Sokkal több mint first lady

GettyImages-596963726
2016.11.05. 19:10
8 hozzászólás
A gazdag özvegyről, Edith Wilsonról sokan úgy tartják, hogy tulajdonképpen ő volt az Egyesült Államok első női elnöke. Eleanor Roosevelt saját magát deréktól lefelé lebénult férje szemének és fülének nevezte, és Nancy Reagan esetében sem csak a szerelmes férj üres hízelgése volt, hogy nélküle Ronald Reagan bizony sehova sem jutott volna. Bemutatunk három first ladyt, akik Hillary Clinton előtt váltak igazán befolyásossá nőként a Fehér Házban.

Szimbolikus helyszínt választott Hillary Clinton kampánya hivatalos elindításához: a nő, akiből az Egyesült Államok nagy pártjait nézve az első női elnökjelölt lett, kedden pedig eldől, hogy lesz-e az ország első női elnöke is, a New York-i Roosevelt-szigeten mondta el a fontos beszédet.

A választás főhajtás volt Clinton elődje és nagy példaképe, Eleanor Roosevelt előtt, aki sokkal fontosabb szerepet töltött be az amerikai történelem alakulásában, mint ami a korabeli first lady szerepből adódott volna. 

Szövetség ez s nem szerelem

A New York-i születésű, korai árvaság után nagyanyja által nevelt Eleanor kamaszlány volt még, amikor beleszeretett távoli unokatestvérébe, Franklin D. Rooseveltbe. 20 éves volt 1905-ben, amikor férjhez ment hozzá. A párnak a következő tíz évben hat gyereke született, egyikük még csecsemőkorában meghalt. Az anyaság mellett Eleanor folytatta az önkéntes munkát, amit már a házassága előtt elkezdett, az első világháború alatt például sérült katonákat ápolt a Vöröskeresztnél.

A házasság mint romantikus, szerelmi viszony a '10-es években összeomlott a férj hűtlensége miatt, de a kapcsolat erős maradt, csak éppen innentől kezdve politikai szövetségként működött tovább.

1921-ben Franklin D. Roosevelt paralízis miatt deréktól lefelé lebénult, segítség nélkül többé nem tudott lábra állni. Így vált Eleanorból a férje „szeme és füle", ahogy egyszer nevezte saját magát. Miután FDR-t 1932-ben végül elnökké választották, Eleanorra hárult a feladat, hogy a nagy gazdasági válság és a formálódó New Deal éveiben beutazza az országot, figyelje meg, és közvetítse, mi működik, mi nem.

A first lady sosem hagyott fel azzal, hogy tenni próbáljon a számára legfontosabb ügyekért: a világbékéért, a szegényekért, a munkanélküliekért, a jobb munkakörülményekért, a női jogokért. Voltak komoly sikerei. Nem véletlen, hogy az első női kormánytag, Frances Perkins 1933-ban, FDR elnöksége alatt lépett hivatalba.

Inkább a kloroform

De nemcsak a férje háttérben meghúzódó tanácsadója volt, Eleanor Roosevelt kialakította a fórumokat ahhoz, hogy first ladyként a saját jogán is hallathassa a hangját az amerikaik előtt: külön sajtótájékoztatókat tartott a Fehér Házban női újságíróknak, és 1935-től saját rovata volt My Day címen. Bizonyos értelemben a mai blogokhoz hasonlított: a profi újságírók kinevették, de rengeteg olvasója volt, közvetlen stílusával meg tudta szólítani az embereket, írta a My Dayről a BBC.

A Fehér Házat 1945-ben, özvegyen hagyta el. Jelöltethette volna magát a szenátusba, sokan gondolják úgy, hogy óriási győzelmet aratott volna. Hogy miért nem tette? Volt neki egy elhíresült mondása: inkább kábítsák el kloroformmal, semmint hogy jelöltesse magát. A BBC-nek nyilatkozó történész, Allida Black ezt így magyarázta: a fiai mind az apjuk nyomdokaiba akartak lépni, nem akarta rontani az ő esélyeiket. Így aztán Eleanor Roosevelt diplomata lett, Henry Truman elnök ENSZ-küldöttnek jelölte.

