Halálspirállal kell megbirkóznia Trumpnak indításként

GettyImages-469064196
2017.01.17. 07:01
38 hozzászólás

Kedves adósságtanácsadó! Perforált vakbéllel operáltak, és a kórház küldött egy 44 ezer dolláros számlát. Hogy tudnék ebből kijönni, ha esélyem sincs kifizetni?

A fenti kérdés beküldőjének egy szava sem lehet, hiszen viszonylag olcsón megúszta a 13 millió forintnyi költséggel: egy kígyómarás akár 153 ezer dollárba (45 millió forint) is kerülhet az iszonyú drága ellenszérum miatt.

Az amerikaiaknak az óriási orvosi számlák rengeteg gondot okoznak. Ez a magáncsődök első számú oka, megelőzi a jelzáloghiteleket is. Évente majdnem kétmillió ember szívja meg irgalmatlanul az amerikai egészségügyi-biztosítási rendszert, de 56 milliónak okoz gondot csőd nélkül is az egész. Még akkor is, ha van biztosításuk, olyankor ugyanis még simán előfordulhat, hogy olyan szerződést kötöttek, hogy hirtelen egy 5 vagy 10 ezer dolláros önrészt kell előrántaniuk.

De akkor miért nem csinálnak egy olyan rendszert, amibe nem döglik bele az átlagamerikai?

A válasz egyáltalán nem egyszerű. Történeti okai éppúgy vannak, mint elvi és gazdasági. De kezdjük az elején.

Amerikában is létezik állami biztosítás, nem is egyféle.

  1. A Medicaid kifejezetten a "korlátozott forrásokkal" rendelkezőknek szól, a tagállamok saját hatáskörben dönthetik el, náluk ki számít annak. Ebben nagyjából 50 millió amerikai vesz részt, ők tényleg a legrászorulóbbak, és csak a legszükségesebb ellátásukhoz járul hozzá az állam.
  2. Ugyanígy a tagállamok szervezik meg a szerényebb jövedelmű, de a Medicaidből már "felfele kieső" családok gyerekeinek biztosítását is a SCHIP nevű programmal.
  3. A Medicare a 65 év felettieknek illetve meghatározott betegséggel küzdő fiatalabbaknak szól, ebben összesen 55 millióan vesznek részt. Az állam ebbe a magánbiztosítókat is bevonja. A pénz nagyrészt sima adóból jön össze, 2,9-3,8 százalékot von le az állam mindenkitől ehhez, és marha bonyolult a rendszer, mert lehet önrészt vállalni, pluszokat fizetni, amikkel különböző csomagokra lesz jogosult az ember.

És akkor ott van mindenki más, gyakorlatilag az összes, nem mélyszegénységben élő vagy nem nyugdíjaskorú ember. Egy részük van olyan szerencsés, hogy a munkáltatója kvázi fizetésként köt neki biztosítást valamelyik magánbiztosítónál, mások saját maguk szerződnek, tízmillióknak pedig semmijük nincs. És a rendszerrel nagy problémák vannak.

A folyamat megértéséhez a 40-es évekbe kell visszaugranunk, amikor Amerika szabályozni akarta a béreket, majd a szakszervezetek tiltakozása nyomán a munkáltatói egészségbiztosítást kivette a szabályozásból. Mivel a fizetéskiegészítésként adott biztosítás remek kiskapu volt az egységesített bérek közepette, pillanatok alatt kiépült ennek a rendszere. A 60-as évekre szinte csak ez a munkáltatói biztosítás volt mindenkinek.

De az egészségbiztosítók lassan eljutottak oda, hogy csak a legegészségesebbeket akarták jó áron biztosítani, a betegeskedő alkalmazottakkal dolgoztató cégek díjait emelték, mire a munkáltatók visszavettek a hozzájárulásból. Az egészséges munkavállalók így leléptek egy jobb (nagyobb) céghez, a biztosító pedig az emelkedő kockázat miatt megint emelte a díjat, a "halálspirál" vége pedig az volt, hogy a cég inkább lefújta az egészet. 2007-ben már csak a munkáltatók 60 százaléka, jobbára a nagyvállalatok ajánlottak a fizetéshez egészségbiztosítást, vagy részbeni hozzájárulást. Munkáltatói biztosítása ekkor az amerikaiak 44 százalékának volt.

Az ebből kimaradó munkavállaló pedig választhatott, hogy köt-e biztosítást maga. A biztosításért átlagosan évi 3-5 ezer dollárt kellett fizetni. Átlagosan. Aki jó feltételekkel indult neki a dolognak - fiatal, egészséges - , az normális áron biztosíthatta magát, de aki kockázatos volt, annak mélyen a zsebébe kellett nyúlnia, vagy egyszerűen kidobták a biztosítók. Az árak folyamatosan emelkedtek, a biztosítatlanok pedig inkább el sem mentek dokihoz, amitől persze még betegebbek lettek.

Az egészet még Bill Clinton is megpróbálta megreformálni 1993-ban, first ladyként Hillary Clinton állt az élére, ezért a Hillarycare gúnynevet kapta a tervezet. A lényege az lett volna, hogy rákényszerítsék a munkaadókat a biztosításra. De aztán - nagy részben a biztosítók ellenkezése miatt - beletört a bicskájuk.

És akkor jött Obama.

