Ők azok, akik nyugdíjba küldhetik Trumpot

K  AP20200115045
2020.02.03. 20:27

Magyar idő szerint hétfő éjjel az Iowa államban tartott demokrata kaukusszal élesbe fordul amerikai választási kampány. Donald Trumpnak hivatalban lévő elnökként nem kell az előválasztással bíbelődnie, a republikánus szavazók körében mért 90 százalékos támogatottságát még az elmozdítására indított eljárás sem tudta kikezdeni. Azonban demokrata oldalon valósággal tolonganak a különböző jelöltek, akik revansot akarnak venni Hillary Clinton 2016-os, a párt szavazóit valósággal sokkoló vereségéért.

A tavaly beindult kampányban eddig 29 elnökaspiráns tűnt fel, közülük 22-en vettek részt a párt által szervezett vitákon, és még mindig nem kevesebb, mint 11-en maradtak állva.

Így zajlik a demokrata előválasztás

A sűrű mezőnyből több, a végső győzelemre is esélyesnek tartott jelölt pottyant ki, például Kirsten Gillibrand vagy Kamala Harris szenátorok, illetve az óriási hype ellenére szinte végig csak küszködő Beto O'Rourke volt texasi képviselő. A július 13-i demokrata elnökjelölő gyűlésig tartó előválasztási maratonnak jelenleg sincs egyértelmű esélyese (nem egyértelmű esélyese azért van: Joe Biden, Barack Obama volt alelnöke), és Andrew Yang, Amy Klobuchar vagy Tom Steyer számára sem teljesen lefutott a meccs, azonban nagyon-nagyon meglepő lenne, ha nem az alábbi öt ember közül kerülne ki Trump kihívója.

Joe Biden, Obama örököse

Obama alelnöke 2015-ben részben fia halála miatt még nem volt kész a jelöltségre, és 2019-ben is meglehetősen későn, áprilisban jelentette be indulását (ez persze nem jelentette azt, hogy csapata ne dolgozott volna már 2018 óta a kampányán). Biden ismertsége, közkedveltsége és egy sor kulcsfontosságú választói csoportban, mint a feketék, az idősebbek és a kékgalléros demokraták között élvezett támogatottsága miatt toronymagas esélyesként indult, és előnyét kisebb botrányai ellenére is a legutóbbi hetekig sikerült is megtartania (azóta az országos mérésekben Sanders némiképp tudott faragni hátrányán), pedig a vitákon ő volt a konfrontációt kereső riválisok első számú célpontja.

Valószínűleg az sem tett rosszat neki, hogy Trump az ukrán elnöktől pont Biden és másik fia, Hunter ellen próbált meg alkotmánysértő módon kizsarolni egy nyomozást, ami viszont kiváltotta az elmúlt fél év amerikai pártpolitikai életét uraló impeachmentet, azaz az elnök elmozdítására irányuló – a republikánus többségű szenátusban ezen a héten elvérző – alkotmányos eljárást.

Azonban Biden már 77 éves, ráadásul az a fajta 77 éves, akin a kor a polírozott mosoly és alapos felkészülés ellenére meg is látszik. Ez a tényező eddig csak azért nem számított komoly hátránynak, mivel legnagyobb riválisai is túl vannak már a hetvenen.

Bernie Sanders, az örök lázadó

A vermonti szenátor volt az, aki 2015-ben elsőként jelezte, nem csak az amerikai jobboldal, de a baloldal is megérett a kívülről jövő forradalmi változásra. És bár külsős jelöltként Hillary Clintont megverni nem, csak megszorongatni tudta, a pártelit támogatását élvező riválisának Trumppal szembeni kudarca sokak szemében igazolta Sanders üzenetét, miszerint radikális baloldali fordulatra van szükség a Demokrata Pártban. Nem is csoda, hogy a most már 78 éves szocialista köpönyegéből 2016 óta meghatározó baloldali politikusok és úttörő szakpolitikai kezdeményezések sora bújt elő. Sanders idén sem akarja megzabolázni a korszellemet, és továbbra is a nagybetűs Elit elleni harcra hívja a demokrata szavazókat.

2019-ben sokan úgy gondolták, hogy Sanders a sokszereplős versenyben, baloldali riválisok ellenében képtelen lesz hasonló szereplésre, azonban szívinfarktusa ellenére tartotta második helyét a népszerűségi listán, és kisadományokból is elképesztően sok pénzt kalapozott össze, ráadásul a legutóbbi felmérések szerint az első két előválasztó államban, Iowában és New Hampshire-ben is ő viheti el a legtöbb delegáltat – a lendület azért is lenne fontos, mert Sanders jellemzően rosszul teljesít a kisebbségi demokratáknál. És bár országosan Biden előnye még mindig jelentős, Sandersnek jelentős szavazói tartalékot jelenthetnek a szintén baloldali Elizabeth Warren támogatói (mondjuk ez kisebb mértékben, de fordítva is igaz). Viszont továbbra is küzdenie kell azon aggodalom ellen, hogy „túl szélsőséges”, és ez visszaüthet a Sanderst csak „Őrült Bernie”-nek nevező Trump elleni küzdelemben.

