Lemaradt a kampányról? Akkor mutatjuk, mi volt az 5 legfontosabb mozzanat!

GettyImages-615758198
2016.11.08. 07:47
2 hozzászólás

Persze, persze, egy elnökválasztási kampány nemcsak ügyekből, elszólásból és botrányokból áll, hanem standolásból, felmérésből, elemzésből, pénzgyűjtésből, forráscsoportosításból, programszervezésből és rengeteg egyéb aprómunkából. Nem véletlen, hogy az idei elnökválasztás önmagában is több mint 2 milliárd dollárral táplálja a politikai ipart. Mégis, mivel az egész amerikai közvélemény és média a két jelöltre fókuszál, ezért minden egyes megszólalás, ügy, reakció, nem-reakció, rezzenés és grimasz többet nyomhat a latban, mint egy százmilliós Super PAC. Ráadásul egy „ügy” sosem áll egymagában, mindig kapcsolódik a jelölt profiljához, netán korábbi ügyeihez – ha más nem, a rivális kampánygépezete tesz arról, hogy meglegyen a választók fejében a kapcsolat.

2016-ban volt bőven ilyen mozzanat, ezekből válogattam össze szubjektíve, de nem önkényesen az öt legfontosabbat, benne rengeteg linkkel.

1. Hillary Clinton és Donald Trump lett a két nagy párt jelöltje

Triviális esemény, pedig a hosszas előválasztási procedúra miatt egyáltalán nem mindegy, milyen úton érkezik a két jelölt a startmezőre. Főleg, ha ilyen különböző ívet írnak le, mint Trump és Clinton.

Az ingatlanmilliárdos-showmant a republikánusoknál kezdetben mindenki egy trollnak tartotta, aki saját üzleti érdekeltségeit akarja megtolni a kampánnyal. Amikor pedig abszolút gátlástalan és abszolút újszerű módszerei nemcsak a közvélemény-kutatásokban hoztak sikereket, hanem elkezdte behúzni az előválasztásokat is, a republikánus pártelit pánikba esett, és hiába támogatta ellene Jeb Busht, Marco Rubiót, vagy végül a pártban szintén páriaként kezelt Ted Cruzt, Trump egész egyszerűen feltörölte velük a padlót. Történelmi rekordnak számító 14 millió szavazatot söpört be, és már májusban behúzta a jelöltséget. A republikánus politikusok még a hagyományosan a párt egységét demonstráló elnökjelölő konvención sem bírtak őszintén felsorakozni Trump mögé.

A demokratáknál szinte egyedüli jelöltként kezelt Hillary Clinton azonban meglepően erős ellenfelet kapott a vermonti radikális baloldali szenátor, Bernie Sanders személyében. Sanders nemcsak kíméletlen ellenfél volt, de egy jól működő mikrofinanszírozási rendszert és egy valódi politikai mozgalmat tudott felépíteni a semmiből. Hozzá képest Clinton mindig egy kicsit védekező félként tudott csak megjelenni, és győzelméről is sokan úgy gondolták, hogy a demokrata pártelit támogatásán múlt. Ez egyébként a Demokrata Párt emailekkel is bizonyított részrehajlása ellenére sem fedi az igazságot, hiszen azért több mint hárommillió szavazattal verte Sanderst. Riválisa egyébként korrekt módon beállt Clinton mögé, és a demokraták elnökjelölő konvencióján a feszültségek ellenére is demonstrálhatták a pártegységet. 

2. Clintont üldözőbe vette tízezernyi email

Hillary Clinton az amerikai politika egyik nagy öregje, nem csoda, ha a kampányban is több régebbi ügy is kísértette. De az emailbotrány nem egyszerű kísértet Clinton számára, hanem egy visszatérő rémálom.

