A Lezló milyen arisztokratikus hangzású név

„Rajongtam a borászatért, egyszer egy budapesti borétteremben kóstoltam egy új-zélandi sauvignon blanc-t, nagyon különlegesnek találtam, és ekkor azt mondtam, hogy el kell mennünk Új-Zélandra. Másnap megvettük a repjegyet, és két hónap múlva elindultunk” – idézte fel Búcsú, milyen hirtelen vágtak neki az utazásnak.

A fókuszukban a bor és az evezés volt, hiszen mindkettőben erős Új-Zéland. Itthon mindketten tagjai voltak egy evezős klubnak, Kertész országos bajnokságot is nyert, és már otthon is épített kajakokat. A szűk ötmillió lakosú Új-Zélandon a rögbi, a kerékpár és a vitorlázás mellett az evezés az egyik legnépszerűbb sportág. Nagy hagyományokra tekint vissza, és a kiwik elég sikeresek is benne. Elég sokat mondó, hogy az idei világbajnokságon ők nyerték az éremtáblázatot négy arannyal és két ezüsttel, de korábbról is számos olimpiai és világbajnokuk volt.

„Kalandvágyból indultunk el, úgy voltunk vele, hogy a legrosszabb esetben utaztunk egy jót, vártuk, hogy mennyire jó lesz megnézni az országot. Azért próbáltunk nyitott szemmel járni. Új-Zéland északi szigetének közepére kerültünk, ami nem igazán bortermő vidék, de iszonyú nagy szerencsék volt, hiszen Lacinak állást ajánlottak az egyik legjobb hajóépítő cégnél” – mondta Búcsú.

A hajóépítő az új-zélandi evezős elitnek is dolgozott, világbajnokok is megfordultak nála. Kertészt próbaidőre vették fel, élvezte, hogy bepillanthat egy ilyen cég életébe. A munkájával elégedettek voltak, így aztán ott ragadtak Cambridge-ben.

Az evezés hagyománytisztelő sportág, és ugyan modernebb technológiával és anyagokkal dolgoznak, az építés ugyanakkor még mindig kézművesség, nem futószalagról jönnek a hajók. Az a cég, ahová Kertész ment, a csúcskategóriát képviselte, de a tulajdonos nem igazán mozgott jól a sportdiplomáciában, összeveszett az új-zélandi szövetséggel, így kevesebb megrendelést kapott, és kiderült, hogy az adót sem fizette rendesen. „A termék nagyon jó volt, de nagyon nehéz természete volt a fickónak, így aztán végignéztük az aláhullást” – mondta Búcsú.

A cég csődje után válaszúthoz érkeztek, vagy feladják az addigi életüket, és hazamennek, vagy esetleg megpróbálják a csődeljárás után megszerezni a műhelyt és annak eszközeit. Végül az utóbbit próbálták meg, de nem volt sima menet.

Nem voltunk gazdagok, két bőrönddel érkeztünk Új-Zélandra, nagy tőkénk sem volt, csak némi félretett pénzünk. Bementünk a bankba, hogy milyen lehetőségeink vannak, aztán megtettünk az ajánlatunkat.

Később kiderült, hogy a miénknél magasabb licit is érkezett. Van azonban egy olyan szabály, hogy a legelső jelentkezőnek van még egy dobása. Újabb pénzeket mozgattunk meg, végül mindent feltettünk a rulettasztalra. Így sikerült megszereznünk a szerszámokat” – mondta Búcsú.

A műhely ezután Laszlo Boats néven folytatta. A magyar névvel meg is barátkoztak a helyiek. „Egy napunk volt rá, hogy előálljunk a logóval és egy névvel. Laci visszafogott, nem szerette volna, ha a saját nevét viseli a cég, nem szeret a középpontban lenni. Leznek hívta mindenki. Beszélgettünk emberekkel, akik azt mondták, hogy a „Lezló” milyen arisztokratikus hangzású név, így aztán emellett döntöttünk. Kezdetben a László, Laci névvel nem tudtak mit kezdeni, inkább lucky-t (ez magyarul szerencsést jelent) mondtak, de ma már ki tudják ejteni rendesen is a nevét.”

A Laszlo Boats az elődjére visszautalva most egyszerre Új-Zéland legrégibb és legújabb hajóépítő cégeként definiálja magát. A korábban felégetett hidakat újraépítve próbálták visszaszerezni piaci pozíciójukat, természetesen nem csak a hagyománytisztelet mozgatta Kertészéket.

„Az élet egyszer ad ilyen lehetőséget. Mártírok viszont nem vagyunk. Bízunk benne, hogy profitot fog hozni a cég, de luxuséletet azért nem lehet ebből kreálni. Az evezést csak úgy lehet csinálni, ha szerelmes vagy a sportágba.” – mondta Búcsú.

