Ennek most mi az értelme? II.
További Fehér ház cikkek
- Barack Obama és Bill Clinton is segítette Joe Biden kampányát
- Tanúvallomásra hívta Joe Bident a képviselőház republikánus bizottsági elnöke
- Hallgatásra ítélték Donald Trumpot, a házi Twittere azonban szárnyal a tőzsdén
- Milyen „vérfürdőről” beszélt Donald Trump?
- Donald Trump kompromisszumos megoldást javasolt az abortusz tilalmával kapcsolatban
Nincs mit szépíteni, csúnyán leszerepeltem jósként. A New Hampshire-i előválasztás reggelén azt tippeltem, hogy Romney bőven alulmúlja a várakozásokat, Huntsman megelőzi Pault, Santorum megelőzi Gingrichet. Ehhez képest Romney simán nyert, Paul rávert a várakozásokra, Huntsman nem okozott meglepetést, Gingrich meg bejött negyediknek. És hogy ez mit jelent?
Romney: A republikánus szavazók lassan megbarátkozhatnak a gondolattal, hogy idén egy szintelen-szagtalan, jenki mérsékelt lesz a jelöltjük, Az Ember, Aki Már Obama Előtt Megvalósította Az Obamacare-t. A felmérések szerint Romney Dél-Karolinában is vezet, és ha a legkonzervatívabb államban is nyer, véget is ér az idei előválasztási szezon. Hogy ez mennyire jó, azzal kapcsolatban vannak kétségeim. Már nem Romney miatt, hanem mert a közvélekedéssel szemben úgy vélem, hogy egy ellenzéki pártnak kimondottan kedvez az elnyújtott előválasztással járó ingyen tévéidő és megnövekedett érdeklődés. Ráadásul a várható támadásokra is jobban fel lehetett volna készülni egy harcias, májusig tartó kampányban.
Paul: Az Ember, Akinek Teljesen Mindegy ezúttal kimagaslóan jól szerepelt, 23 százalékos eredményével felülmúlta a várakozásokat. Ez akár még jól is jöhetne neki, amennyiben a konzervatív választók belátnák, hogy ő az egyetlen életképes konzervatív jelölt. De még ha be is látnák, akkor is kevés esélye lenne megállítani Romney-t, erre legfeljebb egy elhúzódó előválasztáson lett volna lehetősége, ha sok jelölt között szóródtak volna a delegáltak.
Huntsman: Jon Huntsman sok szempontból ideális jelöltnek tűnt. Kormányzóként bizonyította konzervatív elkötelezettségét, szigorú gazdaságpolitikát követett. Ugyanakkor társadalmi kérdésekben liberálisabb a republikánus fősodornál, ami az általános választásokon még jól is jöhetett volna. Az előválasztásokon viszont nem. Egyedüli esélye a liberálisabb New Hampshire volt, de 18 százaléka és harmadik helye semmire se lesz elég, nyernie, de legalábbis másfélszer ennyi szavazattal másodiknak lennie kellett volna. De mit remélhet valaki, aki Obama nagykövete volt?
Gingrich: Helló és viszlát! 9,5 százalékkal a negyedik helyen senki, még talán ő maga sem gondolhatja komolyan, hogy esélye lehet a jelöltség megszerzésére. Persze továbbra is áll, amit Iowa után mondtam, sorsa Dél-Karolinában pecsételődhet meg végleg. Ha ott netán nyerni tudna, az is csak elnyújthatja az agóniát.
Santorum: Akármilyen rossz jós is vagyok, az beigazolódott, hogy az iowai csoda iowai csoda. Santorum minden energiáját és pénzét elpazarolta az első államra, és a felmérések szerint már Dél-Karolinában is visszaesőben van.
Perry: "A jelek szerint a folytatás mellett döntött, ki tudja miért" - írtam Iowa után. Tényleg miért? 1 százalékos eredménye igazán megalázó, a felmérések szerint Dél-Karolinában se számíthat 5-6 százaléknál többre, pedig most, hogy versenyben maradt, legalább addig ki kéne húznia. Fogadkozik is, hogy nem az lesz az Alamója, pedig még a hősi halállal is jobban járna.
Rovataink a Facebookon