Az egész abból fakad, hogy amikor 2009-ben külügyminiszter lett, Hillary Clinton annyira rá volt cuppanva a személyes Blackberryjére, hogy felrúgta a minisztérium titkos protokollját, és sok hivatalos levelezését privát emailcímén keresztül intézte. A privát internetforgalom pedig a családi házban lévő szerveren keresztül bonyolódott, ami azonban persze messze nem volt olyan biztonságos, mint a hipertitkosított állami rendszer. És ha ez még nem lenne elég kínos, a szenátus egy más ügyben vizsgálódó bizottsága kiderítette, hogy a privát szerveren tárolt leveleket (köztük minősített leveleket) elfelejtette megfelelően archiválni. Clinton ellen saját munkaadója, a külügyminisztérium kezdett vizsgálódni, és 2016 májusában kemény kritikákat megfogalmazó jelentést tett az asztalra, melyet megfejelt az FBI júliusi jelentése. A részletes vizsgálatokból egy, az elnökség szempontjából meglehetősen ijesztő Clinton-kép rajzolódott ki:

  • felelőtlen
  • saját kényelmét mindennél előrébb helyezi
  • nem hallgat a szakértők leghatározottabb kéréseire sem
  • vizsgálat során a nyilvánvaló hibáknál is a végletekig hárít

Vádemelést nem javasolt ellene az FBI, de sokak fejében hozzájárult ahhoz az évek során több ügy miatt is kialakult képhez, hogy Clinton nem őszinte. Viszont amikor a demokrata stáb azt hitte, hogy az emailügy kikopott a legendásan rövid politikai emlékezetből, jött James B. Comey FBI-igazgató. Ő 11 nappal a választás előtt a szenátus igazságügyi bizottságának írt levelében bejelentette, hogy Clinton legfontosabb tanácsadója szexmániás exférjének telefonját vizsgálva újranyitják a jelölt emailügyét is – annak ellenére, hogy az FBI maga is elismerte, nem tudják, Anthony Weiner demokrata exképviselő telefonján van-e valami, aminek köze lehet Clintonhoz.

A kampányhajrában azonban elég volt az, hogy egymás mellé kerültek az „emailbotrány” az „FBI”, a „nyomozás” és a „Hillary Clinton” kifejezések, és a demokrata jelölt előnye máris három százalékpontnyit olvadt. A Dickileaks miatt Comey-t rengeteg szakmai és politikai kritika érte, pedig az FBI-igazgató még nem fejezte be: két nappal a választás előtt újabb hajtűkanyarral egy újabb levelet írt (szintén a szenátus igazságügyi bizottságának), amiben

bejelentette, hogy nem találtak semmit, az ügy lezárva.

3. Trump áthágott egy nemzeti tabut

Július végén úgy tűnt, hogy az alapvetően sértegetésekkel és hoaxok posztolásával kampányoló Trump túl messzire ment. Ugyanis nem egy újságírót, nem egy politikust vett célba, hanem egy Irakban hősi halált halt muszlim származású amerikai katona szüleit.

Khizr Khan bűne az volt, hogy felszólalt a demokrata elnökjelölő konvención, és azt mondta: a fia muszlimként volt amerikai patrióta és vált kitüntetett háborús hőssé, de ha Trumpon múlt volna, be se tehette volna a lábát az országba. Trump erre a beszéde alatt Khizr Khan mellett álló feleségén kezdett el gúnyolódni, ami nemcsak azért váltott ki országos nagy felháborodást, mert iszonyú prosztóságról tett tanúbizonyságot, hanem azért is, mert

Amerikában a katonai szolgálatban elesettek mindig számíthatnak a haza tiszteletére.

Pont.

Trump gúnyolódásával a republikánusoknál is kiverte a biztosítékot, számos párthoz közeli szakértő és politikus jelentette ki nyilvánosan, hogy a vállalkozó tökéletesen alkalmatlan a komoly parancsnoki teendőkkel és felelősséggel járó elnöki posztra. A botrányos kijelentést a republikánus szavazók 80 százaléka is elítélte, csaknem ötöde pedig kijelentette, hogy nem akar Trumpra szavazni – nem csoda, ha a párt a botrányt követően válságtanácskozást hívott össze. A Khan-ügy pedig azóta is igazi adu a Clinton-stáb kezében. 

