Magyar cégvezető volt, reptéri rakodómunkás lett Bécsben

GettyImages-505113090
2018.11.21. 08:40 Módosítva: 2018-11-21 09:08:01

„Belefáradtam. Nem akartam olyan ügyekben részt venni, amelyek nem voltak összeegyeztethetők a lelkiismeretemmel.” B. nem akart többé egy multi Magyarországon dolgozó regionális közép/felső vezetője lenni, magyar cégé még kevésbé, idegen SIM-kártyákról tendert egyeztetni, kokainnal túlélni, magyar munkavállalókon röhögni, vagy túlóradíjukat megpróbálni kijárni az anyacégnél, sejtve, hogy reménytelen, nem akart a hatékony szerkezeti átalakítást kérő, aztán ezek elé akadályt állító, első generációs cégtulajdonosokkal vitatkozni, mindent okosba' megoldani. Nettó egymillióért sem.

Helyette, húszévnyi vezetői tapasztalattal a háta mögött jó ideje csomagokat pakol a bécsi repülőtéren – ugyanennyiért.

B. közben itthon maradt. Most ott él, ahonnan ingázva is eléri a munkahelyét, sőt, elmondása szerint korábban ennél mindig tovább tartott az út a lakásától az irodáig.

Története tehát nem tipikus, mégis kórtünet a magyarországi cégvilágról. B. hamar belecsöppent a vezetői állásba, már az egyetem alatt irodavezető volt egy külföldi cégnél, amihez kellett sváb felmenői révén meglévő anyanyelvi szintű német nyelvtudása is. Cégről cégre haladt, közép-európai regionális vezető is volt nem sokkal azelőtt, hogy besokallt:

Nem akartam folytatni. Félig viccből megpályáztam a repülőtéri állást, cégvezetéssel teli önéletrajzzal. Behívtak, kérdezték, hogy komolyan gondolom-e. Mondom, igen. Két hónapos átvilágítási folyamat jött, mielőtt felvettek.

Most megcsinálja, amit kell, vége a műszaknak, és kész. Stabil állás, számtalan kedvezménnyel – ingyenes tömegközlekedés, kedvezményes repülőtéri áruház, ahol alig féláron vásárolhat –, kiszámítható munkával, amit senki sem akar elveszíteni, megkockáztatva egy lopást. „Ha valaki nem lop, nincsenek rasszista megjegyzései, nem tűz össze senkivel, nem zaklat senkit, és elvégzi a munkát, akkor annak biztos a helye.”

A ferihegyi repülőtérrel ellentétben a bécsi reptéren nem fosztogatják az utasok csomagjait, sőt, az elhagyott cuccok is visszakerülnek tulajdonosukhoz: „Adtam már le mobiltelefont, üzleti tervet, laptopot, de 6000 euró készpénzt is négy útlevéllel.” Utóbbi pont egy magyar családé volt. Bár ilyenkor lehet tudni, ki a becsületes megtaláló, köszönő üzenet nem jött. „Magyaroktól még sosem jött, brittől, némettől már igen. Volt, hogy 50 eurót küldtek, megosztottuk a csapattal, vettünk rajta kávét meg sütit.”

De mit is kell csinálni havi nettó 2300-2800 euróért (kb. 740-900 ezer forint)? A munka azért kicsit több, mint futószalagon haladó bőröndöket bámulni. Nekik kell kell százszámra emelni a 20 kilós bőröndöket, de emellett az ő feladatuk a gépek utasterének, mosdójának gyors takarítása is. 

Havonta alapban 168 órát kell ledolgozni. Szombati beosztás is van, bár a heti két szabadnapnak így is ki kell jönnie. A nap minden szakában indulhat a műszak, igaz, az időbeosztást a dolgozók az előző hónapban kézhez kapják. „Ha valaki megbetegszik, körbetelefonálnak, hogy ki vállal túlórát, de nyugodtan mondhatunk nemet, semmiféle retorzió nem ér minket ezért.” Igaz, a duplán számított túlóra elég vonzó, ezért is mehet fel az 1800 eurós alapbér könnyen 2800-ig, B. leginkább ennyit visz haza havonta. (És ne felejtsük el az ausztriai 13., 14. havi fizetéseket sem!)

Sokszor a gépek hatalmas zajában és kerozinfüstjében kell dolgozni, ami miatt a munka veszélyesnek minősül, emiatt viszont igen fontos kedvezménnyel jár: minden ledolgozott munkaóra duplán számít a nyugdíjjogosultsághoz.

Gyorsan kell dolgozni, egy A-380-as utasszállítót is húsz perc alatt puccba kell vágni. „Cégvezetői szemmel is sok tapasztalatot szereztem a munkaerő hatékony szervezéséről” – mondja B., nem mintha komolyan tervezné, hogy visszatérne a cégvezetéshez sem Ausztriában, sem Magyarországon.

„Persze ég és föld, ha az ember a német vagy osztrák cégnek külföldön vagy Magyarországon dolgozik” – ezt B. szerint talán a rendszerváltáskor rontottuk el. „A bejövő cégeknek azt mondtuk, mindent lehet, és a tőke olyan, hogy él is ezzel a lehetőséggel. Ezt most már nagyon nehéz visszacsinálni” – mondta a munkavállalók gyenge érdekérvényesítési képességére, az alkalmazottak kiszolgáltatottságára utalva.

De B. azért sem térne vissza a cégvezetéshez, mert a magyarországi piac álláskínálatában olyan nem is nagyon akad. Szalagmunkásra volna igény, vezetőkre nem, ami viszont a gazdaság nagyon rossz fejlődési irányáról tanúskodik. Olyan cégek persze jönnek, amelyek külföldi piacra dolgoznak, de olyan, amelyek a hazai piacot célozzák, már kevésbé. B. szerint a kormányzat is tehet erről a bizonytalanná tett jogi környezettel.

És mi a végcél? B. messzire tervez időben és térben is. A vágya Panama, ahol egy nagy házat venne apartmanokkal, alatta egy étteremmel. Meg is csinálja, amint eléri a korkedvezményes nyugdíjat, megszerezve Ausztriától a biztonságot, azaz a nettó 1800 eurós havi nyugdíjat.

(Borítókép: Austrian Airlines AG repülőgép a bécsi repülőtéren. Fotó: Lisi Niesner/Bloomberg via Getty Images)

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!