Jenő
9 °C
13 °C
Index - In English In English Eng

A demokrácia korrupt, jöjjön a hadsereg

2008.11.30. 08:40
Bár az ország gyönyörű, az emberek barátságosak, az ételek fantasztikusak, nem szívesen lennénk thaiok. A politikában ugyanis két alternatíva van. Vagy a demokratákkal vagyunk, akik nepotisták, csalók és korruptak, vagy az ellenzékkel, ami legszívesebben elvenné a választójogot a néptől, mert az korrupt csaló nepotistákat választ. Közben pedig az ország rohamtempóban száguld a széthullás felé.

Bár a mumbai terrortámadások híre elhalványította a thaiföldi eseményeket, Bangkokban még mindig patthelyzet van. Az ellenzék kedd óta megszállva tartja a főváros nemzetközi repterét, ahonnan addig nem is akar távozni, amig Szomcsaj Vongszavat, az ország miniszterelnöke le nem mond. Szomcsajnak viszont eszében sincs lemondania, ellenben pénteken leváltotta a tétlen rendőrség főnökét.

Ez taktikaváltást sugall, hiszen megfigyelők szerint a kormány eddig kerülte a konfrontációt a tüntetőkkel, nehogy okot adjon a hadseregnek a katonai hatalomátvételre. Az elmúlt hónapok eseményei alapján úgy tűnt, a kormány inkább hagyja, hogy az ellenzékiek megszállják épületeit, abban bízva, hogy - ahogy azt annak idején Gyurcsány Ferenc is mondta - a tüntetők idővel kifáradnak.

Erre kevés az esély, hiszen az ellenzék augusztus óta megszállva tartja a kormánypalotát, kedd óta pedig blokád alá vonta a kormányzat ideiglenes székhelyét, Bangkok használaton kívüli régi nemzetközi repterét - és a működő nemzetközi repterét is. Arról nem is beszélve, hogy a válság valójában a 2005-ös választás óta tart, és csak a katonai puccs és a junta egy éves uralma idején csillapodtak valamennyire a kedélyek.

De miről is van szó? A válság regionális és osztálytörésvonalak mentén két részre szakította az országot, és ember legyen a talpán, aki megmondja, ki a jó fej. Egyik oldalon állnak a 2006-ban puccsal megbuktatott miniszterelnök, Takszin Sinavatra hívei, javarészt az ország északi régióinak lakói és a szegények. A másikon a régi rend képviselői, a bürokraták, a hadsereg, a királypártiak, a középosztály, a gazdagok és a déli tartományok lakói.

Szamak Szondaravedzs

Takszin és hívei a demokrácia pártján állnak. Ellenzéke inkább egy korporatív rendszer híve, az egy fő-egy szavazat elve helyett társadalmi csoportonként delegálnának képviselőket a parlamentbe. Ez nem tűnik jófejségnek, de vádjaik szerint Takszin és pártja a TRT (Thai Rak Thai, a Thaiok Szeretik a Thaiokat), illetve a TRT utódpártja, a PPP azért akkora barátja a demokráciának, mert igen eredményes a szavazatvásárlásban. Ezt bírósági ítéletekkel még nem sikerült alátámasztaniuk, bár tény, hogy a TRT és a PPP vezetői ellen is indult eljárás választási csalás ügyében.

Mint láthatjuk, a válság kulcsfigurája Takszin - az ellenzék vezére, Szondi Limtongkul is Takszin híve volt korábban. Nézük, ki ez a Takszin és mit csinált. Az 1949. július 26-án született politikus rendőrként kezdte karrierjét, a testülettől a politikai tervezési csoport helyettes szuperintendánsaként szerelt le, hogy üzleti karrierbe kezdjen. Pontosabban még rendőrként kezdett üzleti vállalkozásokba, ami a világ boldogabbik felén visszásnak tünhet, de Thaiföldön a korrupció természetes velejárója az életnek. Ennek ellenére első üzletei komoly adóságokat halmoztak fel, veszteségeit ezért régi rendőrségi és politikai kapcsolatait kihasználva fedezte. Konkrétan számítógépeket kölcsönzött a kormányzatnak - ekkor még hivatalosan a rendőrség kötelékében szolgált. Még egy-két bukott üzleti vállalkozás után rátalált a siker útjára, telekommunikációs nagyvállalkozó lett.

Elsőként személyhívószolgáltatást indított, majd 1990-ben húsz éves koncessziót nyert az ország első mobiltelefonszolgáltatójára. A sikereken felbuzdulva megalapította a Sinavatra Szatelit nevű céget, ami műholdakat üzemeltetett - erre a vállalkozásra alapozva 2000-ben, egy évvel miniszterelnökké választása előtt tévétársaságot is vett, ami jó eszköznek bizonyult a választási kampányban is.

Szomcsaj Vongszavat

Igaz, addigra már ismert politikus volt. 1994-ben csatlakozott a thai kormánypárthoz, a PDP-hez. Mentora a párt elnöke, Csamlong Szrimuang volt - ő 2006-ban sajnálkozását fejezte ki, amiért "egy ilyen korrupt gazembert" szabadított rá a thaiokra. Csillaga gyorsan emelkedett, 1996-ban már miniszterelnök-helyettes volt, aztán megbuktatta a kormányt. Számításai nem jöttek be, a soron kívüli választásokon a PDP megsemmisítő vereséget szenvedett, csupán egy mandátumot szerzett. Ennek ellenére Takszin karrierje nem ért véget, sőt, 1997-ben újra miniszterelnök-helyettes lett - mindeközben üzleti érdekeltségeit nem adta fel, sőt. Kinevezése előtt ütött be az ázsiai pénzügyi válság, és Takszin, a később ki nem vizsgált vádak szerint kormányzati barátaitól idő előtt megtudta, hogy a nemzeti valuta árfolyamát felszabadítják, ez az infó pedig sok pénzt fialt neki.