Az egyik legjobb tanács, amit valaha hallottam bárkitől, Eleanor Roosevelttől származik a '20-as évekből. Azt mondta: a politizáló vagy közszereplő nőknek olyan vastag bőrt kell növeszteniük, mint a rinocéroszé

- mondta Clinton egy 2014-es New York-i eseményen. Hát ő – pont Eleanor Roosevelt miatt is – kapott is épp eleget. 

Mit szólna Eleanor?

Clinton nagy előd iránt érzett csodálata támadási felületet adott ellene a kilencvenes években, amikor kipattant, hogy képzeletbeli beszélgetéseket folytat Eleanorral. A híres újságíró, Bob Woodward állította ezt 1996-ban, és a lényeget nem is cáfolta senki, még Bill Clinton is sütött el erről viccet. Csakhogy amik Clinton ellenfeleinek tálalásában spiritiszta szeánszok, azok Clinton memoárjai szerint valójában afféle mentális gyakorlatok voltak, nézte az irodájában lógó portrét az egykori first ladyről, és úgy elemezte magában a különféle problémákat, hogy végiggondolta, mit mondana erre ő.

Ha Clinton dilemmája az lett volna, hogyan kezelje a „szeánszok” miatt gúnyolódókat, a legjobban akkor járt volna, ha egy másik egykori first ladyhez fordul tanácsért: Nancy Reaganhez. Neki aztán volt idevágó tapasztalata, de erre még visszatérünk. Bár teljesen más karakter volt, más eszköztárral, más célokkal és más módszerekkel, mint Eleanor Roosevelt: Nancy Reagan informális hatalma, befolyása is jóval meghaladta azt, ami elnökfeleség mivoltából amúgy adódott volna.

Még jó, hogy voltak a kommunisták

Nancy Reagan, aki idén tavasszal,  94 éves korában hunyt el , nyolc évet töltött a Fehér Házban 1981 és 1989 között republikánus férje, Ronald Reagan oldalán.

1951-ben ismerkedtek meg, a színészvilág hozta össze őket. Nancy 1921-ben született New Yorkban, egy színésznő és egy ügynök házasságából. Vér szerinti apja nem sokkal később lelépett, anyja idővel újból férjhez ment egy idegsebészhez, akit Nancy annyira megszeretett, hogy felvette a nevét, így lett belőle Nancy Davis. Ezen a néven kezdte a színészi karriert, amelyben valódi sztárságig sohasem vitte, de mellékszerepei akadtak bőven (főleg pozitív karakteret, jókislányokat játszott), és egyszer a női főszerepet is sikerült megcsípnie egy B-filmben. Reagan útjába véletlen sodorta: Nancy egy nap ijedten fedezte fel a nevét kommunista szimpatizánsok frissen nyilvánosságra hozott listájában, utólag kiderült, hogy egy szerencsétlen névrokonságnak köszönhetően.

Teljes joggal attól félt, hogy ez tönkre vágja a karrierjét, nem kap többé munkát, ezért a producere tanácsára a színészcéh akkori vezetőjéhez fordult segítségért: a poszt ekkoriban Ronald Reagané volt. Elbűvölték egymást, 1952-ben már össze is házasodtak. A korai közös évek emlékét őrzi közös filmjük, az 1957-es Hellcats of the Navy.

A váltás a színésznőségről a politikusfeleség szerepre nem volt könnyű. Amikor a férje 1967-ben Kalifornia kormányzója lett, Nancy annyira utálta a poszthoz tartozó rezidenciát (meg volt róla győződve, hogy ha tűz üt ki, a ház valóságos csapdává változik, és féltette a gyerekeit), hogy sokakat magára haragítva nem is volt hajlandó ott élni.

