Tét nélkül is szavaznak az amerikaiak
További Fehér ház cikkek
- Donald Trump szerint Washingtonból irányítják az ellene folytatott büntető hadjáratot
- Donald Trumpnak saját elvbarátai vittek be egy gyomrost, ami a győzelmébe is kerülhet
- Donald Trump olyan „alkut” ígért az abortuszról, amely mindenkinek tetszeni fog
- Hatalmas bajban az elnök, de a kihívója sem örülhet annyira
- Barack Obama és Bill Clinton is segítette Joe Biden kampányát
Bár a választási kampány a végéhez közeledik, New Yorkban meglepően alacsony a
részvételi hajlandóság. A helyzet valószínűleg hasonló az összes olyan államban, amit
az elemzők nem sorolnak a csatatérterületek közé: mivel ezekben az államokban a
választás eredménye borítékolható, a részszavazatok pedig elvesznek, a választóknak
nem sok okuk maradt az urnákhoz járulni. Joel Rosenthal, a Carnegie Council vezetője
szerint viszont a különbség kevesebb, mint gondolnánk: a politikai buzgóság és az
elnökválasztással egy időben tartott helyi választások sokakat mozgósítanak.
Ha a csoporttársaimat, ha a kollégáimat kérdezem, gyakori válasz, hogy még nem döntötték
el, elmennek-e szavazni. Az ok nem a Magyarországon megszokott – a legtöbben azért
bizonytalanok, mert, bár tudják, kire szavaznának, úgy érzik, a szavazatuk nem számít.
Nehéz őket hibáztatni: a Republikánusok itt utoljára 1984-ben győztek, a mostani
közvélemény-kutatási adatok szerint pedig Obama 62-33-ra vezet Romney-val szemben.
Ez a 33 százalék egyébként meglepően magas szám – az ismerőseim között egyetlen republikánus sincs. Mivel a választáson az állam összes elektora a győztes jelöltre (Obamára) szavaz, a New Yorkban élő republikánusok szavazatai elvesznek majd – és a demokraták is úgy
érezhetik, hogy szavazatuk kárba ment: ha Obama végül veszít a választásokon, az általuk
hozott plusz támogatás semmit nem jelentett.
Ha Utah-ban élnék, a helyzet pont fordított lenne: Mitt Romney vallásának amerikai
központjában a republikánusok 69 százalékra számíthatnak, Obama pedig csak 26-ra.
Számít-e a szavazat?
Szigorúan jogi szempontól nézve persze minden szavazat ugyanannyit számít, a stabil
államokban élőknek pedig nincs okuk panaszkodni: mindössze annyi történik, hogy az
azonos területen élők azonosképp is gondolkodnak, emiatt pedig az egyes vélemények
kevesebbet számítanak. A nem csatatérállamokban élők bizonyos szempontból még jól is
járnak, hiszen statisztikailag nagyobb a valószínűsége annak, hogy az állam elektorai az
ő véleményükkel azonos állásponton lesznek. A csatatérállamokban nagyobb a kockázat,
és akárki is nyeri a választást, a résztvevők fele elégedetlen lesz az állam elektorainak
véleményével. Egy olyan stabil államban mint New York, ez az arány sokkal alacsonyabb,
akár 1/3-ad is lehet. Az ilyen államokban élők tehát elméletileg még boldogabbak is
lehetnének.
Ettől azonban még igaz marad, hogy egyetlen szavazat jelentősége a gyakorlatban
kevesebbet számít majd, ha nem csatatérállamban adják le – nem véletlen, hogy a jelöltek is
ezekre az államokra koncentrálnak, az utolsó napokban szinte már kizárólag.
A szavazók, úgy tűnik, szintén szívesebben adják le a voksukat a csatatérállamok egyikében:
gyakori jelenség, hogy a hangjukat hallatni vágyók inkább valamelyik másik államban
regisztrálnak szavazni. Ezt sokan megtehetik, hiszen a jelenleg New Yorkban élők nem
mindig laktak itt, egy régebbről megmaradt, még érvényes jogosítvány pedig feljogosít a
postai úton, távolról történő előzetes szavazásra (természetesen ebben az esetben New
Yorkban már nem lehet szavazni).
Az egyetemen majd' az összes ismerősöm ezt teszi – a
szobatársam például Észak-Karloniába küldte a szavazatát (még október közepén).
Részvételi arány
Ami viszont meglepő, hogy ennek ellenére a részvételi arány nem tér el nagyon drasztikusan
az államok között: igaz, a stabilan demokrata Hawaii (48%) és a kampány során újra is újra
kulcsállamként említett New Hampshire (72%) részvételi adatai között a különbség jelentős,
2008-ban jónéhány stabil preferenciájú állam, például Kalifornia (60%) és Washington
(66%), nagybb részvételi arányt hozott, mint a magát rendre csupán 1-2% különbséggel
republikánus elektorokkal reprezentáló csatatérállam Nevada (57%).
Joel Rosenthal, a Carnegie Council vezetője szerint mindez azért van, mert a szavazólapon
nemcsak elnökre, hanem az államok törvényhozásaira és végrehajtószerveire is lehet
szavazni, ezek a versenyek pedig sokszor érdekesebbek is, mint az elnökválasztás. Én
például Connecticutban szavazok, és sokkal jobban érdekel, melyik jelölt irányítja majd az
államot. Az elnökválasztás országos eredményében egyébként sem vagyok túl bizonytalan,
tette hozzá.
A másik ok, hogy az elnökválasztás egyfajta nyílt állásfoglalás is, ezt a funkciót pedig
eredményétől függetlenül betölti. A törzsszavazók számára fontos, hogy elmondhassák
véleményüket.
Távolra szavazás és panaszkodó New York-iak ide vagy oda, a legtöbben azt gondolják, hogy a választási rendszer alapvetően a torzítások ellenére is igazságos. Az Economist még januárban vette elő a témát: ők azzal vigasztalták az olvasókat, hogy az okozott sérelem, ha létezik is, valószínűleg elenyésző. Hiába, hogy a stabil államokban élők szavazatai kevesebbet számítanak, az elnök eddig majdnem mindig az lett, aki országosan is a legtöbb szavazatot kapta (ez alól egyébként épp nemrégen, 2000-ben született még minden bizonnyal sokakban megmarad kivétel, amikor George Bush úgy nyerte meg a választást, hogy országosan ellenfele több szavazatot kapott).
Joel Rosenthal pedig az Indexnek egy másik, cinikusabb érvet hozott fel: végső soron egyetlen szavazat egy ekkora országban túlságosan sokat egyébként sem számít.
Rovataink a Facebookon