Bernát, Felícia
12 °C
25 °C

A svéd modellt vezetné be Kínában egy pártveterán

2007.05.25. 10:16
Ritka nyilvános vita bontakozott ki Kínában a demokratikus szocializmus kérdéséről. Egy kis példányszámú folyóiratban cikk jelent meg arról, hogy Kínának sem kommunizmusra, sem kapitalizmusra nincs szüksége, inkább a svéd típusú demokratikus szocializmust kéne megvalósítani.

Kínában a demokratikus szocializmus kérdéséről kezdődött sajtóvita, ami elmozdulást jelent az utóbbi évek, évtizedek rendíthetetlennek tűnő ideológiai alapelveihez, a "kínai sajátosságokkal épített szocializmus" elméletéhez képest.

A Zsenmin Zsipao (Renmin Ribao) központi pártlap foglalkozott pénteki kommentárjában egy tanulmánnyal, amelyet a Jenhuang Csuncsiu (Yanhuang Chunqiu) - kínai viszonyok között kis példányszámúnak számító - társadalomelméleti folyóirat közölt nemrégiben.

Demokratikus szocializmust akar

A tanulmány szerzője, Hszie Tao (Xie Tao) pártveterán a demokratikus szocializmus hazai meghonosítását sürgette a hivatalosan favorizált "kínai sajátosságokkal épített szocializmus" helyett.

Azt fejtegette tanulmányában, hogy a huszadik század történelme lényegében három társadalomfejlődési típus harcának története volt, a kapitalizmusé, a kommunizmusé és a svéd mintájú demokratikus szocializmusé, amely egyszerre biztosítja a viszonylagos társadalmi egyenlőséget és a politikai szabadságjogokat.

A svéd modell a legmagasabb rendű

Hszie meggyőződése szerint a legutóbbi bebizonyította magasabbrendűségét a két előzővel szemben, átformálta mind a kommunizmust, mind a kapitalizmust a svéd modell. Ezért Kínának is ezt a modellt kellene követnie, ha meg akar újulni.

Erre reagált pénteki kommentárjával a kommunista párt szócsöve. A kommentár szerint a demokratikus szocializmus egyrészt nem felel meg Kína nemzeti sajátosságainak, másrészt lényegét tekintve nem is szocializmus, hanem "a kapitalizmus eszköze" önmaga átmentésére és igazolására.

Utcára vitték a vitát

A központi pártlap hírmagyarázója elismeri, hogy egy és más (például a szociális védőháló létrehozása) tanulmányozható, sőt esetleg át is vehető a nyugati jóléti államok gyakorlatából, de "a tanulmányozás és átvétel nem jelenthet egyet a teljes azonosulással, még kevésbé a szolgai utánzással".

Kis példányszámú elméleti folyóiratokban, a kommunista párt köreiben terjesztett belső kiadványokban nem ritkák a hasonló elméleti viták, ám ezek "utcára vitele", tömeglapokban való ismertetése nagyon ritka, kivételes jelenség Kínában. Nem ismeretes, mi a mostani vita nyilvánossá tételének magyarázata, de egyes megfigyelők utalnak rá, hogy idén kongresszust rendez a Kínai Kommunista Párt, és a kongresszusok előtt ki szokott éleződni a párt frakciói közötti küzdelem.

Veterán kommunista a reformokat javasló teoretikus

A The Epoch Times elemzője szerint a folyóiratban megjelent tanulmány szerzője, Hszie Tao veterán kommunista, jelenleg 85 éves.

Maga a lap, a Jenhuang Csuncsiu, amelyben a munka megjelent, a kommunista párt reformirányzataihoz áll közel. Hszie ebben azt is leírta, hogy a politikai rendszer reformja nem halogatható tovább. Csak az alkotmányos demokrácia lehet úrrá azon a korrupción, ami a pártot eluralta, és csak a demokratikus szocializmus mentheti meg Kínát, véli a 85 éves veterán.

1989-ben elbukott a politikai reform Kínában

Ugyanakkor más elemzők arra mutatnak rá, hogy Kínában az uralkodó kommunista párt fél az egypártrendszer feladásától, a politikai instabilitástól. Ezért ítélik el keményen (bár többnyire név nélkül) Hszie nézeteit.

Megfigyelők emlékeztetnek arra is, hogy nem ez az első politikai reformkísérlet Kínában. Ám az 1989-es Tienanmen téri demonstrációk brutális letörése után megmerevedett a politikai rendszer, annak átalakítása szinte tabutémává vált.

Burzsoák és idegen érdekek

Ezért minősítik most a Hsziéhez hasonló nézeteket vallókat a burzsoá liberalizmus híveinek, akik a kapitalista utat választanák inkább. Sőt azzal is vádolják őket, hogy ellenséges külföldi erőket támogatnak, ideológiai fegyvert szolgáltatva azok számára, akik a nyugati mintájú békés átalakulást akarják Kínában.

Mindeddig mégsem ítélték el Hszie nézeteit hivatalosan a párt vezetői, sokak szerint azért, hogy a közelgő pártkongresszus előtt ne borítsák fel az érzékeny belső hatalmi egyensúlyt, és a 2008-as pekingi olimpia előtt nem akartak hangos ideológiai vitákat sem, amelyeket a nyugati sajtó esetleg felerősíthetne.

Hszie pályafutása

Hszie Tao 1921-ben született, abban az évben, amikor létrejött a Kínai Kommunista Párt. A párthoz 1946-ban csatlakozott a társadalomtudós. Az ötvenes években azonban pártideológusként sem kerülhette el a bebörtönzést, minthogy jó kapcsolatokat ápolt a Maóval szemben álló Hu Fenggel.

Hszie a kulturális forradalom idején célpontjává vált a hírhedt vörös gádistáknak, akik az ideológiai ellenfelet ismerték fel benne. 1980-ban rehabilitálták politikailag, amikor Teng Hsziao-Ping pragmatikusabb irányzata győzedelmeskedett, és megindultak az óvatos gazdasági reformok, amelyek mára a világ egyik legdinamikusabb országává tették Kínát. Elemzők megemlítik azt is, hogy Teng idején lett Hszie a Kínai Népi Egyetem alelnöke.