Elizabeth Warren, az egyetlen talpon maradt nő

A massachusettsi szenátor paraméterei alapján tavaly még tökéletes választásnak tűnt: a demokraták balszárnyához tartozik, nő és Trump egyik legengesztelhetetlenebb ellenfele. Warren neves jogtudósból lett politikus, és a jelöltek közül elsőként tette egyértelművé indulását. Az elmúlt egy év során támogatottságát végig a második-harmadik helyen mérték, októberben pedig egyes közvélemény-kutatások szerint már ő lett a legtámogatottabb jelölt. Azonban kampányának Warren tanárnénis stílusa mellett van egy Achilles-sarka, mellyel egész egyszerűen nem lehet mit kezdeni: Warren nő, és a demokrata szavazókba – bevallott preferenciáik ellenére – valamiért bevésődött az a képzet, hogy egy nő nem tudja megverni Donald Trumpot.

És Warren csapata hiába talál ki olyan elmés riposztokat az ilyen felvetésekre, mint hogy „A riválisaim összesen 10 választást vesztettek már el, egyedül a női jelöltek azok, akik minden egyes kampányt győztesen vittek végig”, mégis rosszat tesz kampányának, hogy ezt kell bizonygatnia. És hiába tett hitet mellette a New York Times vagy Iowa vezető lapja, a Des Moines Register, úgy tűnik, szavazói kezdenek átpártolni Sandershez – persze az exodust egy jó szerepléssel simán meg lehet állítani.

Pete Buttigieg, a kötelező különc

„Pete Polgármester” a minden versengőbb elnökválasztási kampányban felbukkanó meglepetésarc, akit ha nem 2020-at írnánk, simán le lehetne tudni „érdekes színfolt”-ként. Az alig 38 éves politikus egy alig 100 ezer lakosú város, az Indiana állambeli South Bend éléről hajtaná végre a nagy ugrást a Fehér Házba. Buttigieg valóban érdekes figura; ő az első vállaltan meleg demokrata elnökjelölt, de ugyanilyen büszke keresztény hitére és Afganisztánban eltöltött katonaéveire. A máltai felmenőkkel is rendelkező politikus az angolon kívül valamilyen szinten hét nyelven beszél, ami elég menő videókat szült.

Buttigieg egy sor fontos politikai kérdésben – a marihuána legalizációjában, a halálbüntetés eltörlésében, az abortusz állami finanszírozásában progresszív álláspontot foglal el, de Warrenhez és Sandershez képest centrumpolitikusnak számít. A sűrű mezőnyből elsősorban a CNN által tervezett tavaszi fórumokon való meggyőző szereplésével tűnt ki, ha talpon marad (és a másik formabontó, fiatalabb jelölt, Andrew Yang kiesik), akkor pedig óriási előnye származhat abból az egyszerű tényből, hogy rajta kívül az összes esélyes a hetvenes éveit tapossa.

Michael Bloomberg, a külsős milliárdos

New York volt polgármestere a pénzügyi elemző számítógépek egyik első változatával szerzett magának nevet – és sokmilliárd dollárt – az üzleti életben, és az ő nevét viseli a neves Bloomberg üzleti hírügynökség is. Bloomberg 2012-ben és 2016-ban még csak lebegtette indulását, és a mostani kampányban is csak utolsóként, november 24-én jelentette be, hogy ringbe száll. Ez a késői bejelentés azzal jár, hogy Bloomberg lekésett Iowa és New Hampshire előválasztásairól, és csak a március 3-i „szuperkedden” száll be a voksolásba, amikor is 14 államban, köztük a két legnépesebb államban, Kaliforniában és Texasban döntenek a jelölteket támogató delegáltakról.

Bloomberg óriási előnye, hogy – polgármesteri kampányához hasonlóan – bármilyen kiadást könnyedén ki tud csengetni saját zsebből, és nincs rászorulva sem a mikrotámogatókra, sem pedig a nagy pártalapokra. És nem viccelt, amikor deklarálta, hogy kész egymilliárd dollárt is áldozni Donald Trump megbuktatására – jelöltségének bejelentése után máris 200 millió dollárt költött el. Ezek általános ismertségének megalapozásán túl (a Keleti-parton túl nem igazán ismerik a nevét) azt az üzenetet sulykolják, hogy „Mike” a tettek embere, aki a gazdaság fellendítésében és progresszív reformokban már bizonyított Amerika egyik, ha nem legfontosabb városának vezetőjeként. 

Azonban ahogy az a Bloombergről írt portrénkból is kiderül, ha egyszer ő is felkerül a demokrata vitapódiumra, akkor igen sok támadási felületet nyújt majd riválisainak – például azzal, hogy miután egész életében demokrata szimpatizáns volt, 2001-ben a polgármester-választás előtt átigazolt a republikánusokhoz.

Borítókép: Joe Biden volt alelnök és Bernie Sanders vermonti szenátor MTI/EPA-ANP/Patrick Semansky