Túl a vörösön

Ekkor kezdődtek azok a kritikák, amelyek aztán végigkísérték Nancy Reagan életét, amíg reflektorfényben volt: nagyzol, a külsőségek rabja, szórja a pénzt. Felújítások a Fehér Házban, új porcelán étkészlet, gyönyörű és méregdrága dizájner ruhák: támadási felületet szolgáltatott bőven, és bár állítólag komolyan megviselték a kritikák, és sosem tudott igazán hozzászokni a támadásokhoz, a nyilvánosság előtt képes volt humorral reagálni az ilyesmire. Amikor például egy olyan karikatúra jelent meg róla, amin királynőként ábrázolták, kijelentette, hogy ez butaság, sosem viselne koronát, összekócolná a frizuráját.

Nancy Reagan divatérzékének egyébként gyaníthatóan köszönhet is valamit a Republikánus Párt: a vörös színt. A New York-i Divat Intézet múzeumának munkatársa azt nyilatkozta a New York Times-nak, hogy szinte biztosan hatással volt a szín és a párt összekapcsolódására, hogy a first lady védjegyévé vált a vörös, rengeteg fontos alkalmon jelent meg így öltözve. Annyi biztos, hogy Washington Post szerint a vörös a 80-as évek végéig nem volt következetesen a republikánusokhoz kötve a tévéadásokban, és különben is, a világ nagy részén inkább a baloldal színe. Igazán viszont a 2000-es választások óta kapcsolódott össze a republikánusokkal, és azóta lett a demokraták színe megkerülhetetlenül a kék.

De Nancy Reagan befolyása jóval tovább terjedt, mint a Fehér Ház porcelánja vagy a párt színe. Ha szóba került, tagadta, mert nem akarta, hogy a férje ettől gyengének tűnjön, de a háttérből ő volt Ronald Reagan egyik legfontosabb tanácsadója.

Az élet maga

Nancy jó emberismerő volt, jó politikai érzékkel. Kritizálták azért is, mert nem állt be a '80-as évekre megerősödő nőjogi mozgalom mögé, de nem érdekelte a téma. Az ambíciója a férje sikereire irányult. A nyilvánosság előtt két nagy ügy volt, amibe beleállt: a „Just Say No” drogellenes kampány és később, már a Fehér Házon kívül az őssejtkutatás kiterjesztése, miután kiderült, hogy férje Alzheimer-kórban szenved. Az utóbbi miatt szembekerült sok republikánussal is.

Amíg first lady volt, azt mondogatta, hogy nem érdekli a politika, csak az emberek érdeklik, akik körbeveszik a férjét. Hogy ez mit jelentett a gyakorlatban? Ő irányította a háttérből, kik legyenek azok a politikai tanácsadók, akikkel Reagan dolgozik, ha régi ember kirúgásáról, új felfogadásáról volt szó, az ő keze volt a dologban. Akik ismerték, jobb megfigyelőnek tartották, mint a férjét, állítólag ügyesebb volt nála, amikor meg kellett különböztetni egymástól azokat, akik tényleg törődnek Reagannal azoktól, akik csak a saját pecsenyéjüket sütögetik.

„Egy nő vagyok, aki szereti a férjét, és nem mentegetőzik azért, hogy ügyel az ő személyes és politikai jóllétére" – nyilatkozta egyszer. Reagan, aki híres volt arról, hogy számtalan szerelmes levelet írt a feleségéhez, ennél jóval többnek látta. „Több ez mint szerelem: nem vagyok egész nélküled. Te vagy számomra az élet maga. Amikor nem vagy itt, várom a visszatérésedet, hogy újra élni kezdhessek" – írta egyszer.

Eleanor Roosevelt volt FDR szeme és füle. Nancy Reagan az én mindenem

– mondta egy másik alkalommal. Mommynak szólította, ami – ahogy a Politico cikke felhívta rá a figyelmet – különleges jelentőségű becenévválasztás olyasvalakitől, aki biztonságra vágyó kisgyerekként olyannyira az anyjától függött, mint az alkoholista apa mellett felnövő Reagan.

