Mihajlovics a propagandagépezetben

2000.05.03. 14:40
Jugoszlávia közvéleményét régóta nem háborította fel annyira egy labdarúgó aláírása, mint a múlt hét végén kirobbant Mihajlovics-ügy kapcsán tett kézjegy. A jugoszláv válogatott és a római Lazio ,,nehézbombázója" felháborodva tagadta, hogy a szocialista pártbelépőjét írta alá. Szinisa azóta lehiggadt és kijelentette: ,,a Szövetségnek és a válogatottnak semmi köze ehhez a történethez. Természetesen ott leszek az EB-n", ennek ellenére a "Párt" cáfoló nyilatkozatát elvárja. A szerb politika és a sport szoros kapcsolatához hozzászokott közvélemény (és sportolók) tudják: egy-egy bravúros teljesítmény után csak Milosevics rezidenciáján át és több tucatnyi nyirkos tenyerű politikus érintésével vezet az út hazafelé.

A jugoszláv sportéletben egyébként elég gyakori a politika és a sport közötti összefonódás.

Mihajlovics: fut a becsületéért?
A Crvena Zvezda és a Partizán belgrádi derbijeinek hangulata többször hasonlít államellenes tüntetésekre, mint rendes szurkolásra. A jugoszláv bajnokságban szereplő Obilics pedig a jobblétre szenderült Zeljko Raznatovic Arkan saját tulajdona volt. A nemrég kivégzett szerb maffiavezér profi körülményeket teremtett a belgrádi kiscsapatnak és az európai porondra is kijutatta saját csapatát, amely 1998-as bajnokságot megnyerte.

Az erős állami rendőrség is saját klubbal rendelkezik, amelynek az első osztályban van csapata bejegyezve, Milicionar néven. A hatalmas gazdasági recesszió miatt a sportklubokat már csak az állami vállalatok támogatják, amelyeknek az élén pedig a Szerb Szocialista Párt leghűségesebb emberei állnak.

Vannak akik nyíltan felvállalják a tagságukat: Dragutin Topic híres hosszutávugró nyíltan válallja, hogy belépett a Jugoszláv Baloldal pártjába, amelynek a vezetője Mirjana Markovic, Szlobodan Milosevics felesége.

A sort folytatni lehetne Tanaskovic Zeljko volt röplabda válogatott játékossal aki a Szerb Szocialista párt tagja, vagy Igor Butulija válogatott kézilabdázó akinek állítólag apja magas poziciói miatt kelett belépnie a pártba.

Mihajlovics esetének pikantériája az, hogy a szóban forgó párt nem más, mint az országot kormányzó Szerbiai Szocialista Párt (SPS). A politika soha nem hagyja kiaknázatlanul, egy-egy bravúros teljesítmény után csak Milosevics rezidenciáján át és több tucatnyi nyirkos tenyerű politikus érintésével vezet az út hazafelé. Az azonban, ami a múlt héten történt a világ legjobb szabadrúgáslövőjének kikiáltott Szinisa Mihajloviccsal, még a propagandafogásokban igencsak megedződött délszláv szomszédaink gyomrát is felfordította.

A különös esetet a Lazio sztárja így kommentálta: ,,Ígéretet kaptam arra, hogy diplomata útlevelet kapok. Az elém tett nyomtatványt anélkül írtam alá, hogy elolvastam volna. Hazafiasságomat már több alkalommal is bebizonyítottam, de nincs szándékomban semmilyen pártnak a tagjává válni, miként nem is vagyok az. Sportoló vagyok, nem kívánok politikával foglalkozni."

,,Belépésének" nyilvánosságra hozatalát követően Mihajlovics igen hevesen reagált. Az olasz Sport Canale-nak adott interjújában kijelentette: amennyiben az SPS nem cáfolja meg tagságát, nem játszik többé a nemzeti válogatottban.

A sztárnak azóta azonban már volt ideje lehiggadni, s Branko Bulatoviccsal, a Jugoszláv Labdarúgó Szövetség (FSJ) főtitkárával folytatott beszélgetésében sokkal nyugodtabb hangot ütött meg: ,,a Szövetségnek és a válogatottnak semmi köze ehhez a történethez. Természetesen ott leszek az EB-n."

Mihajlovics az SPS cáfoló nyilatkozatát ennek ellenére elvárja. A párt képviselői kedd délelőttig azonban még csak kommentálni sem kívánták a történteket. ,,Nem nyilatkozom olyan médiának, mely a bérencek oldalán áll és ellenőrizetlen információkat jelentet meg" - közölte az ügy iránt érdeklődő újságírókkal az SPS képviseletében Dragan Vucsicsevics.

Az augusztusi jugoszláv-horvát mérkőzés óta ez az aláírás-ügy kavarta a legnagyobb botrányt a jugoszláv sportéletben. Akkor, mint ismeretes, akkor a belgrádi Marakana stadion reflektorai aludtak ki, egyesek szerint technikai okokból, mások szerint azért, hogy a mérkőzést másnap, egy ellenzéki tüntetéssel egy időben rendezzék újra.

A sport tehát továbbra is az egyik leghatásosabb varázspálcája a jugoszláv politikának, a kérdés pedig az, mit tehetnek a sportolók ez ellen: bojkottálják a rendezvényeket, cserben hagyva ezzel szurkolóikat, a jóformán már csak a sportban örömet lelő jugoszlávokat, vagy szolgálják továbbra is az országukat tönkretevő kormányt.