Ha nagyon röviden kellene összefoglalni a leköszönő amerikai elnök legnagyobb szabású projektjét, akkor az nagyjából úgy hangozna, hogy kicsit seggbe rúgta a magánbiztosítókat, hogy ne mazsolázzák ki maguknak a Tökéletes Biztosítási Alanyt, az embereket pedig a biztosítás felé terelgette támogatással és némi fenyegetéssel. Az ígért nagy állami biztosítós, mindenkire kiterjedő rendszer nem jött össze, de az Obamacare így is

  • megtiltotta a biztosítóknak a díjtételi különbségtételt "már meglévő egészségügyi kondíciók", vagy nem alapján
  • maximalizálta a legidősebbek díját a fiatal felnőttek díjának háromszorosában
  • bevezette, hogy a szegénységi szint 100-400 százaléka közötti bevételű családoknak állami támogatás jár a biztosításra
  • állami támogatást adott a dolgozókat biztosító kis cégeknek is
  • pénzbüntetést vezetett be a biztosítatlanságért, és bünteti a dolgozói biztosítást nem ajánló nagy cégeket is
  • szélesítette a Medicaid-ellátásra vonatkozó jog feltételeit, egyszerűsítette a gyerekbiztosítási rendszert, az SCHIP-et
  • bevezette, hogy a fiatalok 26 éves korukig a szülők biztosítását használhatják.
Ez jól hangzik, akkor mi vele a baj?

Hát, jól hangzik annak, aki az államtól várja a sültgalambot, de nem az öngondoskodásban és kapitalizmusban hívő, az állami újraelosztást és drága államot elutasító republikánusoknak, akik ha nem is kommunistának, de minimum szocialistának gúnyolják az egész Obamacare-t. Az pedig Amerikában elég nagy sértés. 

Azt mondják például a konzervatívok, hogy az állam ne szóljon bele, hogy van-e biztosításom. Nem sokon múlt egyébként, hogy a büntetőadót a Legfelsőbb Bíróság is elmeszelje, 5-4 arányban csusszant át rajtuk.

Sőt, továbbmennek: az állam egyáltalán semmibe ne szóljon bele. Szerintük az Obamacare a kormány hatáskörének alkotmányellenes kiterjesztése, így elvből üldözendő.

Legközelebb az jön, hogy a brokkolivásárlásra akarnak majd büntetőadóval rávenni?

érveltek az ellenzők.

Aztán ennek leágazásaként azt sem akarták, hogy a Medicaidet kötelezően kiterjessze a kormány, akár a tagállamok akarata ellenében is. Ebben nyertek, a Legfelsőbb Bíróság elkaszálta ezt a részét a törvénynek.

Aztán mi a baj még az Obamacare-rel?

Például az, hogy marha bonyolult a négy biztosítási szintjével, társfizetési, kedvezményi rendszerével és egyéb dolgaival. De ennél is fontosabb, hogy a biztosításra újonnan bejelentkezők a vártnál sokkal rosszabb egészségi állapotúak, és mint kiderült, az egészséges fiatalok inkább fizetik a 695 dolláros éves büntetőadót, mint a drágább biztosítást.

A biztosítók így az addiginál kockázatosabb "emberanyaggal" dolgoznak, és nem mazsolázhatnak, így kénytelenek árakat emelni. Sok államban 20-30-40 százalékkalItt, a Washington Post cikke alatt számos ilyen kommentet olvasni. Valakinek a havi biztosítási díja például az Obamacare óta 450 dollárról 1500-ra nőtt. és még így is van olyan biztosító, amelynek akkora ráfordítást és olyan kevés bevételt jelent az egész, hogy inkább kivonul a piacról, törölve a biztosításokat. Eddig a megyék 7 százalékában volt egyetlen biztosító, ez 31-re emelkedhet, márpedig a monopolhelyzet soha nem hoz jót.

Ezután nagy kérdés, hogy meg lehet-e úszni a 80-as évekből jól ismert halálspirált

figyelmeztet a Forbes. És hiába jár közben állami támogatás a befizetések után, a lehetőséget nem mindenki tudja kihasználni. Ebben a cikkben például egy nő panaszkodik, hogy duplájára emelkedik a díja, de a cserébe beígért jó nagy adójóváírási lehetőséggel nem fog tudni mit kezdeni, mert nem keres annyit.

És persze amiatt is bírálják az Obamacare-t, hogy drága az államnak. Meg hogy hiába a biztosítás, ettől még a magas kórházi díjak problémája megmarad, lásd a cikk eleji 10 ezer dolláros önrészről szóló részt. Obama elképzeléseit egyébként még saját pártjában is keményen nyírták.

De közben mégiscsak egyre több amerikai lesz biztosított, olyanok, akik addig álmodni sem mertek volna a normális és megfizethető orvosi ellátásról. A biztosítatlanok aránya 16-ról 8,6 százalékra csökkent. A legutóbbi adatok szerint összesen 27,3 millió biztosítatlan ember van az Egyesült Államokban a 2010-es 48,6 millióhoz képest.

Trump megígérte, hogy amint lehet, visszavonja a törvényt. A legnagyobb kérdés most az, hogyan táncolnak vissza a republikánusok az egészből úgy, hogy

  1. ne ők indítsák be a halálspirált az Obamacare kinyírásával,
  2. értelmes alternatívát nyújtsanak mindenkinek,
  3. miközben ahogy ígérték, senki nem veszíti el a biztosítását. 

Trump néhány napja azt mondta, csak azzal együtt vonják majd vissza az Obamacare-t, hogy beterjesztik a saját javaslatukat. Előtte annyit árult el, hogy megtartaná azt a rendelkezést, hogy a biztosítók ne tehessenek különbséget az egészségügyi állapot alapján, illetve hogy 26 éves korig a szülő biztosítását is használhatják a fiatalok. És megígérte, hogy

"bár antirepublikánusnak hangzik", mindenkinek biztosítási jogviszonyt ad majd.

Hogy ezt hogy csinálja, arra talán az egészségügyi miniszterjelöltjének szerdai meghallgatása ad választ. Ha ad.