Jobb ma feketének lenni Amerikában, mint Obama előtt?

063 478644302
2017.01.06. 07:08
9 hozzászólás
A feketék és fehérek közti egyenlőtlenségeket mérő mutató csak egy hangyányit mozdult előrébb, a köztük lévő viszony a Rodney King zavargások óta nem érződött olyan rossznak, mint Barack Obama 8 éves elnökségének végén. A kezdeti derűlátás után sokan csalódtak az Egyesült Államokban a szimbolikus győzelem, a 2008-as történelmi mérföldkő erejében.

Fogalmam sem volt róla, mennyire rasszista Amerika, amíg meg nem választotta az első fekete elnökét

– így foglalta össze saját és sok más fekete amerikai érzéseit Barack Obama elnökségének vége felé a CNN-nek egy afro-amerikai rendezvényszervező, Linnyette Richardson-Hall.

A CNN nyári cikke csak egy azoknak a lehangoló eredménnyel záruló mérlegvonásoknak a sorában, amik azt járták körül, mit jelentett az első fekete amerikai elnök megválasztása és nyolc, hatalomban töltött éve a fekete amerikaiak számára.

Akár a szubjektív érzésekről, akár mérhető életkörülményekről, statisztikai adatokról van szó, a mérleg legtöbbször valahogy így fest: sok rosszat és nem elég jót.


A legkomplexebb mérési szisztéma a National Urban League (NUL) nevű emberi jogi szervezeté. Ők úgy tíz éve kidolgoztak egy kvantitatív eszközt, az egyenlőségi indexet, amelyhez körülbelül 350 féle adatot vesznek figyelembe. Az egyenlőségi index azt mutatja meg, hogyan boldogulnak az amerikai feketék a fehérekhez képest. Ha ez a szám 100 százalék lenne, akkor lenne teljes egyenlőség. A 2016-os index 72,2 százalék.

Az index kiszámolásához az adatokat az élet öt alapvető területéről gyűjtik, és a kategóriákat súlyozzák fontosság szerint: 30 százalékos súllyal esik latba a gazdaság, 25-25-tel az egészség és az oktatás, 10-zel az igazságügy és 10-zel a polgári szerepvállalás. Mindegyik területre külön is kiszámolják a mutatót, ugyanolyan logikával, mint az összesített indexnél. A legrosszabb a helyzet a gazdaság terén, ahol az index 56,2 százalék, de az igazságügynél a 60,8 százalék is elég siralmas.

Tyúklépések

Az NUL régóta, 2005 óta kiadja minden évben az egyenlőségi indexet meg a részadatokat, ezért össze lehet hasonlítani a 2009-es helyzetet a mostanival. Obama történelmi elnöksége nem volt csodaszer Amerika régi faji problémáira, írják a kiadványuk bevezetőben. Obama hivatalba lépésének az évében az összesített mutató 71,2 volt, a nyolc év alatt elért javulás soványka, mindössze 1 százaléknyi. A gazdasági részterületen még romlást is kimutattak, 57,2-ről csúsztak vissza a mostani 56,2-re.

Hogy milyen adatokat néztek ehhez? Ott van például a háztartások mediánjövedelme, ami a feketéknél 35481 dollár, szemben a fehérek 59622 dollárjával. A szegénységi küszöb alatt élők aránya a feketék körében 27 százalék, a fehéreknél 10,8. A munkanélküliség arányaiban kétszer annyi feketét érint, mint fehéret, miközben például autótulajdonosok sokkal kevesebben vannak közöttük.

Javulás persze van, de ez az egyenlőtlenségen nem feltétlenül segít. A munkanélküliségi ráta 12,6 volt a feketéknél 2009 januárjában, mikor Obama elnök lett, most nyáron pedig már csak 8,4 százalék. Viszont a fehéreknél még látványosabb volt a javulás, náluk 37 százalékkal csökkent a munkanélküliek aránya, szemben a feketékkel, ahol csak 33 százalékkal.

A születéskor várható élettartam a feketéknél 75,1 év. A fehéreknek 79,9 évre van kilátása, vagyis átlagosan 4 évvel tovább élnek. A különbség a nőknél kisebb, a férfiaknál nagyobb, náluk 4,7 év.

Még mindig feketékkel vannak tele a börtönök

Az oktatást nézve: azoknak a 25 évnél idősebbeknek az aránya például, akiknek legalább BA végzettségük van, a feketéknél 22,2 százalék, szemben a fehérek 35,6 százalékával. A 100 ezer lakosra jutó bebörtönzöttek száma viszont több mint ötször annyi a feketéknél, mint a fehéreknél, miközben gyilkosság áldozatává is sokkal gyakrabban válnak.

