Ilyen sokszínű igazából az amerikai politika
További Fehér ház cikkek
- Donald Trump kompromisszumos megoldást javasolt az abortusz tilalmával kapcsolatban
- Mike Pence volt alelnöke sem Donald Trumpot, sem Joe Bident nem támogatja az idei elnökválasztáson
- Donald Trump előnyét mérik az Egyesült Államokban az első közvélemény-kutatások
- Megismétlődhet a 2020-as elnökválasztás, Donald Trump és Joe Biden újra ringbe száll
- Joe Biden megtartotta elnöksége egyik legfontosabb beszédét
Mitt Romneyt és Barack Obamát szinte egyedüli alternatívaként kínálja az elnöki posztra az amerikai politika. Mint előző cikkünkben bemutattuk, vannak ugyan olyan figurák és pártok az Egyesült Államokban, akik faltörő kosként nekimennek a rendszernek, de az ő szarvuk is beletörik a kínlódásba. A libertárius, zöld és alkotmánypárti jelöltekre ugyan az államok zömében lehet szavazni, de arra, hogy megszorongassák a nagyokat, nekik is kevés esélyük van.
A kis vagy harmadik pártok (azaz Third Parties) alapvető nehézségekbe ütköznek már az induláskor, ugyanis az is nagy küzdelem számukra, hogy egyáltalán felvergődjenek a szavazólapokra. A legalább 1-1 százalékra mért Gary Johnson, Jill Stein és Virgil Goode után most azokra a pártokra és jelöltjeikre koncentrálunk, akik meg akarják mutatni magukat, de egyelőre kevés sikerrel.
A nyugodt erők
A mérsékelt, de esélytelen pártok egyike az Igazság Párt (Justice Party USA), amelyet tavaly alapított Rocky Anderson, az egykor téli olimpiát is rendezett Salt Lake City egykori polgármestere, aki a három előbb említett egyszázalékos jelölt mellett részt vehetett a harmadik párti indulók keddi tévévitáján. A párt csak Utah-ban van többé-kevésbé beágyazódva, ideológiailag egy Amerikára szabott balközép-zöld párt jellegzetességeit mutatja. Elnökjelöltjük az alapító, norvég felmenőkkel büszkélkedő, korábbi demokrata Anderson, aki az USA egyik legjobb ügyvédje, és igazi lokálpatrióta. Az iraki háborút anno hevesen ellenezte, kiáll a melegjogok mellett és elítéli a drog elleni hadviselést.
A Béke és Szabadság Párt (Peace and Freedom Party) egy öregecskébb mozgalomnak tekinthető. A hatvanas évek közepén, a vietnami háború elleni tiltakozásokból nőtte ki magát. Ebből lehet sejteni, politikája középpontjában a háborúellenesség, a környezetvédelem, a faji egyenlőség és a feminizmus áll. A párt 2008-ban az örök harmadik Ralph Nadert indította, aki most már visszavonult magányába. Nem kisebb arcot állítanak ki helyette, mint a róla elnevezett szitkommal befutó, Emmy- és Golden Globe-díjas Roseanne Barrt. Azután lett a hippipárt jelöltje, hogy a Zöld Párt elnökjelöltségét elbukta Jill Steinnel szemben.
Mi az az objektivizmus? Kik azok az objektivisták? Jogos kérdések ezek, ha meglátjuk, hogy az Objektivista Párt (Objectivist Party) is indul a választásokon. Az objektivizmus Ayn Rand orosz-amerikai filozófus kreálmánya, politikailag a legszélesebb liberalizmust jelenti, ahol az egyén és a gazdaság is teljesen szabadon tenyészik, az állam pedig csak az erőszakszervezetek ura, szinte mindenhonnan kivonul. A legfilozofikusabb párt jelöltje ezúttal Tom Stevens, aki a párt alapítója is egyben.
Az Egyesült Államok Reform Pártját (Reform Party USA) maga Ross Perot alapította, aki az utóbbi évtiezedek legsikeresebb harmadik jelöltje volt, és 1992-ben majdnem 20 százaléknyi szavazatot szerzett Bill Clinton és az idősebb George Bush küzdelmében. Populista-liberális pártja sikeres lehetne, ha nem lenne annyi törésvonala. 1998-ban sikerült kis pártként a csoda nekik: Minnesota állam kormányzóját ők adhatták. Elnökjelöltjük Andre Barnett New York-i vállalkozó, veterán, férfimodell, aki a hadsereggel még Szarajevót is megjárta, ahol meg is sérült. Hazahozná az amerikai csapatokat, harcos protekcionistaként jól megvámolná az importárukat és csökkentené a vállalkozások adóterheit.
Jobbos Tibiék
Amerikában is jelen vannak a nacionalisták, vagy az egyes csoportok fensőbbségét hirdető pártok. A 2010-ben alakult Amerikai Harmadik Pozíció Párt (American Third Position Party) egy közülük. A fehér embereket képviselik, ellenzik a külföldi beavatkozásokat és a globalizációt, rühellik a bevándorlókat. Kis halak ugyan, de 2012 februárjában betámadta őket az Anonymous hekkerhálózat az OpBlitzkrieg nevű neonácik elleni akcióban. A párt Merlin Miller független filmrendezőt indítja elnökjelöltként. Miller a 2000-es évekig csendben csinálgatta csekély hatást elérő filmjeit, majd megvilágosult, és habzó szájjal zsidózta le Hollywoodot és követelte az amerikai-európai keresztény Amerika tiszteletben tartását. Nemrég pedig a cionistákról beszélgetett személyesen Mahmúd Ahmadinezsád iráni elnökkel, akit szerinte tisztességtelen eszközökkel démonizált a Nyugat.
