Nyolc év a rengetegben

2009.01.19. 08:30

Így zajlik az előválasztás

[Ezt az írást Felcsuti Balázs jegyzi. Balázs tíz éve él a massachusettsi Bostonban, ahol egy biotechnológiai cég alkalmazottja.]

Pár nappal ezelőtt adta utolsó TV interjúját George Bush, a távozó amerikai elnök. Bush feleségével együtt tekintett vissza az elmúlt nyolc évre, Larry King, a CNN neves műsorvezetőjének kérdései alapján.

Az egyórás interjú során Bush megkeseredett ember képét mutatta, aki pontosan tisztában van azzal, hogy a nép (legalalábbis az a 73%, aki úgy gondolja, hogy rosszul végezte munkáját) alig várja, hogy távozzon hivatalából. Sőt, úgy tűnt, hogy maga Bush is megkönnyebbüléssel fogja venni a kalapját január 20-án, Barack Obama beiktatásának napján.

Az elnök válaszai folyamatos önigazolást mutattak. Stílusa hol védekező, hol szinte nyeglén lekezelő volt. Megfordult egyszer is a fejében, hogy ezrek hiába haltak meg Irakban? Nem, Irak nem volt hiba. Jobb a helyzetünk, mint 8 éve volt? Az biztos, hogy jobban ismerjük a veszélyeket. Hogy érinti, hogy 25-30%-os a népszerűsége? Nem érdekel, az sem érdekelt, amikor 90% volt.

Bush két fő érve az őt kritizálóknak, hogy szeptember 11-ike óta biztonságban tartotta az országot, és hogy nem adta fel elveit politikai célok érdekében. A valóság azonban mást mutat.

Az valóban igaz, hogy hét éve nem volt terrortámadás Amerika teruletén. (Bár érvelhetünk azzal, hogy nem volt az azt megelőző hét évben sem. Nagyszabású terrortámadások nem történnek olyan gyakran.) De a biztonság ára egy másfajta, hosszantartó “morális” szeptember 11-ike volt, ahol az amerikai kormány elnézi, hogy vád nélkül tartsanak fogva gyanúsítottakat, kínozzák a politikai foglyokat, jogtalanul lehallgassanak telefonbeszélgetéseket, és két lábbal tiporják a genfi egyezményt. Ha pedig szélesebb, társadalmi és gazdasági értelemben értelmezzük a biztonságot, akkor vajon mennyire érezte magát biztonságban az a többtízezer szerencsétlen, akik a kormány hozzá nem értése miatt vesztették életüket, vagy “csak” mindenüket a Katrina hurrikán utáni mentőakció kudarca miatt? Vagy akiket kilakoltattak a házukból a jelzálogpiac összeomlása miatt, vagy akiknek a nyugdijalapját nullázta le az utóbbi nyolcvan év legsúlyosabb gazdasági válsága?

Ami pedig Bush elveit illeti, ott még nagyobb a disszonancia. 2000-ben George Bush az “együttérző konzervatívizmus” szlogenjével kampányolt. Kicsi és takarékos államot hirdetett, ehelyett a megörökölt költségvetési többletet rekord deficitté varázsolta már a gazdasági válság dollármilliárdjai előtt is. Kritizálta elődjeit amiért exit stratégia nélkül indítottak háborút, hogy azután belevigye Amerikát egy végnélküli konfliktusba Irakban. A külpolitikában fontosnak tartotta, hogy Amerika tanúsítson önmérsékletet és ne kezdjen államépitésbe, ehhez képest ennek pont az ellenkezője történt Afganisztánban és Irakban is.

Persze lehet védekezni azzal, hogy szeptember 11-ike után mindent újra kellett gondolni. Ez igaz is. De míg taktikát és stratégiát lehet és kell is változtatni, addig az elvek arra valók, hogy gerincet biztosítsanak egy ember és legfőképp az amerikai elnök gondolatrendszerének. Rádásul azzal is nehéz érvelni, hogy az eredmények Busht igazolják. Két befejezetlen háborút, súlyos recessziót, energia- és környezeti válságot, megoldatlan társadalombiztosítást és félbehagyott bevándorlási reformot hagy az utódjára, hogy csak a legfontosabbakat említsük.

George Bush nyolc éven keresztül csak sodródott az eseményekkel. Január 20-án végre visszatérhet Texasba, és ott várhatja, hogy a történelem ítéletet mondjon tevékenysége felett. Nekünk többieknek pedig végre új fejezet nyílhat az életünkben.