John McCain utolsó megkísértése

2008.10.17. 10:00
84 hozzászólás

[Ezt az írást Felcsuti Balázs jegyzi. Balázs közgazdász végzettségű, tíz éve él a massachusettsi Bostonban, ahol egy biotechnológiai cég alkalmazottja.]

John McCain egy nem mindennapi politikus, nem mindennapi élettörténettel. Sztoriját majd’ mindenki ismeri: katonacsaládból származó ambíciózus fiú apja nyomdokaiba lépve belép a hadseregbe. A vietnámi háborúban 1967 októberében hadifogságba esik, ahol öt és fél évvel későbbi szabadulásáig rendszeresen kínozzák, lelkileg és fizikailag is. Hősiességének szimbóluma,  hogy mikor 1968 derekán magasrangú katona édesapjára való tekintettel felajánlják neki a szabad eltávozást, McCain ezt, mint propaganda fogást, visszautasitja. Ez a heroikus tett több mint négy évvel, és elképzelhetetlen mértékű szenvedéssel hosszabbította meg fogságát.

John McCain három évtizedes politikai pályafutását a következetesség, a pártoskodás elvetése és a pillanatnyi érdekek helyett a meggyőződésből való politizálás jellemezte. Neve olyan fontos, pártközi együttműködést igénylő témákkal forrt össze, mint a kampányfinanszírozás, globális felmelegedés vagy az USA-t igencsak megosztó illegális bevándorlók kérdése. Mérsékelt nézeteivel és politikai bátorságával szimpátiát és elismerést váltott ki a paletta mindkét oldalán és a függetlenek között is, beleértve e sorok íróját is.

McCain elöször 2000-ben próbálta meg valóra váltani elnöki ambícióit. Az esélyesebb George Bush elleni előválasztási kampányát még a fenti jegyek jellemezték. Kezdeti sikerei után azonban a Karl Rove vezette Bush csapat jellemének következetes és gyakran alaptalan támadásával végül is térdre kényszerítette McCaint. Közelállók szerint a 2000-es vereség mély nyomokat hagyott benne, melyek részben magyarázhatják mostani kampányának taktikáját.

2008-ban a republikánus párt konzervatív szárnyának megnyerése érdekében McCain már jónéhány témában finomított korábbi pozícióján. Összességében azonban a fő kérdésekben továbbra is következetesen képviseli meggyőződéseit. Őszinten hisz az iraki háború szükségességében, a kicsi és minél kevésbé szabályozott államban, a társadalom és a gazdaság minden rétegét értintő adócsökkentésben.

McCain problémája az, hogy 2008-ban ezekkel a álláspontokkal nem lehet választást nyerni. Az iraki háború népszerűtlen, a rossz vagy elégtelen szabályozás sokak szerint súlyos társadalmi problémákat okozott, és a demokraták sikeresen tüntetik fel igazságtalannak McCain adótervezetét, mint ami főleg a gazdagok számára előnyös. A pénzügyi válság pedig egyértelműen McCain Achilles sarkára, a gazdaságra irányította a hangsúlyt.

Látva Obama növekvő előnyét, John McCain, akinek gyakorlatilag ez az utolsó esélye az elnökségre, radikális lépések sorozatára szánta el magát. Először is beültette kampányába Karl Rove jónéhány emberét, akik átformálták üzeneteit és markánsan Obama jellemének támadására fókuszáltak. A konzervatív bázis és a női szavazók megnyerése érdekében az alig két éve alaszkai kormányzó Sarah Palint jelölte alelnöknek. Ezen kívül kampánya módszeresen igaztalan állításokkal próbálja aláásni Barack Obamát.

Félreértés ne essék: negatív kampány mindkét oldalon van és a demokraták is adnak övön aluli ütéseket. Obama erősen csúsztat, mikor arra hivatkozik, hogy McCain 23-szor szavazott alternatív energiaforrásokat támogató törvényjavaslatok ellen, mert McCain többnyire az ezekkel összekapcsolt, lobbiérdekeket kiszolgáló javaslatokra mondott nemet. Mikor Joe Biden Sarah Palin Down-kóros gyerekét hozza fel példának arra, hogy miért kéne támogatni az őssejtkuatatást, az enyhén szólva gusztustalan. És az sem túl elegáns, mikor Obama egy közmondás álcája mögül “rúzsos szájú disznóként” aposztrofálja Palint. Ezen kívül illették már McCaint a szeszélyes, kiszámíthatatlan, hirtelen haragú, megbízhatatlan jelzőkkel és még sok más hasonlóval.

McCain kampánya azonban ezeknél messzebb ment. Mikor konvenciós beszédében azzal vádolta Obamát, hogy nem támogatja az USA partja melletti olajfúrasokat, annak már semmi igazságtartalma nincs, hisz Obama azelőtt két nappal erősítette meg, hogy nyitott a kutatások megindítására. És milyen kategóriába esik az, mikor McCain azon döbben meg, hogy Obama teljeskörű szexuális felvilágosítást szeretne bevezetni az óvodákban, mikor a demokrata elnökjelölt csak egy olyan törvényjavaslatot támogatott, amely figyelmeztetni akart a kiskorúak elleni szexuális bűncselekmények elterjedésére?