Az Amerika Pártja (America's Party) a nagy pártok alternatívájaként reklámozza magát, amúgy igazi jóféle konzervatív csoportosulás. 2008-ban sarjadt ki az Amerikai Függetlenségi Pártból az Alan Keyes háromszoros elnökjelölt követőiből alakult párt. Ellenzik az abortuszt és a melegek házasságát, valamint tovább tuningolnák a hadsereget. Pártelnökük, Tom Hoefling az amerikai elnökjelöltjük, aki amúgy meglehetősen unalmas figura és Keyes-követő.
Independent American Party, azaz Független Amerikai Párt is létezik, logóként egy régebbi amerikai zászlóverziót használnak. A kőkemény konzervatív párt Utah-ból indult ki, de egy minnesotait, Will Christensent indítja az elnökségért.
Marx Károly farvize
Vannak echte kommunista pártok is, amelyek nem igazán fogták még fel, hogy a rendszer nagyrészt megbukott a világon (vagy átment irányított piacgazdaságba). Az egyik ilyen dinoszaurusz a Párt a Szocializmusért és Felszabadulásért (Party for Socialism and Liberation). 2004-ben alakult, amikor pártszakadás döntötte kis híján romba a Munkások Világa Pártot. A párt nézeteire jellemző, hogy a 20. század leggrandiózusabb eseményének a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat tartják, Kuba nagy barátjuk, Mihail Gorbacsovot pedig a megtestesült Antikrisztusnak tartják. Peta Lindsay pennsylvaniai háborúellenes aktivista a jelöltjük, kisebb szépséghiba, hogy még nem töltötte be az elnökséghez szükséges 35. életévét.
A Szocialista Párt USA (Socialist Party USA) az egyik legvénebb párt, elődszervezeteivel együtt már 1901 óta hirdeti: Világ munkásai, egyesüljetek! Ettől függetlenül nem olyan radikálisak, mint az előbb említett szoc-felszab párt, a szovjet típusú szocializmust is elvetik, valamiféle rejtélyes demokratikus alternatívában hisznek. Eszméiket Stewart Alexander kaliforniai elnökjelölt képviseli majd a választásokon, na meg a keresztény ateizmust, azaz Jézus tanításainak követését istenhit nélkül.
Amerikában még ez is létezik: Szocialista Munkáspárt (azaz Socialist Workers Party). Igazi balos tömörülés ez, amely mélyen hisz a marxista, castrói és trockiji elvek működésében. Harcos elvtársak ők, még hetilapot is kiadnak A militáns címen. Az elnöki címért James Harris New York-i aktivistát indítják, aki anno még a dél-afrikai apartheid-rendszer ellen is igyekezett fellépni.
A Szocialista Egyenlőség Párt (Socialist Equality Party) magát trockistának tartja, háborúellenes és támogatja az abortuszt. Nem meglepő módon látszik mindebből, hogy Mitt Romney-nak például nem nagyon kell tőlük tartania. Jerry White-ot, a World Socialist Web Site balos portál újságíróját mérettetik meg elnökjelöltként. Programuk erősen szociális és szocialista: egyetemes nyugdíj, minimálbér bevezetése, szélesebb melósjogok.
Akik a perem alatt ragadtak
Ebbe a kategóriába lehetett csak becsempészni a Grassroots Partyt, aminek neve első blikkre ártalmatlan, a széles választói rétegeket megcélzó mozgalomnak tűnik. Azonban a logóra tekintve (egy sas zászlóval és marihuánával) látszik, hogy csupán egy szójátékról van szó. A fűpárti párt a droglegalizációs törekvéseken felül zöldpárti lózungokat hallat. Jim Carlson üzletembert indítják, akinek boltját egy éve megrohamozták a rendőrök, mert szintetikus narkókat (köztük ún. fürdősót) árult.
Az ő ellenpólusuk a Prohibition Party, azaz a Szesztilalom Párt, ami 1869-es alapításával a harmadik legrégebbi párt az USA-ban. Az 1910-es években elnökjelöltjeik még 200 ezer feletti szavazatot kaptak, most már örülnek, ha 200 összejön nekik. A piagyűlölők jelöltje Jack Fellure, aki 1988 óta minden választáson indulni próbált, sokáig republikánus színekben.
A futottak még kategóriában több magányos, független elnökjelölt is indul, úgy mint Richard Duncan, Randall Terry, Sheila Tittle, Jeff Boss (az amerikai kormányt tartja felelősnek szeptember 11-ért), Dean Morstad, Jill Reed és Jerry Litzel. Az esélyeikről nem kezdenénk fejtegetésbe, zömük csak egy államban lesz majd látható a szavazólapon, vélhetően 100 behúzott szavazattól is jóllakott napközisként térnek majd nyugovóra november 6. estéjén.
Rovataink a Facebookon