Clinton előtt ő maga volt az akadály

000 HS6XK
2016.11.09. 10:39
31 hozzászólás

Életrajza alapján kevés felkészültebb elnökjelöltje volt az Egyesült Államoknak, mint a demokrata Hillary Clinton. És kevés esélytelenebbnek tűnő, mint Donald Trump, aki az elnökjelöltséget is szinte a Republikánus Párttal szemben szerezte meg.

Mégis, viszonylag könnyedén – minden, a legutolsó előrejelzésre rácáfolva – elbukta az elnökválasztást Clinton, aki az Egyesült Államok első női elnökeként vonulhatott volna be a történelembe.

Mit rontott el Clinton?

Valójában sok mindent, csak úgy tűnt, olyan zűrös ellenféllel szemben, mint Trump, ez még belefér.

De kezdjük azzal, amiről Clinton nem tehet: megváltozott a közhangulat, arat az elitellenesség, nemcsak az Egyesült Államokban, de világszerte. Ezt már az előválasztásokon megmutatta a demokratáknál Bernie Sanders, aki a korábban minden bizonnyal politikai öngyilkosságot jelentő demokratikus szocialista jelzővel illette magát, és a republikánusoknál Trump – vagy épp a kezdetben jól szereplő Ben Carson – felbukkanása, szemben a jól fésült, politikai elitbe jobban illeszkedő John Kasichhel, Mark Rubióval vagy Jeb Bushsal, aki jól csengő neve ellenére hamar kiesett az előválasztásból.

Ebben a helyzetben Clinton felkészültsége, arkansasi first ladyként, szenátorként, majd az Egyesült Államok first ladyjeként, külügyminiszterként inkább hátrányt jelentett, mint előnyt.

Az előválasztáson pártjában éppen ezért tudta őt Bernie Sanders a vártnál hosszabb csatára kényszeríteni az elnökjelöltségért. A vermonti, a közelmúltig nem is demokrata párti veterán szenátor jól érezte meg a közhangulatot, amely az elhiteltelenedő, a társadalomtól elszakadó elittel szemben változást követelt. Sanders ugyan veszített, de utólag két konkrét esetben is igazolódtak vádjai:

A párt Clintont segítette

A WikiLeaks a Demokrata Párt feltört levelezéséből húszezer levelet közölt,  amelyekből kiderült, hogy a pártvezetést jelentő Demokrata Nemzeti Kongresszus (DNC) az egyenlő feltételek megteremtése helyett Clintonnak igyekezett kedvezni az előválasztásokon Sandersszel szemben. A botrány  végül elsodorta a DNC elnökét, a Debbie Wassermann Schultz jelölőkonvenciót sem megvárva lemondott.

A Wall Street titokban inkább jóbarát

WikiLeaks itt nem állt meg, kikerült Clinton néhány beszéde is, amelyeket a Sanders által ostorozott Wall Street meghatározó szereplői előtt tartott. Ebben.

  • Clinton arról is beszélt még 2013-ban, hogy egy egész féltekét átölelő közös piac, szabad kereskedelem az álma, ami különösen annak fényében kínos a demokrata jelöltnek, hogy most ellenzi a Csendes-óceáni szabadkereskedelmi egyezményt.
  • Egy olyan részlet is van, amiben Clinton arról beszélt állítólag, hogy szükség van egy magánvéleményre, és egy nyilvánosan képviselt véleményre is.
  • 2014-ben azt mondta, hogy a pénzügyi reformnak a bankpiacon belülről kell jönnie (vagyis Wall Street-i embereknek kell rendbe rakniuk a Wall Streetet).

Pénzek az oroszoktól?

A Clinton-alapítványok miatt is magyarázkodni kényszerült Clinton, miután még tavaly kiderült, hogy külügyminisztersége alatt jelentős pénzeket kapott a szervezet, például attól a kanadai Uranium One-tól, amelyet az orosz Roszatom szerzett meg és amely az amerikai uránbányászat ötödét uralja. A cég egyik embere közvetlenül 250 ezer dollárt utalt át, de közvetetten 2,35 millió dollár is juthatott az 1997 óta kétmilliárd dollárt gyűjtött alapítványhoz, ami különösen akkor mutat rosszul, amikor Clinton orosz kapcsolatokkal vádolja Trumpot.