A National Urban League évente jelentkezik a State of Black America című kiadvánnyal, most már a 40. kötetnél járnak. A 2016-os kiadvány összefoglalóját az elnök, Marc C. Morial azzal kezdi, mennyire csüggesztő látni a hasonlóságot az 1976-os és a 2016-os állapot között.

Elolvadt a lelkesedés

Ha nem számokról, hanem érzésekről, benyomásokról beszélünk, még hervasztóbb a kép. 2008-ban, Obama győzelmének másnapján a Gallup elképesztő optimizmust mért: 10-ből 7 amerikai bízott abban, hogy javulni fognak a feketék és fehérek közti kapcsolatok.

2016-ban viszont úgy állunk, hogy az amerikaik 35 százalékát aggasztja ennek a viszonynak az állapota. Soha ilyen sokan nem voltak az aggódók, 2001 óta, mióta rendszeresen mérik ezt. 2009-ben még csak 15 százalék volt az arányuk. 2014-re is csupán 17 százalékra kúszott vissza, a meredek emelkedés mindössze 18 hónap alatt zajlott le, azokban a hónapokban, amikor egymás után érkeztek a hírek a rendőrök által agyonlőtt fegyvertelen feketékről.

Rendszeresek a rendőrök elleni tiltakozások

Ezek a tragédiák hívták életre és erősítették meg a Black Lives Matter (A feketék élete is számít) mozgalmat, amely az Obama-korszak legfontosabb polgárjogi ügyét: az igazságszolgáltatás és a rendőrök rasszizmusa elleni küzdelmet tűzte a zászlajára.

A mozgalom megindulása 2012-ben közvetlenül Trayvon Martin halálához volt köthető. Martin gyilkosát, az önkéntes rendész George Zimmermant felmentették, miközben a 17 éves, halott fiút posztumusz vád alá helyezték. Az egyre erősödő Black Lives Matterrel a háttérben a következő években rendőrellenes tüntetéshullámok söpörtek át az országon.

Ott tartanak, ahol 24 éve

Nem túl meglepő módon a feketék rosszabbnak érzékelik a viszonyt, mint a fehérek. 2015 nyarán készített a témában felmérést a New York Times és a CBS News, egy hónappal a charlestoni mészárlás után. Ők azt hozták ki, hogy a fehérek 56, a feketék 68 százaléka szerint rossz a kapcsolat, és többségben vannak azok, akik szerint nincs is javulás, csak romlás vagy egy helyben toporgás. Ehhez képest Obama megválasztása után még az amerikaiak kétharmada úgy érezte, hogy általában véve jó a viszony.

A változás főleg a feketéknél látványos. A 2008-as kampány alatt 60 százalékuk ítélte általánosságban rossznak a kapcsolatokat, de a választási győzelem eufóriája után ez az arány a felére csökkent. Innen ugrott most vissza az eredetinél is magasabbra, 68 százalékra. Így – a mért százalékok alapján - körülbelül ott tartunk, mint a Rodney King-lázongások után 1992-ben, jegyezte meg a New York Times.

A helyzetet egy kicsit derűsebbnek látták a felmérésben részt vevők, amikor nem úgy általában Amerikáról, hanem a szűkebb környezetükről, a saját közösségükről kérdezték őket. Ekkor a fehérek 79, a feketék 67 százaléka mondta jónak a viszonyt. Ugyanakkor a CNN-nek nyilatkozók pedig éppen arról számoltak be, hogy személyes kapcsolatok, barátságok megszakadását hozta el számukra az Obama-korszak.

Szem előtt a rasszizmus

A tavalyi kutatásban azt is megkérdezték az emberektől, hogy szerintük Barack Obama elnöksége közelebb hozta-e egymáshoz a feketéket és a fehéreket, vagy ellenkezőleg, még jobban eltávolította őket, vagy esetleg nem volt különösebben hatással egyik irányban sem.



Az emberek úgy felének nem tűnt fel semmiféle változás. Egyébként viszont ennél a kérdésnél a fehérek látták sötétebbnek a helyzetet. Náluk csak 11 százalék érzékelt közeledést, 41 pedig távolodást, szemben a feketék 30 és 15 százalékával.

A kezdeti optimizmus elolvadásában valószínűleg nagy szerepe volt a közösségi médiának: a Facebookon és társain szanaszét repíti a rasszista szemetet a szél, az ilyesmi jobban szem előtt van, mint régen. És ugyanígy nem kerülhették el a feketék azt sem, hogy végignézzék és nyomassza őket, ahogy egyesek Obamával és családjával bánnak, mondjuk majomként ábrázolják Michelle Obamát. A CNN a maga részéről végül is arra lyukadt ki: sokan egyenesen megkönnyebbültek, hogy Obama eltűnik a képből.

A felső képen Obama istentiszteleten mond beszédet a charlestoni mészárlás után