volt sokkal jobb helyzetben. Neki ugyan volt középfokú nyelvvizsgája németből, de nem értették amit mond, annyira más a bajor nyelvjárás és szóhasználat, mint amit otthon Hochdeutschként tanítanak. Mára már ez sem okoz gondot.
Mindketten a minimálbérrel kezdtek.
Ha látják, hogy jól dolgozol, emelkedik a bér, és itt is lehet előre lépni. Nyitottnak kell lenni, akarni csinálni, és nem a segélyre várni. Sajnos sokan ezt kihasználva jönnek csak ki, hogy 1 év munka után majdnem a fizetésnek megfelelő segélyt kapjanak, és ezzel megelégszenek.
Amiben a mostani munkájuk az otthonihoz képest különbözik, az a stressz. "Itt nem aggódunk azon, hogy ha megbetegedünk és betegállományba kell mennünk, akkor csúnyán fognak nézni ránk, ha két hetet lábadozással töltünk, vagy hogy megjön-e időben a munkabérünk, vagy hogy lesz-e egyáltalán még holnap munkahelyünk".
Két fizetésből úgy tudnak megélni, hogy nem kell minden bevásárlás alkalmával azt számolgatni, hogy ez vagy az belefér-e még a keretbe. Van két autójuk, egy háromszobás albérletük (1000€/hó), de ha mindent kifizetnek, a hónap végén is marad még a számlán pénz, és tudnak félretenni megszorítások nélkül. "Nyáron nyugodt szívvel tudunk elmenni akár három hétre is szabadságra, mert tudjuk, hogy amit itt hagyunk a nyaralás kezdetén, az fogad minket, amikor visszajövünk."
A fiatal házaspár tapasztalatai szerint ami Németországban drágább, az például az autóbiztosítás, az egészségbiztosítás vagy a lakhatás. Az élelmiszer ugyanannyiba kerül, mint Magyarországon, és bizony jobb minőségű. Jóval többe kerülnek a szolgáltatások is, mint Magyarországon, drágább a fodrászat, a kozmetika, de egy benzinkúti autómosó is minimum 10 euróba kerül.
"Bürokrácia...hát, valamennyi itt is van, de más a tálalás. Itt mindenki segítőkész. Még Ausländerként is mindenhol számíthattunk az emberek segítőkészségére. Zárás előtt 5 perccel már vártuk az otthon megszokott, unott “minekjöttetekmégide” stílust, de bonbonnal kínált az ügyintéző."
"Nem könnyű új életet kezdeni egy másik országban/kultúrában de ha az ember elég erősen küzd érte és képes áldozatokat hozni, akkor nem lehetetlen. Tudjuk hogy sokak szemében migránsok vagyunk, hiszen egy másik ország, másik kultúra részévé akartunk válni, azaz inkább váltunk az elmúlt egy év és két hónap folyamán. Sosem éreztük vagy éreztették velünk, hogy Auslände rek lennénk, sem a boltban, sem a munkahelyen, sem amikor lakást kerestünk, sem amikor hivatalos ügyet kellett intéznünk. Aki akar dolgozni, annak adottak a lehetőségek, és azért, mert nem itt született valaki, nem fognak csúnya szemmel nézni rá.
Nem bántunk meg a döntésünket, mert kiszámítható és tervezhető jövőt kaptunk egy másik országban, ami ugyan nem a szülőhazánk, de soha nem éreztük magunkat kívülállónak benne, és az álmaikat sem érezzük már elérhetetlen távolságban. Ez a kaland a kapcsolatunkat is megerősítette, hisz itt tényleg csak egymásra számíthatunk. Az itt eltöltött idő alatt sok nemzetiség kultúráját megismertük, amitől a világ még szélesebbé és színesebbé vált számunkra. A világ kinyílt, rengeteg új barátság, ismeretség köttetett, hisz munkánk során a kollégáink között afrikai, lengyel, török, albán, kínai, osztrák, horvát nemzetiségű emberekkel ülünk le nap mint nap ebédelni."
Rovataink a Facebookon