Méretes botránnyal indult az amerikai elnökválasztás

GettyImages-1198465377
2020.02.04. 11:28

A nyugati sajtó hónapokig élt a bűvöletében, naponta anyagok százait ontotta róla, ezzel rendesen felsrófolta a jelentőségét – a végén viszont kiderült, hogy az egész egy túllihegett blama, amely a várakozásokkal szemben nem sok hatással lesz az emberiség közeljövőjére. 

Így zajlik a demokrata előválasztás

Kivételesen nem a koronavírusról van szó, hanem a 2020-as amerikai elnökválasztás első epizódjáról, a Demokrata Párt Iowa állambeli előválasztásáról. Az első előválasztást hagyományosan óriási érdeklődés és heves esélylatolgatás előzi meg; ez az első alkalom, hogy a sok hónapos kampány és szakértői okoskodás után a szavazókat is megkérdezik a jelöltekről. A nép első szava pedig (pont a felfokozott várakozások miatt) az egész elnökválasztás menetére nagy hatással szokott lenni.

Az idei iowai demokrata kaukusz esetében azonban egyelőre nem tudni, hogy mi a nép szava, és milyen hatással lesz bármire. Bár a szavazás ottani idő szerint hétfő este befejeződött, az eredményeket csak kedden ígérik közzétenni, miután a helyi pártszervezet állítása szerint a részadatokban talált rendellenességek és a választási rendszer összeomlása miatt,

konkrétan fél nappal a szavazás után sem tudták hivatalosan összeszámolni a voksokat.

A káosz az első esélylatolgatások szerint csökkenti majd a hagyományosan fontos iowai eredmények jelentőségét, és azok legitimitását is megkérdőjelezheti. Az eredmények csúszása jól jöhet a republikánus elnöknek, Donald Trumpnak, illetve a demokrata jelöltség eddigi favoritjának, az utóbbi időben alulteljesítő Joe Biden volt alelnöknek is. Ezzel szemben rosszul járhat a botránnyal a párt balszárnya, a kampányok belső adatai szerint jó szereplésre esélyes Bernie Sanders és Elizabeth Warren.

Fontos lett volna

Iowa az 1970-es évek óta az első előválasztás színhelye. Bár a demokraták elnökjelöltjéről szavazó 3979 országos pártdelegáltból csak 41 kötött mandátumú delegált személyéről dönt a kis állam (Kalifornia 415-ről), az iowai kaukusz eredménye hagyományosan kiemelkedő befolyással van az egész előválasztás menetére. Aki az első államban jól szerepel, annak országos támogatottságát is megdobja az eredmény, míg aki a várakozásoknál rosszabbul, az később nehezen tud visszakapaszkodni (bár erre is bőven volt példa már).

Emiatt a hétfői iowai szavazást is felfokozott várakozások és durvuló kampány előzte meg. Bár a Barack Obama alatt az alelnöki posztot betöltő Joe Biden hosszú ideje a demokrata előválasztás favoritjának számított, és az országos felmérésekben most is vezet, a magát demokrata szocialistának nevező, erősen balos ígéretekkel kampányoló Bernie Sanders támogattsága január óta emelkedik. 

Sanders főleg a fiatalabb aktivisták körében rendkívül népszerű, de a demokrata pártelit egy kevésbé radikális imázsú jelöltnek örülne, mivel szerintük Donald Trump legyőzéséhez a baloldali fordulatban nem nagyon hívő, a republikánusok és demokraták között félúton álló, bizonytalanabb szavazók meggyőzésén keresztül vezet az út.

Ráadásul rajtuk kívül még számos jelölt van versenyben, köztük balról-középig haladva a kapitalizmus megreformálását hirdető Elizabeth Warren, a sótlan, de kellően centrista Amy Klobuchar és a balszárny által gyűlölt meleg indianai expolgármester, Pete Buttigieg. 

Az iowai kaukusz előtti felmérések meglehetősen furcsán alakultak: volt olyan közvélemény-kutatás, ahol Bernie Sanders 7 ponttal vezetett, és Biden csak a harmadik helyen állt; máshol a centrista vonalon induló Buttigieg volt az első helyen, Sanders és Biden előtt; miközben január közepén-végén még a legtöbb helyen Biden győzelmét valószínűsítették.

Túl fehér

Ebben a mezőnyben kellett volna rendet tenniük az iowai eredményeknek; ám a jelentős csúszás elveheti a kaukusznak a média által is felnagyított jelentőségét. Az eredmények körüli bizonytalanság mindenesetre nem jön jól a feljövőben lévő Sandersnek, mivel győzelme esetén a botrány miatt vélhetően kisebb lökést kap kampánya.

Az egyes felmérések szerint a 15 százalékos küszöb környékén tanyázó Biden számára viszont mérsékelheti az esetleges blamázs erejét a káosz. Szintén a relatív nyertesek között van Michel Bloomberg milliárdos, volt New York-i polgármester, aki direkt Sanders elkaszálásának céljával szállt be az előválasztásba; Iowában (és a másik három februárban szavazó államban) viszont nem indult el, aminek köszönhetően kimaradt az egész botrányból.

Jól jöhet a dolog Trumpnak is, mivel a bizonytalan választók felé azt a benyomást keltheti, hogy a demokraták válságban vannak, és jó táptalaja lehet összeesküvés-elméleteknek is.