Bengáziért is felelős lehetett

2012. szeptember 11-én támadás érte az Egyesült Államok líbiai nagykövetségét, négy amerikai, köztük az amerikai nagykövet meghalt. Egy független vizsgálóbizottság megállapította, hogy a külügyminisztérium teljesen felkészületlen volt a támadásra.

Clinton elismerte a felelősségét, de azt tagadta, hogy Barack Obama újraválasztási kampányára tekintettel a külügyminisztérium el akarta volna tussolni az ügyet. Formálisan nem vonták felelősségre Clintont, de a folt rajta maradt. Volt viszont egy ügy, amely mellékesen derült ki Bengázi kapcsán:

Az emailbotrány

A rakétatámadás körülményeit két évvel később vizsgáló kutakodáskor derült ki, hogy a külügyminisztérium archívumából hiányzik ennek az időszaknak a levelezése.

Ezután kérte a külügyminisztérium a második Obama-ciklus 2013-as beindulása után Clintont – akit a minisztérium élén John Kerry váltott –, ugyan pótolja be mulasztását, és küldje az archívumba a kinyomtatva összesen 50 ezer oldalnyi levelét, majd megfelelő módon törölje őket.

Így vált világossá, hogy amikor Clinton 2009-ben külügyminiszter lett, annyira rá volt kattanva a Blackberryjére, hogy felrúgta a minisztérium titkos protokollját, és sok hivatalos levelezését privát emailcímén keresztül intézte. A privát internetforgalom egy, a családi házban lévő szerveren keresztül bonyolódott, mely azonban nyilván nem volt olyan biztonságos, mint a hipertitkosított állami rendszer. Két alkalommal hackerek is fel akarták törni, és bár eddig konkrét adatszivárgás nem derült ki, sok szakértő gondolja úgy, hogy a külföldi titkosszolgálatok nem hagyhattak ki ekkora ziccert.

A külügyminisztérium az előválasztások idején összegezte megállapításait, amelyek szerint:

a külügyminiszter soha nem kért és nem is kapott titkosszolgálati engedélyt arra, hogy privát szervert hozzon létre. Amikor a minisztérium informatikai osztályának dolgozói aggályaikat fejezték ki főnököknek amiatt, hogy archiválás nélkül folyik kormányzati adatfogalom, akkor elhallgattatták őket.

Clinton hivatali idejének lejártával elmulasztotta a saját szerverén tárolt minisztériumi levelezés kinyomtatását és iktatását, sőt, rengeteget csak úgy törölt. Ez pedig ellentétes a Szövetségi Archiválási Törvény (Federal Records Act) rendelkezéseivel.

A vizsgálat lezárult, majd az FBI alig két héttel az elnökválasztás előtt újraindította, és erről a szervezet igazgatója nyilvánosan is beszámolt, ami szokatlan politikai szerepvállalásként is felfogható. Végül az elnökválasztás előtt az ügyet lezárták, Clinton felelősségét nem állapították meg, de a történtek nyilván nem törlődtek úgy a választói emlékezetből, ahogy a levelek Clinton telefonjáról.

Túlságosan akarja a hatalmat

A történet pedig elvezet Clinton jelleméhez, amely a legnagyobb akadálynak bizonyult Clintonnak az elnöki szék megszerzéséhez. Láthatóan nem volt hajlandó elismerni, hogy hibázott, talán nem is értette, milyen biztonsági kockázatot jelent a bizalmas levelek kezelése ellenőrizetlen szervereken keresztül.

Ha mégis valamiben elismerte volna a felelősségét, azt legfeljebb azért tette volna, mert taktikailag azt gondolta volna helyesnek a Fehér Ház felé vezető úton. A választók előtt egy olyan személy rajzolódott ki, aki nem őszinte, így elvhűségében hiteltelen, mindent a hatalom megszerzésének rendel alá.

És ezen nem segített az sem, hogy női mivoltára hivatkozva azt bizonygatta, ő nem az establishment tagja, személye az ország élén valódi változást jelentene abban a rendszerben, amelyet az amerikaiak mind nagyobb többsége utasít el.

Változást hozhat Trump is, még ha most nehéz is megmondani, hogy ez pontosan mit is jelent.

(Borítókép: AFP / Brendan Smialowski)

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!