Ahogy a pénzügyi válság elmélyülése növelte Obama előnyét, úgy durvult el egyre jobban McCain kampánya. Csak néhány példa az elmúlt hetek terméséből.

McCain felesége, Cindy dühösen szidta Obamát, amiért veszélybe sodorja McCain és Sarah Palin Irakban harcoló fiainak életét azzal, hogy felelőtlenül nem szavazza meg a hadsereg költségvetését. A valóságban Obama és a demokraták nem a katonák támogatására mondtak nemet, hanem arra, hogy a javaslat nem tartalmazott határidőt az Irakból való kivonulásra. (Mellesleg Joe Biden fia is Irakban szolgál, ám Cindy McCain őt nem sajnálta annyira.) Palin rendszeresen azzal vádolja Obamát, hogy “terroristákkal barátkozik” (palling around with terrorists). Obama valóban ismeretségben volt egy radikális múltú chicagói egyetemi tanárral – erről lehet és kell is beszélni - , de arra nincs bizonyíték, hogy érdemleges kapcsolat lett volna kettejük, vagy Obama és más terroristák között. McCain kampányfőnöke Obamát az “utca emberének” (guy of the street) titulálta és fiatalkori – egyébként közismert – könnyűdrog fogyasztására hivta fel a figyelmet, ami a Dél-Chicagó-i szövegkörnyezetben a bűnözéstől fertőzött fekete gettókra asszociál. S végül a kampány munkatársai többször is hangúlyozottan használtak Obama alig ismert második keresztnevét, a muzlim hangzású Husszeint.

Ezek a példák mind a sok amerikaiban meglévő zsigeri félelmet hivatottak előhívni. Rengetegen félnek a bűnözőktől, a feketéktől, a terroristáktól és szeptember 11-e óta az araboktól is. A képlet ismert. Mossuk össze ellenfelünket ezekkel az elemekkel, és az emberek tőle is félni fognák. Vagy legalábbis nem szavaznak rá. Fogalmazzunk ügyesen, úgy, hogy a szavak szintjén ne lehessen belénk kötni, de aki akarja, észrevehesse cinkos kacsintásunkat.

Aki azt hiszi, hogy ezek kitalációk, az nézzen bele McCain és Palin kampánygyűléseinek felvételeibe. Az egyik legutóbbin szót kért egy asszony, aki elmondta, hogy ő bizony fél Barack Obamától, mert az arab. Egy másikon valaki bekiabálta Obamáról, hogy “Öljük meg”, megint másvalaki, hogy ”Terrorista”. A retorikát több széles nyilvánosságot élvező médium is átvette. Amerika egyik konzervatív talk-show ikonja, Rush Limbaugh, akinek rádióműsorát hetente 20 millióan hallgatják, rendszeresen támadja Obamát állítólagos terrorista kapcsolatai miatt. A bostoni helyi jobboldali rádióadóban naponta hivják Obamát rasszistának, fehér-gyűlölőnek, Amerika-ellenesnek és az alkotmány ellenségének. (Update, Okt 19: Collin Powell, korábbi vezérkari főnök, Bush első külügyminisztere, nem éppen demokrata elfogultságáról híres, bejelentette, hogy Obamát támogatja, többek közt McCain "megosztó" (polarizing) kampánya miatt.)

McCain mentségére szóljon, hogy rendszerint kijavítja, akár rendre is utasítja a gyűlésein bekiabálókat, ezért a felhergelt tömeg (egy része) többször ki is fütyülte őt. Lehetetlen azonban megítélni, hogy McCain játsza csak a mértéktartó államférfi szerepét, miközben helyettesei hergelik a népet, vagy egyszerűen csak nem tudja kontrollálni kampánya uszító üzeneteit. Egyik sem túl hízelgő rá nézve, és bármelyik is az igazság, a szellemet ő engedte ki a palackból.

Hogy milyen messze ment el a republikánus kampány azt az is jelzi, hogy egyre több hang inti mérsékletre McCainéket, és nemcsak a demokrata oldalról. A Palin jelölés miatt több prominens republikánus kritizálta McCaint. Az Associated Press nemrég “rasszista szinezetűnek” (racially tinged) minősítette Sarah Palin támadásait. A konzervatív Fox tévétársaságnak nyilatkozva pedig még maga Karl Rove is úgy gondolta, hogy McCain túl messzire ment el a negatív kampányolásban.

McCain felelőssége óriási. Egy elnökválasztási kampány mindig felkorbácsolja az érzelmeket, nyolc év kudarcai és a polgárok pénztárcáját súlyosan érintő válság pedig különösen elkeseredetté teheti az embereket. Olyan nehéz elképzelni, hogy eljön egy pont, amikor a feldühödött, radikalizálódott emberekre már nem hat a józan ész szava?

Könnyen lehet, hogy a republikánus kampány 7-8%-os hátrányból gyűlöletbeszéd nélkül már nem tud visszajönni. John McCain azonban egy sokszor idézett nyilatkozatában Irakra utalva azt mondta, hogy inkább elveszít egy választást, mint egy háborút. Akkor az üzenet egyértelmű volt: felelős politikus vagyok, aki számára a közérdek fontosabb a személyes ambíciónál. McCain jó úton halad afelé, hogy bebizonyítsa, hogy ez csak egy üres frázis volt.