Indul a menet a Fehér Házba

Hónapokig tartó kampány után kedd éjszaka az egész Egyesült Államok figyelme Iowa kukoricatermesztőire szegeződik: az iowai kaukusszal kezdetét veszi a republikánusok előválasztási időszaka, amelynek végén fél év múlva az egyik induló majd hivatalosan is a párt elnökjelöltje lesz, hogy aztán november 6-án az elnökválasztáson megmérkőzzön Barack Obama elnökkel.

Az előzetes felmérések alapján három jelölt, Mitt Romney volt massachusetts-i kormányzó, Ron Paul texasi képviselő és Rick Santorum volt pennsylvaniai szenátor lehet esélyes a győzelemre. Newt Gingrich volt házelnök és Rick Perry texasi kormányzó már csak a meglepetésben bízhat, Michele Bachmann minnesotai képviselőnő célja pedig csak az utolsó hely elkerülése lehet.

A hat jelölt jellemzően negatív kampánnyal alapozott az elmúlt évtizedek egyik legfordulatosabbjának ígérkező szavazására Iowában, ahol ezúttal a szoros állás és a sok bizonytalan szavazó miatt is lehetetlen megjósolni a végeredményt, a kaukusz jellege pedig csak a végletekig fokozza az izgalmakat.

Lenyűgöző folyamat

Az iowai republikánusok helyi idő szerint kedd este héttől (magyar idő szerint éjjel egytől) kezdik meg a kicsit sem szokványos szavazást: az 1784 körzet mindegyikében összegyűlnek egy nagy terembe (tűzoltóállomáson, könyvtárakban, tornatermekben), ahol csoportokba szerveződnek, hogy aztán sajátos szokásaik szerint nyílt vitában megválasszák jelöltjüket a novemberi elnökválasztásra.

Az egyes jelöltek támogatói csoportjainak vezetői beszédeket mondanak, majd nagyjából fél-egy óra alatt megpróbálják meggyőzni a többi jelölt támogatóit, hogy csatlakozzanak hozzájuk. A republikánusoknál a folyamat annyiban jobban hasonlít a megszokott, titkosabb körülmények között lebonyolított választásra, hogy végül saját kezűleg felírják jelöltjük nevét egy üres papírra, amelyet egy dobozba dobnak. Így kialakul a körzeti végeredmény, amely alapján a sajtó már győztest is hirdet.

Az iowai kaukusz menete ugyanakkor ezzel még nem ér véget, az előválasztásokkal ellentétben ugyanis nem közvetlenül választanak delegáltakat a párt jelöltállító gyűlésére, ahol hivatalosan is eldől a Barack Obamával szemben induló republikánus jelölt személye. A választókörzetenkénti szavazást hetekkel később kerületenkénti szavazás, ezt pedig állami jelölőgyűlés követi, ezeken választódnak ki Iowa delegáltjai. Mivel a pártvezetésnek megfelelő Republikánus Nemzeti Konvenció (RNC) döntését megkerülve az iowai republikánusok februárról előrehozták január 3-ára a kaukuszukat, ezért megfelezték az elnyerhető delegáltak számát. Kedden így valójában 28, arányosan elosztott delegáltról döntenek a választók.

A rendszer nem kedvez a kevesebb támogatóval rendelkező kis jelölteknek, míg az erősebb szervezeti háttérrel, és több elkötelezett támogatóval felálló indulók még a keddi szavazás helyszínén is növelhetik táborukat. Az eredmény így aztán mindenképpen sokatmondó lehet: nem az a legfontosabb, hogy valaki megnyeri-e a kaukuszt, de a republikánus jelöltségre esélyes indulóknak a statisztika alapján nem szabad nagyon lemaradniuk.

1972 óta három későbbi elnökjelölt nyert Iowában, Gerald Ford 1976-ban, Bob Dole 1996-ban és George W. Bush 2000-ben. Ugyanakkor csak négy éve, 2008-ban fordult elő, hogy a kezdő államra nem koncentráló John McCain személyében a későbbi jelölt ne legyen az első háromban Iowában.

Három jelölt küzdhet a győzelemért

A legutolsó felméréseket összesítő RealClearPolitics szerint Romney 22,8 százalékkal vezet, Ron Paul 21,5 százalékon áll, míg Santorum 16,3 százalékkal harmadik (ugyanakkor a korábban megbízhatónak bizonyult Des Moines Register iowai napilap kutatása szerint Santorum erősödhetett leginkább az utolsó napokban, ezért ennél is kiegyenlítettebb lehet az állás). A képzeletbeli – a statisztika alapján vízválasztó – dobogóról Newt Gingrich és Rick Perry sincs reménytelenül leszorulva, de Michele Bachmann minnesotai képviselőnőhöz hasonlóan nekik valószínűleg inkább a túlélés lesz a cél a kaukuszon.