A horoszkóptól a szovjetekig

Nancy nemcsak hr-ügyekben adott tanácsokat. Szép kis botrány lett abból, amikor Reagan egyik kirúgott közeli munkatársa kitálalt arról, hogy Nancy beleszólt az összes fontos esemény, beszéd, utazás időzítésébe, mégpedig azután, hogy egy asztrológussal megtárgyalta, alkalmas-e az időpont, jó-e épp a bolygók együttállása.

De ennél fontosabb kérdésekben is terelgette a férjét, csendes kampányt folytatott a színfalak mögött. Elterjedt a házaspárról, hogy ha valamiben vitájuk volt, inkább Ronald volt az, aki engedett. Ez azért erős túlzás, sok dolog volt, amit Nancynek nem sikerült elérnie, például hogy az Egyesült Államok csökkentse a hadi kiadásokat, vagy hogy ne öntse a pénzt az atomvédelmi tervbe a szegényekre fordított kiadások rovására. Az viszont biztos, hogy komoly ráhatása volt arra, hogy az Egyesült Államok politikája puhuljon a Szovjetunióval szemben. Sok, háborútól tartó nő szerette volna ezt, de Nancy Reagennek hatalmában állt tenni is érte.

Agyvérzés miatt kvázielnök

Van még egy nő, aki nem maradhat ki egyetlen, kivételesen befolyásos elnökfeleségekkel foglalkozó cikkből sem: Edith Galt Wilson, akinek sajátos szerepéről a Ma is tanultam valamit alrovatban külön is írtunk már.

Woodrow Wilson már az Egyesült Államok elnöke volt, a hatvanas évei végén járó, friss özvegy, amikor megismerte a 43 éves Edithet. A nő, aki jómódú virginiai családból származott, és egyébként egészen Pocahontasig vezette vissza a családfáját, maga is özvegy volt, 12 éven át tartó, gyerek nélküli házassággal a háta mögött. Első férje üzletember volt. Pár nappal 1915 karácsonya előtt házasodtak össze Wilsonnal. A második ciklus előtti újraválasztási küzdelmet már együtt csinálták végig.

A tragédia, ami megfordította mindkettejük sorsát, 1919 októberében következett be Colorado államban, egy 40 városon keresztülvágó kampánykörúton. Az elnök váratlanul összeesett. A Fehér Ház azt hazudta, hogy csak egy kis idegkimerülésről van szó, de Woodrow Wilson valójában agyvérzést kapott: lebénult a bal oldala, és megvakult a bal szemére. Teljesen soha nem is épült fel többé. Ekkor kezdődött el az a 17 hónapon át tartó időszak, amikor az elnöki teendőket lényegében Edith Wilson intézte a háttérből.

Szüfrazsettek? Ördögök!

Ő szabta meg a férje napirendjét, ő mondta meg, kivel találkozhat, a leveleit felbontotta és elolvasta, amiről pedig úgy ítélte meg, hogy nem fontos, az nem is került az elnök szeme elé. Érdekesség, hogy Edith Wilson amúgy a szüfrazsettek mozgalmát nem támogatta, sőt, egy elhíresült mondásában egyszerűen csak úgy emlegette őket: „azok az ördögök a szegényházból”.

Jó kérdés, mit szólt volna Hillary Clintonhoz Bill Clinton elnöksége alatt, amikor Hillary a first ladyk közül elsőként teljesen nyíltan töltött be partneri szerepkört feminista férje mellett. Ahhoz a Hillaryhez, akiről házastársa, az elnök azt mondta: „Két, Amerika jövője iránt elkötelezett vezetőt kaptok egy áráért”. És kérdés, mit szólna Hillary Clintonhoz most.

A cikk megírásahoz elsősorban a BBC, a Guardian és a Politico anyagait, valamint a Nancy Reaganről szóló PBS-dokumentumfilmet használtuk fel.

Borítókép: Hillary Clinton a Roosewelt-szigeten elmondott beszéde után. Fotó: Gary Hershorn / Getty Images Hungary.