Domonkos, Dominika
17 °C
28 °C

Lenézett elnyomók

2007.12.17. 10:41
Magyarok és szlovákok. Miért gyűlöljük egymást? Tényleg jobb az élet Szlovákiában? Leköröztek minket a lenézett szomszédok? Begyógyíthatóak a történelmi sebek? Egy héten át naponta más-más témaköröknek járunk utána. Nyitásként egyből annak, hogy mit is gondol egymásról a két nép, hogy érzik magukat a magyarok Szlovákia polgáraként.

Különös kettősség jellemzi a szlovákiai magyarok viszonyát a többségi lakossághoz. Jobban lenézik a szlovákokat, mint ők a magyarokat, mégis, országos szinten diszkriminációra, állandó hátrányokra panaszkodnak. Miközben a szlovákiak magyarok 65 százaléka gondolja úgy, hogy közvetlen környezetében a magyarok vannak hatalmi pozícióban, a Kárpát-medence kisebbségben élő magyarsága körében a szlovákiai érzi leginkább úgy, hogy üldözik. Ez a két adat már önmagában is bizonyítja, hogy a szlovák–magyar együttélés megítélése igencsak ellentmondásos. Cikkünkben Mészárosné Lampl Zsuzsanna szociológussal, a somorjai Fórum Kisebbségkutató Intézet és a nyitrai Konstantin Egyetem Közép-Európai Tanulmányok Karának munkatársával próbáljuk felvázolni a két nép együttélését.

Hogy a viszony nem problémamentes, arra példának elég a Nyitrán megvert magyar diáklány, Malina Hedvig ügyében történteket felhozni. Miközben a szlovák rendőrség és ügyészség nyomozása láthatóan a lány szavahihetőségére koncentrál a tettesek felkutatása helyett, mindkét oldalról vaskos mondatok hagyták el vezető kormánytisztviselők száját.

A pozsonyi Új Szó című lap felvételén MALINA Hedvig nyitrai magyar diáklány látható 2006. augusztus 25-én, közvetlenül az incidens után a nyitrai egyetemen
A pozsonyi Új Szó című lap felvételén MALINA Hedvig nyitrai magyar diáklány látható 2006. augusztus 25-én, közvetlenül az incidens után a nyitrai egyetemen

De említhetnénk a Benes-dekrétumok ügyét is, ami miatt Magyarország bocsánatkérést vár, a szlovák parlament ezzel szemben a kollektív bűnösség elvét kimondó és a jogsértéseket igazoló dekrétumok örök időkre való bebeotonozásán dolgozik. Problémás a magyar nyelvű oktatás ügye is, hiszen a szlovák kormány éppen megvonni készül a magyar nyelvű felsőoktatási intézmények egyetemi státusát.

Atrocitások mindig is voltak

A szlovákiai magyarok úgy érzik, hogy üldözve vannak országukban. Legalábbis erre utal, hogy a magyar kisebbség attitüdjét vizsgáló Kárpát-panel kutatásban a szlovákiai magyaroknak csupán a 29 százaléka nyilatkozott úgy, hogy sohasem érte diszkrimináció. Az erdélyi magyaroknál ez az arány 57 százalék, de még az orosz–ukrán kettős nyomás alatt élő Kárpátalján (49 százalék) és az utóbbi években magyarverésektől hangos Vajdaságban (48 százalék) is kevésbé érzik magukat üldözöttnek a magyarok.

A meglepő adat két dolgot jelenthet. Az egyik lehetőség, és ezt vallja Lampl is, hogy atrocitások mindig is voltak, de a szlovákiai magyarság sokkal inkább a kisebbségi lét velejárójának tartja őket, ezért kevésbé verbalizálja mindennapi sérelmeit. De lehet, hogy ennek az ellenkezője igaz, egyszerűen mostanság Szlovákiában téma a magyar kisebbség üldözése.

A többi adat nem igazán támasztja alá az üldözöttség érzését. Ugyan a szlovákiai magyarok 39 százaléka szerint a magyarság akadálya az érvényesülésnek, ezt nagyban befolyásolhatja, hogy ötödük (!) saját bevallása szerint sem tud szlovákul. Ráadásul a magyar nyelvtudás a határ menti térségben nem hátrány, a munkaadók körében készített felmérések szerint a munkavállalók felvételekor a nemzetiség nem szempont, de a regionális adottságok miatt a magyar nyelv kifejezetten előnyt jelent.

A nyelvtudás problémájához az oktatás is hozzájárul. Az adatok szerint a szlovákiai magyarok szlováktudása szempontjából nem az iskolai végzettség, hanem a tanulmányok helye a meghatározó. Nem kell kimozdulni Szlovákiából ahhoz, hogy egy magyar nemzetiségű ember kizárólag magyar nyelvű intézményekben tanuljon.

Üldöztetéstudat

Lampl kutatásában volt egyébként a nyelvi megkülönböztetésre vonatkozó kérdés is: a magyarok 55 százaléka érzi csak úgy, hogy anyanyelvén is érvényesülhet a szlovák közigazgatásban. Ebben Lampl szerint az üldöztetéstudatnak is szerepe lehet, legalábbis nem ritka jelenség, hogy egy hivatalban a magyar ügyintéző és a magyar ügyfél szlovákra vált egy szlovák ügyfél érkezésekor, bár erre elvileg semmi sem kényszeríti őket.

Az üldöztetés érzését erősítheti, hogy a magyarlakta Dél-Szlovákia egészére vetítve csupán a magyarok 28 százaléka (a szlovákoknak 36 százaléka) véli úgy, hogy a magyarok vannak hatalmi pozícióban. A két nép együttélését a magyarok szerint országosan inkább a konfliktusok jellemzik.