Sanders egyes elvakultabb hívei (áttételes bizonyítékokra hivatkozva) már 2016-ban is azzal vádolták a demokrata pártelitet, hogy elcsalta az előválasztást Hillary Clinton javára; ezek az elméletek újra megjelenhetnek. A pártegységnek vélhetően az sem tesz jót, hogy a jelöltek egyesével megtartották furcsa „győzelmi” beszédeiket Iowában; Buttigieg például elég nyíltan arról eszélt, hogy ő nyert, amire Sanders kampánya azt válaszolta, hogy nem is, és így tovább.

Ettől függetlenül az iowai kaukusz értékelése már hosszú ideje vita tárgya, és nem csak a mostani botrány miatt. Az állam lakossága mindössze 3 milliós, 90 százalékban fehérekből áll, konzervatívabb és keresztényebb az amerikai átlagnál. Tehát, ahogy ezt a demokrata elnökjelöltek is elismerik, a kaukusz messze nem reprezentatív Amerika egészére vonatkozóan (az országban 60 százalék a fehérek aránya).

Hasonló bírálatok kísérik az Iowát követő New Hampshire előválasztását is: ez szintén egy kicsi (1,4 milliós), fehér állam, amelynek kiemelkedő befolyást kölcsönöz, hogy a második voksolás, és az első hagyományos, titkos szavazású előválasztás (primary) helyszíne (idén február 11-én szavaznak ott). 1976 óta csak Bill Clinton tudta úgy megszerezni a demokrata elnökjelöltséget, hogy se Iowában, se New Hampshire-ben nem nyert.

Túl bonyolult

A másik fő ellenérv a kaukusz lebonyolításával kapcsolatos, amely a bírálatok szerint 21. századi mércével mérve archaikus és nem igazán demokratikus.

Az iowai demokrata kaukusz úgy működik, hogy az emberek szavazókörönként összegyűlnek egy nagyobb térben, például egy iskolai tornateremben, ahol (a jelöltek képviselőinek kampánybeszédei után) úgy szavaznak, hogy az egyes jelöltek támogatói csoportba rendeződnek a terem egy-egy sarkában. Miután a legtöbb szavazókörben 15 százalékos küszöböt kell megugrani, a 15 százalék alatti csoportok feloszlanak, tagjaik a második fordulóban választhatnak, hogy melyik csoportba állnak át (esetleg két 15 százalék alatti jelölt csoportjai összeállnak, stb.), miközben a többiek próbálják őket meggyőzni.

A második forduló után a szavazókörök eredményt hirdetnek, de ezt is csavaros módon. Szavazataránya alapján minden 15 százalék feletti jelölt kap egy bizonyos számú helyi delegáltat, akik rá fognak voksolni a megyei szintű jelölőgyűléseken. A megyei gyűléseken aztán újabb delegáltakat választanak, akik Iowa állam jelölőgyűlésén vesznek részt. Itt döntik el végleg, hogy melyik jelölt hány delegáltat kap az országos jelölőgyűlésen (ahol majd júliusban hivatalosan is szavaznak a párt elnökjelöltjéről).

Hogy mindezt leegyszerűsítsék, a voksolás estéjén a helyi és megyei delegáltak száma alapján kimatekozzák, melyik jelölt hány delegáltra számíthat az állami jelölőgyűlésen. Ez az a szám, amit a végén közzé szoktak tenni, és amely alapján a média kihirdeti a győztest. 

(Ám ez még nem a végleges arány: a jelöltséghez állami szinten és az államon belüli kongresszusi körzetekben is minimum 15 százaléknyi delegáltat kell megszerezni, ami egy szoros, sokjelöltes versenyben bonyolíthatja a helyzetet. Emiatt egy negyedik, végső eredmény jelzi, hogy valójában mennyi delegáltat kapnak a jelöltek az országos gyűlésre.)

Nem jött be a reform

A lebonyolítást sok bírálat érte: például egyáltalán nem biztos, hogy a végső győztes kapta a legtöbb szavazatot az államban, és elvben az is előfordulhat, hogy minden lépcsőfokot (első forduló, második forduló, a kimatekozott előzetes eredmény és a végeredmény) különböző jelölt nyer meg.

Emiatt idén már nemcsak a hagyományosan közölt, kimatekozott előzetes végeredményt akarták közzétenni, hanem a szavazóköri első- és második fordulós részeredményeket is. A hírek szerint a felfordulást az okozta, hogy a részeredmények között megmagyarázhatatlan különbségeket találtak, ezért újra ellenőrizni kell az összes adatsort.

A káosz másik oka az volt, hogy lehalt a helyi eredmények összesítését végző applikáció, és az ilyen esetekben a B tervet jelentő telefonhálózat sem működött rendesen;

azaz a szavazókörök nem tudták lejelenteni eredményeiket.

A New York Times szerint emögött az állhat, hogy az applikációt rövid idő, két hónap alatt dobták össze, és nem tesztelték rendesen a kaukuszt megelőzően. 

A furcsaságok miatt Troy Price, az iowai Demokrata Párt vezetője közölte, jelenleg kézzel ellenőrzik az adatokat, a keddi nap folyamán tervezik közzétenni őket. A blamázs miatt viszont egyes kommentárok már arról írnak, hogy az iowai kaukusz halott, és többet nem lehet első az állam az előválasztások sorában.