1998-ban alapította meg saját pártját, a Thai Rak Thait (TRT - A Thaiok Szeretik a Thaiokat). populista programot hirdetett, és miután 2000-ben a kormány feloszlatta a parlamentet, a 2001-es választásokon nagy győzelmet aratott - 248 helyet szerzett az ötszáz fős parlamentben, ez addig egy pártnak sem sikerült.

Szondi Limtongkul

Kormányfőként legvisszásabb akciója a drogellenes háború beindítása volt, amiben legalább 2500 thai vesztette életét. A bukását követő vizsgálatok megállapítása szerint az áldozatok több mint felének, 1400 halottnak semmi köze sem volt a drogokhoz. A nemzetközi polgárjogi szervezetek emellett kifogásolták még a 2001-ben elindult dél-thaiföldi muzulmán lázadás kezelését is, mivel Takszin rendőrsége válogatás nélkül üldözte a fegyvereseket és a tiltakozó civileket is. A legsúlyosabb incidens viszont a hadsereghez köthető, amikor is 84 muzulmán polgárjogi tüntető vesztette életét, mert letartóztatásuk után teherautókra tömték őket, ahol megfulladtak. Az eset kivizsgálását a 2006-os puccsot követően a hadsereg leállíttatta.

Takszin kormányfőként sem tudott ellenállni a pénz vonzásának, az új - pillanatnyilag a kormányellenes tüntetők által megszállt - bangkoki nemzetközi reptér korrupciógyanús körülmények között épült, jelenleg is folynak a vizsgálatok az ügyben. Emellett a nepotizmus sem állt tőle távol, unokatestvérét, Csajaszit Sinavatrát nevezte ki a hadsereg főparancsnokává.

Takszin az ellenzéki tiltakozók egyik plakátján

Az egyre hangosabb ellenzéki tiltakozások ellenére a 2005-ös választáson Takszin pártja földcsuszamlásszerű győzelmet aratott, 348 parlamenti mandátumot szerzett. De ekkor már egykori szövetségese, Szondi Limtongkul komoly tiltakozásokat vezetett ellene. Takszin 2006. elején új választásokat írt ki, amit az ellenzék bojkottált, így több mandátum betöltetlen maradt, ezért a legfelsőbb bíróság megsemmisítette az eredményeket. Takszin októberre új választásokat írt ki, de a hadsereg szeptemberben puccsal megbuktatta.

Az egy évig tartó katonai uralmat követően azonban a TRT utódpártja nyert a választásokon. Az ellenzék nem fogadta el az eredményeket, és 2008 májusában tiltakozásokba kezdett, melyek eredményeként megbuktatták Szamak Szundaravedzset, akit Takszin bábjának tartottak. A TRT utódpártja, a PPP azonban nem futamodott meg, sőt, gyakorlatilag tovább provokálva az ellenzéket, Takszin sógorát, Szomcsaj Vongszavatot választotta miniszterelnökül.

Szamak és Szomcsaj helyzetét is nehezítette, hogy az ellenzéki tiltakozásokat nem oszlathatták fel erővel, mivel az lehetőséget teremtene a hadseregnek a közbeavatkozásra, a hadsereg pedig - a kormány befolyása alá került rendőrséggel szemben - független erőnek számít. Ezt mutatja az is, hogy az ellenzéket ugyanúgy a zavargások felfüggesztésére szólították, a katonai junta idején pedig Szondi ellen is eljárás indult a közrend megzavarása miatt.

Egyelőre nem látszik kiút a válságból. Takszin és hívei egyértelműen élvezik a választók többségének a bizalmát, ellenzékük azonban Thaiföld legbefolyásosabbjaiból áll. A héten a thai hadsereg már lemondásra szólította a kormányt, és bár a főparancsnok tagadta, hogy puccsra készülnének, egyre valószínűbb ez a forgatókönyv - a brit, az amerikai és immár a magyar külügyminisztérium is puccsveszélyre hivatkozva nem ajánlja állampolgárainak a beutazást az országba. A másik lehetőség ugyanis még ennél is rémisztőbb: az ország két részre szakadhat. Hiszen immár nemcsak az ellenzék, de a kormánypártok is tömegeket mozgatnak az utcákon, a két tábor pedig egyre gyakrabban csap össze, fegyvereket is bevetve. De hogy egy katonai hatalomátvétel milyen megoldást jelenthet, az továbbra is kérdés. Demokratikus körülmények között a régi elit aligha tarthatja meg korábbi előjogait, azt pedig az elmúlt két-három évben már bizonyították, hogy ezek megtartásáért bármire képesek. De a hatalom új birtokosai se jobbak náluk. Bár ítélet még nem bizonyítja, hogy a takszinisták csalással nyertek választást, az azért sokat elárul, hogy a választási csalási ügyben a kormányt képviselő ügyvédeket tetten érték, amikor megpróbálták megvesztegetni az eljáró bírákat. Korrupt, csaló emberijogsértők vagy a polgárok politikai jogait korlátozó elitisták között lehet választani. Csoda-e, hogy 2006-ban a puccsisták kifejezetten népszerűek voltak?