Az evezést hagyományosan pár nagyobb cég fedi le, Új-Zélandon is sok importhajó van. Ezekkel is versenyeznie kell a Laszlo Boatsnak. A hazai piacon próbálják megvetni elsősorban a lábukat, ahol a cég a legnagyobb piaci szeletet mondhatja magáénak, emellett a helyi evezős szövetség rendelt is mar tőlük 15 hajót. „Új-Zélandon a középiskolás szint a legerősebb, a Maadi Cupon 2500 versenyző indul, igazi fesztivál és őrjöngés kíséri. Megnyerni még a vb-nél is értékesebb, a hajóépítő számára is történelmet érő pillanat. Eleinte szinte hihetetlennek tűnt, hogy megnyerjük az U18-asok versenyét, akik a legnagyobb díjért, a Maadi Cupért versenyeznek. Ebben a számban szinte csak import hajókban versenyeztek az iskolák. De 2019 a mi évünk lett, és hosszú évek után újra egy új-zélandi épitő vitte el a pálmát.”

A hajóikkal már egy több sikert érnek el a versenyzők országos bajnokságokon. „Idén mind a női mind a férfi premier kategóriában a mi nyolcasaink állhattak a dobogó tetejére. Az összes gürizés, vér, verejték így átlényegül. Szülők és edzők érezhetnek így, amikor nyerni látják a gyereküket vagy a tanítványukat. Számunkra is bensőségessé válik egy győzelem.”

Kertészék is szinte összenőttek már az evezősökkel, a Karapiro tónál állandóan olimpikonokkal, bajnokokkal futnak össze, ismertté váltak a színtéren, de azért még van hova növekedniük. Úgy érzik, bár sokan kíváncsiak rájuk, még mindig a „new kids on the block” szerep az övék.

A nagyobb cégek kedvezőbb árajánlatokat tudnak adni, az 5-7 fős Laszlo Boats velük próbál meg versenyre kelni. Ők is minden méretet és hajótípust le tudnak gyártani, a szkifftől az evezős nyolcasig. Ahogy korábban említettük, a hajók már karbonból készülnek, de nem mindegy, hogy milyen formákat és rétegeket használnak a hajóépítők a nemzetközi szövetség által lefektetett szabályokon belül. Ezt a receptúrát egyébként minden hajóépítő gondosan őrzi. A sportág próbál ragaszkodni a tradíciókhoz, azt szeretné, hogy ne a technikai versengés döntsön a vízen, ne az számítson, kinek van több pénze.

„Mi a hajóépítés Teslája szeretnénk lenni. Innovatív technológiát akarunk használni, és ebből sok hozzáférhető az országban. Az Amerika-kupa vitorlásversenyre az Oracle és a Team New Zealand is itt fejleszt. Felvettük velük is a kapcsolatot, ők állandóan új anyagokkal és formákkal kísérleteznek, Sok tudást le tudunk menteni tőlük, izgalmas az együttműködés, és mivel nem evezősök, a hagyományok tisztelete mellett, egész más megközelítéseik vannak. Rámutattak, vannak még lehetőségek” – mondta Búcsú.

Búcsú egyszerre a László Boats könyvelője, takarítója, fotósa, flyertervezője, a kis cégnél mindent muszáj csinálnia, de ő tervezi meg hajók festését is. A borászkodásról ugye le kellett mondania, így aztán a képzőművészetben találta meg önmagát.

Mindig nézegettem a hajókat, hogy semmi egyéniségük nincs, legfeljebb egy csíkot húztak rájuk. Úgy gondolom, hogy egy hajó megjelenése olyan lehet, mint a harci festés az indiánokon.

A tervezésbe szeretek más képzőművészeket is bevonni, jó más kultúrákat megismerni így. Ebben nagyon szenvedélyes vagyok, időnként vad ötleteim is támadnak, de Laci racionalitása helyre tud tenni. Jól kiegészítjük így egymást, hallgatunk a másikra.”

A magyarok közül Galambos Péter versenyez a Kertész műhelyéből kikerülő hajóval. A most is világbajnoki ezüstérmet nyert könnyűsúlyú egypárevezős hajóján a nevére utalva egy galambrajz szerepel, amit Búcsú tervezett. A felfestés miatt sokat is beszéltek már Galambos hajójáról. Ez is segít a márkának.

A jövőben talán több magyar ülhet be Kertész által épített hajóba, a Laszlo Boats is részt vesz a magyar szövetség tenderén. „Magyarország mindig is szívügyünk volt, szeretnénk, ha sokan kipróbálnák a hajóinkat, ezen keresztül is tudnánk az európai piac felé nyitni. Nekünk is fontos a megjelenés, nagy presztízsű cégekkel versengünk. Brandépítésben vagyunk, ez egy hihetetlenül izgalmas utazás. Meggyőződésem, hogy a magyar gyökereinkből táplálkozó fifika és kreativitás, az új-zélandi hajóépítési technológiai tudásunkkal egyesítve a titka az eddigi sikereknek” – mondta Búcsú.

Az evezés öröméről sem akarnak lemondani, de sok idejük nincs is kimenni a vízre, és a maguknak épített dublót meg megvették alóluk. A hajóépítő saját hajója csak tuti lehet.

(Borítókép: Búcsú Vera és Kertész László. Fotó: Juliette Drysdale)