Hiába szóltak az elmúlt hónapok arról, hogy a republikánus választók láthatóan egymás után próbáltak találni a jelöltekben egy megfelelő anti-Romneyt, egyikük felszárnyaló támogatottsága sem bizonyult tartósnak. Így a volt massachusetts-i kormányzó annak ellenére is éllovasként fordulhat az első megmérettetésre, hogy az elmúlt hónapokban már többször úgy tűnt, bajba kerülhet.

A kaukusz egyik legnagyobb kérdése lesz, hogy a támogatottságában végig 20-25 százalékon stagnáló Romney vajon növelni tudja-e táborát, vagy győztesen kerül-e ki az őt túlságosan mérsékeltnek, és álláspontjainak megváltoztatása miatt megbízhatatlannak tartó konzervatív szavazók megosztottságából. Ugyanakkor valójában viszonylag kényelmes helyzetben van: január 10-én New Hampshire-ben biztos befutó, a legtöbb kampánypénzt gyűjtötte eddig, és a későbbi államokban neki van a legerősebb szervezeti háttere, amellyel egy elhúzódó küzdelemre is felkészült. Ezért még akár egy szoros iowai harmadik hely esetén sem kellene igazán aggódnia.

Sokkal nagyobb elvárásokat támasztott magával szemben az utolsó hetekben Ron Paul, aki legalább második helyre számít Iowában. A formabontó reformötletei miatt Barack Obamához hasonlóan elkötelezett és lelkes törzstáborral rendelkező Paulnak a kaukusz jellegéből adódóan előnyt jelent, hogy az egyik legjobb szervezeti hátteret építette ki Iowában. A pénzügyi hiányosságok ellenére egy iowai győzelemmel egy időre könnyen repülőrajtot vehet, hiszen az elsősorban az evangéliumi szavazatokra vadászó többi konzervatív jelölttel szemben egy héttel később New Hampshire-ben bejöhet a második helyre.

A kaukuszon az is eldől majd, mennyire komolyan vehető jelölt Rick Santorum, aki az utolsó pillanatban berobbant anti-Romneyként másfél hét alatt meglepetésre utolsóból első lehet. Ehhez ugyanakkor egyértelműen egyesítenie kell maga mögött a felmérésekben sokáig legalább három jelölt – rajta kívül Perry és Bachmann – mögött megoszló evangéliumi szavazatokat, ami a későbbi államokban is esélyt adhat neki a sokkal több pénzzel és jelentősen erősebb szervezeti háttérrel rendelkező jelöltekkel szemben.

A meglepetésben bízhatnak

Newt Gingrich volt házelnök egy hónapja még toronymagas esélyesnek tűnt, azonban azóta meredeken visszaesett a felmérésekben, és – a várakozásokat csökkentendő – már be is jelentette, hogy nem számít győzelemre Iowában. Ezzel csak az volt a baj, hogy végleg eltemette a kedvezőtlen előjelek ellenére is a többi jelölt támogatóinak meggyőzésére készülő aktivistáinak lelkesedését.

Az utolsó republikánus tévévitán még a nagy visszatérőként comeback kidnek készülő Rick Perry texasi kormányzó az utolsó felmérések alapján szintén a mezőny második felében végezhet. Az általa megszólított szavazók várhatóan inkább Santorum felé húznak majd, csak abban reménykedhet, hogy a volt pennsyalvaniai szenátor ellen az utolsó napokban indított negatív kampánya fordít valamelyest az arányokon.

Perry ugyanakkor mind pénzügyi támogatásait tekintve, mind szervezetileg elég erős maradhat ahhoz, hogy még egy nagy iowai vereség után is kihúzza a következő előválasztásokig. Nagy kérdés ugyanakkor, hogy erre képes lehet-e Michele Bachmann, aki Santorumhoz hasonlóan az állam összes, 99 megyéjét személyesen is felkereste, emellett pedig Iowában született. Habár hivatalosan már Dél-Karolinára készül, az sem lenne teljesen meglepő, ha bejelentené visszalépését, amennyiben a felmérésekben jelzett hat százalék körüli eredménnyel végezne az utolsó helyen.

Messze még a vége

Iowa még csak az előválasztási szezon kezdete, de mégis mérföldkő lesz: az eredmények ismeretében azonnal pontos képet kapunk az eddig csak sejtett, és meglehetősen hullámzó erőviszonyokról. Innentől pedig már nem lesz megállás, és nem lesz idő hosszas felkészülésekre, a jelölteknek villámgyorsan alkalmazkodniuk kell a kialakult helyzethez, és a Romney terepének számító New Hampshire mellett már a konzervatív jelöltek utolsó reménységének tekintett Dél-Karolinára párhuzamosan kell készülniük.

A fordulatosnak ígérkező iowai kaukuszt – a későbbi előválasztásokhoz hasonlóan – éjszaka a Fehér Ház blogunkon élőben közvetítjük, tartsanak velünk!