Ettől jelentősen eltérnek az adatok, ha a kérdéseket a helyi viszonyokra vonatkoztatjuk. Ha lokálisan vizsgáljuk a hatalmi pozíciók kérdését, a szlovákok fele, a magyarok 65 százaléka szerint a magyarok vannak előnyben. Regionális szinten viszont a magyarok már egyértelműen a szlovákokat tartják a hatalom birtokosának. Örömteli, hogy a teljes mintában a szlovákok 15-18, a magyarok 17-22 százaléka szerint a hatalmi pozíciókban a nemzetiség nem játszik szerepet.

Szlovák táj magyar ecsettel

Írásunknak nem célja a szlovák–magyar együttélés tudományos igényű elemzése, a kép csak vázlatos. A cikkhez négy szociológiai vizsgálat és egy választási elemzés adatait használtuk fel. Ezek nem minden esetben vethetők össze, ezért főként az érdekesebb, az együtélés jellegét felvillantó adatokra koncentráltunk. A négy szociológiai kutatás közül a szlovákiai magyarok attitüdét vizsgáló, a Fórum által készített Kárpát-panel vizsgálat a legfrissebb, a 2007-ben végzett felmérés adatait még nem publikálták. A 15–29 éves szlovákiai lakosság attitüdjeit vizsgáló kutatás viszont 2001-ben készült.

Helyi szinten az együttélésről alkotott kép is sokkal pozitívabb, a magyarok leginkább az együttműködés szóval jellemezték. Települési szinten a szlovákok 77, a magyarok 73 százaléka elégedett az együttéléssel.

Ezek alapján arra következtethetnénk, hogy igaz az a hipotézis, hogy a magyarellenesség Szlovákia tisztán szlováklakta területeire jellemző. Ezt azonban cáfolja Petőcz Kálmán elemzése a 2005-ös önkormányzati választások adatairól. Eszerint nincs szignifikáns nemzetiségi megoszlás szerinti különbség a szélsőséges szlovák pártok támogatottságában.

Szélsőséges szlovák szigetek

Ebből viszont egyenesen következik, hogy a szélsőséges pártok támogatottsága pont a magyarlakta területekre beékelődő szlovák szigeteken kiugró. Ha a két vidéken nagyjából azonos a szélsőséges szlovák pártok támogatottsága, akkor a magyarlakta területek kisebbségi szlovák lakói körében kimagasló kell legyen a szélsőségesek eredménye. Ezt az adatok is alátámasztják: a magyar vidék két, száz százalékban szlováklakta településén Vladimir Meciar HZDS-e 84,8, illetve 90,45 százalékos támogatottságot szerzett.

Érdekes képet mutat az, hogy milyen tulajdonságokat melyik csoportra tartanak jellemzőbbnek a szlovákok és a magyarok. Az összetartás és segítségnyújtás mindkét fél szerint a magyarok jellemzője, a szlovákok 48, a magyarok 59 százaléka véli így. „Ebben nagy szerepe van a Magyar Koalíció Pártjának” – veti közbe Lampl, aki szerint a szlovák politikában példaértékűnek tartják a magyarok egységes fellépését.

A nemzetiség vállalása is inkább a magyarok jellemzője mindkét fél szerint. A közügyek befolyásolásának képességével viszont mindkét nemzetiség szerint a szlovákok rendelkeznek inkább, a magyarok ezt nagyobb arányban vélik így. Megjegyzendő, hogy a kérdésre a szlovákok 42, a magyarok 44 százaléka nem tudott válaszolni.

Magyar szemmel a tótok a tahók

A szórás a negatívabb tulajdonságokkal kezdődik. A szlovákok 43 százaléka szerint a szlovákok toleránsabbak, a magyarok 57 százaléka szerint a magyarok. A szlovákok 44 százaléka szerint a magyarok részesítik inkább előnyben sajátjaikat, a magyarok 48 százaléka szerint a szlovákok. A saját jogokat a szlovákok 40 százaléka szerint a magyarok, a magyarok 48 százaléka szerint a szlovákok érvényesítik jobban. Ugyanakkor a szlovákok 91, a magyarok 86 százaléka tartja magát egyenjogúnak.

Az adatok közti ellentmondásnak oka lehet a két népcsoport a másikról alkotott véleménye. Ezen a területen nem lehetünk büszkék magunkra. A 15–29 éves szlovákiaiak körében végzett 2001-es felmérés szerint a magyarok 47 százaléka tartja intelligensnek a magyarokat, a szlovákokat csupán 9 százalékuk. Viszont a szlovákok 30 százaléka a magyarokat tartja intelligensnek, a szlovákokat 39 százalék.

Lampl szerint összességében jellemző, hogy a szlovákok sokkal inkább ruházzák fel a magyarokat pozitív tulajdonságokkal, mint fordítva. Így lehet, hogy még a frissebb felmérésekben is végeredményben a magyarokat jellemző tulajdonságként jelenik meg az összetartás és a törekvés, míg a szlovákok jellemzője az erőszakosság.

Fontos megjegyezni, hogy ezek az adatok egy hat évvel ezelőtti kutatásból származnak. Ráadásul az ifjabb korosztályra jellemzőbbek a radikálisabb álláspontok, és mivel többnyire magyar iskolákban tanulnak, kevesebb kapcsolatuk van a szlovákokokkal. Megállapítható, hogy a tényleges együttélés mindkét fél szerint lényegesen kiegyensúlyozottabb az országosan érzékeltnél és a sajtóban megjelenőnél. Azaz mindkét csoportnak csak az előítéletein kéne túllépnie a viszony rendezéséhez.