4. Clinton átesett egy tüdőgyulladáson

De tényleg, szeptemberben ez jelentette az aktuális Nagy Fordulatot: a jelölt szeptember elején láthatóan gyengélkedett, a szeptember 11-i megemlékezésekről pedig úgy kellett kikísérni. A kampányból való egyhetes kieséssel pedig nem az volt a legnagyobb baj, hogy pont egy Trump-felívelés idején történt, hanem az, hogy stábja először az emailbotrányhoz hasonlóan megint csak titkolózott és mellébeszélt. Ezzel pedig csak táptalajt adtak az addig csak az underground jobboldali fórumokon terjedő konteónak, miszerint Hillarynek valami súlyos, eltitkolt betegsége van, ami korlátozza érzékelését és döntési képességét, azaz

fizikailag alkalmatlan a testileg-lelkileg megterhelő, teljes embert kívánó elnöki posztra

Ez a magyar szemmel nem túl erős vád Amerikában igen nagy súllyal bír. Az elnök egyszemélyi hatalma miatt ugyanis a választók még az idősebb jelöltektől is elvárják a jó egészségi állapotot (őszintébben fogalmazva azt, hogy megválasztása esetén ne haljon meg ciklus közben). Ezért az elnök és az elnökségre aspirálók sokszor nyilvánosságra hozzák orvosi jelentéseiket – Hillary Clinton jelentései részleteiben ismertek, Trump csak egy általános igazolást mutatott fel. A demokrata jelölt egyébként gyorsan felgyógyult, azóta állítólagos rejtett betegségeiről sem sokat hallani, és a három tévévitát is gond nélkül lenyomta, a felmérések szerint meg is nyerte.

5. Trumpról kiderült, hogy egy perverz disznó

Ezt nehéz másképp összefoglalni. Trump már korábban is tett sértő megjegyzéseket nőkre – felemlegette például a republikánus elnökjelölti vitát vezető Megan Kelly Fox-műsorvezető menstruációját –, de ezeket elnökjelöltként már azzal próbálta elütni hogy

azok csak a szórakoztatást szolgálták, senki sincs, aki nálam jobban tisztelné a nőket.

Ezért is ütött igen nagyot, amikor a Washington Post október elején megjelentett egy 2005-ös felvételt, amin Trump egy tévés szereplés előtt már mikrofonnal felszerelve Billy Bush tévés műsorvezetőnek osztja az észt a nőkről. Az akkor friss házas milliárdos bevallotta, hogy annyira vonzódik a szép nőkhöz, és gyakran választ sem várva, habozás nélkül megpróbálja megcsókolni őket. És ez sokszor be is jön neki:

Ha pedig sztár vagy, akkor engedik. Bármit megtehetsz. Ragadd meg a pinájukat. Bármit megtehetsz.

A botrányra ráerősített, hogy a felvétel nyilvánosságra kerülését követően sorra jöttek elő a gusztustalan részletekkel azok a nők, akiket Trump vagy szóban vagy tettleg molesztált. Az ügy súlyát jelzi, hogy Trump politikai karrierje során először kért bocsánatot a felvétel miatt – bár felesége Melania Trump elmondta, hogy egy szó sem igaz a vádakból:

Az én férjem egy kedves úriember, sosem tenne ilyet.

Trump számára a botrány azért is jött rosszul, mivel októberben már szorította az idő. És ahelyett, hogy elkezdhette volna hátránya ledolgozását, a botrányok – a tapizós felvételt megelőzően igen komoly üzleti ügyek – konzerválták vagy növelték a Clinton mögötti lemaradását. És bár november 8-ra újból szorossá vált a verseny, ez az elveszített idő kulcsfontosságú lehet. Arról nem is beszélve, hogy ha Trump esetleg vereséget szenved, akkor azért országos szinten a kisebbségek körében való – szintén kiérdemelt – elutasítottsága mellett leginkább az amerikai szavazók többségét kitevő nőknél kivívott ellenszenvét okolhatja.