Erőfitogtatás lufikkal, himnusszal
További Fehér ház cikkek
- Donald Trumpnak saját elvbarátai vittek be egy gyomrost, ami a győzelmébe is kerülhet
- Donald Trump olyan „alkut” ígért az abortuszról, amely mindenkinek tetszeni fog
- Hatalmas bajban az elnök, de a kihívója sem örülhet annyira
- Barack Obama és Bill Clinton is segítette Joe Biden kampányát
- Tanúvallomásra hívta Joe Bident a képviselőház republikánus bizottsági elnöke
Hétfőn hivatalosan is kezdetét veszi az amerikai elnökválasztási kampány, a republikánusok a floridai Tampában hivatalosan is megválasztják elnökjelöltjüknek Mitt Romney-t. A nagy kérdések már eldőltek, az alelnökjelöltet is ismerjük, így a következő négy nap a himnuszéneklős, lufieregetős erőfitogtatásé lesz.
Ron Paulból hülyét csináltak, és ő még mosolyog is hozzá. „Barátként, partnerként bántak velünk” – kommentálta még július végén kampányszóvivője, Jesse Benton a hírt, hogy felszólalási lehetőséget ugyan nem kap a tampai jelölőgyűlésen, de tarthat egy nagygyűlést. Máshol – ugyan még Tampában, de a jelölőgyűlés helyszínétől messze, egy stadionban –, és máskor – egy nappal a jelölőgyűlés előtt.
Mindezt azután, hogy a párt állami szintű vezetői a washingtoni központ (RNC) jóváhagyásával több államban is megfosztották Pault a szabályszerűen megválasztott küldötteitől. És az előtt, hogy aztán néhányat – de nem eleget – mégis visszaadjanak neki. Például Louisianában, ahol a kaukuszok végeredményeként az állam 47 küldöttjének többsége Pault támogatta, de a helyi pártvezetés egy olyan listát adott le, amin egy küldöttje sem maradt. Az augusztus közepi kompromisszum alapján végül a küldöttek egyharmadát Paul kampánya adhatja.
Paul sajátos taktikával futott neki az előválasztásoknak. A veterán, 77 éves texasi képviselő már négy évvel ezelőtt is milliós nagyságrendben szerzett lelkes, és ami még fontosabb, fiatal híveket, akik mostanra kiművelték magukat a delegálás bonyolult parlamentáris szabályrendszeréből. Így történhetett meg, hogy bár Iowában, az első kaukuszállamban Paul ugyan csalódásra csak a harmadik lett. A kaukuszt Rick Santorum nyerte, de ez csak hetekkel azután derült ki, hogy Romney-t győztesnek hirdették, ami azért sajtó szempontjából nem mindegy. Küldöttszempontból viszont az lett. Paul fegyelmezett hívei a felmenő rendszerű küldöttállításban a 28 helyből 22-t szereztek meg. Romney-nak öt küldött jutott, Santorumnak végül egy sem.
Ezt megakadályozandó kellett végül a louisianaihoz hasonló törvénytelen eszközökhöz nyúlnia a helyi republikánus elitnek több államban is. Paul Nevadában sem nyert, a 25 küldöttből mégis megszerzett 22-t és leváltották a régi pártvezetőket. Akik erre Team Nevada néven alapítottak egy Romney-t támogató csoportot, az RNC pedig minden központi támogatást átcsatornázott. Az alaszkai pártvezetők pedig leváltásuk után szimplán átutalták az összes pénzt saját, Romney-párti szervezetüknek. Missouri-ban pedig rendőrkommandósokkal verették szét a küldöttválasztó gyűlést, ahol Paul hívei kerültek többségbe.
Hogy miért foglalkozunk ennyit Ron Paullal a jelölőgyűlés előtt, ahol Mitt Romney-t az első szavazási körben, ha nem közfelkiáltással, akkor nagy többséggel hivatalosan is elnökjelöltnek választják? Mert Ron Paul és sokszínű, a fegyverbuziktól az alkotmányt szó szerint értelmezőkön, az aranystandard hívein, az anarchistákon, az összeesküvés- és ufóhíveken át egészen a békepárti hippikig ívelő választói koalíciója okozhatott volna felfordulást a konvención. Nem fog, igaz, egy részük a jelek szerint szavazni se Romney-ra. A konvencióval egyidejűleg Paul hívei nem hivatalos gyűlést is szerveztek, ahol Gary Johnson, a Libertariánus Párt kiugrott republikánus jelöltje lesz a sztárvendég. Ő ugyan társadalmi kérdésekben messze liberálisabb Paulnál – támogatja a melegházasságot, nem ellenzi az abortuszt –, de a fiskális konzervatívok egyik legnagyobb hősének számít. Nyolc éves új-mexikói kormányzása alatt harmadával csökkentette az állami bürokrácia méretét, az állam kiadásait és hatalmas költségvetési többletet hagyott maga után.
Pedig Paul híveire szüksége volna Romney-nak a győzelemhez. Ezzel a jelölt is tisztában volt, ez lehet az egyik indoka alelnökválasztásának. Paul Ryan jelölése már csak azért is említésre méltó, mert kiemelkedően a legizgalmasabb mozzanata volt Romney amúgy minden ötletet nélkülöző kampányának, amely tökéletesen simul a párt unalomstratégiájához. Az RNC látszólag azt vette a fejébe, hogy Obama legyőzéséhez az egység és az erő látszata kell, ezt a látszatot pedig legjobban egy már márciusban unalomba fulladó előválasztással és egy minden meglepetést nélkülöző jelölőgyűléssel lehet megteremteni. Őszintén, azon se volnánk meglepődve, ha minden programpont a tervezett időben kezdődne és végződne.
Az érdektelenség mértékét nem tudnánk jobban jellemezni annál, mekkora hatást váltott ki Paul Ryan jelölése alelnöknek. Pedig a jelölés nem volt meglepő, vagy váratlan, Ryan pedig nem karizmatikus, vagy jó szónok, vagy érdekes. Mégis, Romney mellett már-már színes egyéniségnek hat, ráadásul a Republikánus Pártnak pont a szélsőjobboldala, a Tea Party rajong érte. És mert a Tea Party és Ron Paul között van némi átfedés – a mozgalom atyja Paul, még ha azt aztán meg is szállták a kereszténykonzervatívok –, Ryan segíthet Paul híveinek megtartásában is.
És hogy mi várható a jelölőgyűléstől? Minden bizonnyal olajozottság. A vitákat most már nem fogják felszínre hozni. Romney Ryan jelölésével visszaverekedte magát a hírekbe, ahová még európai körútjával sem igen sikerült. Talán hiba volt az olimpiára időzítenie. Egy ilyen túrának a célja annak elhitetése a hazai közvéleménnyel, hogy a jelölt külföldön is elismert államférfi, akit tisztelnek és szeretnek. Obamát például négy éve tízezrek várták Berlinben, ami azért hatásos kép. Romney inkább csak hülyeségeket beszélt. Talán nem volt hiba az olimpiára időzítenie.
A Ryan-hatás egyelőre elsősorban anyagiakban látszik. Romney pár nap alatt dollármilliókat kapott, kétharmadrészt olyan donoroktól, akik addig egy fillérrel sem támogatták kampányát. Facebook-oldalához is félmillióan csatlakoztak. Talán mert Ryan, Romney-val szemben lényegesen mást gondol a kormányzat feladatáról, mint Obama. Hogy egy példát mondjunk, Romney szájából furcsán hangzik Obama egészségbiztosítási reformjának bírálata. Ryan viszont mindig is ellene volt.
A jelölőgyűlés feladata, hogy a pozitív hullámot felerősítse és tovább vigye. Romney a közvélemény-kutatásokban hozott Obamán az elmúlt napokban. A jelölőgyűlések utáni szokásos népszerűségugrás már elég lehet a vezetés megszerzéséhez. Az országos népszerűségnek persze nincs nagy jelentősége az amerikai választási rendszerben, ahol államonként választott elektorok döntenek az elnökről. De kommunikációs elemként jól hat. És ez az egész csakis erről szól.
Rovataink a Facebookon