Impeachment: felmentette Donald Trumpot az amerikai szenátus

GettyImages-1198671091
2020.02.05. 22:31 Módosítva: 2020.02.06. 00:52

Az Egyesült Államok törvényhozásának felsőháza, a szenátus szerdán felmentette Donald Trump elnököt az ellene folyó alkotmányos vádeljárásban,

ezzel pontot téve Amerika történetének mindössze harmadik impeachmentjének végére.

A voksolás nagyjából a pártvonalakat követte: a Demokrata Párt mind a 47 szenátora Trump elítélése és hivatalából való elmozdítása mellett szavazott, de a százfős szenátusban 53 fős többségben lévő Republikánus Pártból csak Mitt Romney szavazott velük a két vádpontból az elsőben, a hatalommal való visszaélés esetében (a vád szerint Trump segélyek visszatartásával zsarolta az ukrán elnököt, hogy az indítson vizsgálatot Joe Biden demokrata párti elnökjelölt-aspiráns fia ellen). A második pontban a kongresszus akadályozásával vádolták Trumpot, ott Romney is a felmentésre szavazott.

Trump elítéséhez és lemondatásához kétharmados többség kellett volna, ezért az elnök felmentését hozó végeredményt már a szenátusi tárgyalás január közepi kezdete óta borítékolni lehetett.

A republikánusoknak az impeachment gyors lezárásával a jelek szerint sikerült minimális károk mellett kibekkelniük a demokrata képviselőház által az ukrán ügyben indított eljárást, amely így vélhetően nem lesz nagy hatással a 2020-as elnökválasztásra, és nem rontja számottevően Donald Trump esélyeit, akinek emelkedett is a népszerűségi mutatója az eljárás végéhez közeledve. Az eljárás alatt az is egyértelművé vált, hogy Trump mára maga alá gyűrte a republikánus pártelitet, amely négy éve még irtózott tőle, és minden botrányával együtt egyértelműen ő irányít a jobboldalon.

Ez azonban a Demokrata Párt egyes tagjai szerint az impeachment kifulladásának dacára is segítheti őket: a republikánusok jobbra tolódásával könnyebb lehet megszólítaniuk a két párt között ingadozó, bizonytalan választókat a hagyományosan szoros eredményt hozó államokban a novemberi elnökválasztáson. Szerdán pedig a képviselőház igazságügyi bizottságának elnöke a New York Times szerint azt is jelezte, hogy ha nem is az immár lezárult impeachment keretében, de megpróbálkozhat az elnök volt nemzetbiztonsági főtanácsadójának beidézésével az ukrán ügyben.

Romney a szavazás előtt jelentette be

A végeredmény nem volt kérdéses a szerdai voksolások előtt, de a demokraták megpróbáltak meggyőzni republikánus szenátorokat az átszavazásról. Az egyik célpontjuk Susan Collins volt, akinek idén újra versenybe kell szállnia az alapvetően nem a republikánusok irányába billenő Maine állam egyik szenátusi mandátumáért, azonban ő – amellett, hogy nem tartotta helyesnek Trump cselekedeteit – leszögezte, hogy az elnök felmentésére fog szavazni. A másik célpont, Mitt Romney Utah állambeli szenátor azonban közvetlenül a szavazás előtt a szenátus ülésén tartott beszédében bejelentette, hogy Trump bűnösségének megállapítására és az elnök menesztésére fog szavazni.

A korábban is számos ügyben Trumppal szembeforduló Romney szerint bebizonyosodott, hogy az elnök visszatartotta a segélyt Amerika egyik szövetségesétől, aki orosz betolakodók ellen harcol. Mégpedig tisztán személyes és pártpolitikai okokból. A CNN szerint

Romney lett az első olyan szenátor az eddigi három impeachment történetében, aki saját pártjából a megvádolt elnök ellen döntött a végszavazásnál.

A republikánusok is megpróbáltak meggyőzni az átszavazásról olyan demokratákat, akik alapvetően republikánusok felé hajló államot képviselnek a szenátusban. Azonban szerdán Doug Jones, Kyrsten Sinema és Joe Manchin is világossá tette, hogy a többi demokratával együtt Trump felmentésére szavaz majd, és így is tett.

Trump impeachment hoaxról tweetelt

A Fehér Ház szóvivője, Stephanie Grisham szerint a szenátusi szavazással teljes mértékben felmentették Trumpot, ők pedig kezdettől azt mondták, az elnök ártatlan. Közleménye szerint csak az elnök politikai ellenfelei, „a demokraták, és egy bukott republikánus elnökjelölt szavazott az összefabrikált vádpontokra.” Trump újraválasztási kampányának kampánymenedzsere, Brad Parscale azt írta, a demokraták azért próbálták meg eltávolítani az elnököt, mert tudják, hogy nem győzhetik le, Trump viszont csak erősebb lett, ezért az amerikai politika legsúlyosabb mellényúlásaként vonul majd be az egész a történelembe.

Az eljárást végig boszorkányüldözésnek nevező Trump a Twitterén azzal ünnepelte a szenátusi döntést, hogy kirakott egy, már korábban is posztolt videót, ami a végén arra vannak kifuttatva, hogy örökké elnök lesz. Emellett azt is kiírta nem sokkal később, hogy csütörtökön délben tart majd beszédet a Fehér Házban „az ország győzelméről az impeachment hoax felett”.

Mitch McConnell, a republikánusok szenátusi vezetője is arról beszélt, hogy az impeachment a demokratákra fog visszaütni. „Most már ideje továbblépni, ez részemről a visszapillantó tükörben van” – mondta, amikor többször is rákérdeztek nála, hogy volt-e szerinte bármi helytelen Trump telefonbeszélgetésében Volodimir Zelenszkij ukrán elnökkel.

Nancy Pelosi, a demokrata többségű képviselőház elnöke szerint a republikánusok jóváhagyták a törvénytelenséget, és elutasították a fékek és ellensúlyok rendszerét. Szerinte az amerikaiak többsége támogatta az impeachment megindítását, és Romney-ra utalva azt mondta, először szavaztak szenátorok pártvonalakon túl egy elnök menesztéséről, még ha a kétharmados többségük nem is volt meg. Chuck Schumer, a demokraták szenátusi vezetője pedig  Trump pürrhoszi győzelméről beszélt. Szerinte a szavazók az ország történetének egyik legnagyobb eltussolásaként tekintik majd az egészet, és „tudni fogják, kik álltak az igazság útjába.”

A Trump ellen készülő demokrata elnökjelöltek közül Bernie Sanders vermonti szenátor szomorú és veszélyes pillanatnak látja az egészet az ország történetében. Elizabeth Warren massachusettsi szenátor pedig azt írta a Twitteren, hogy ez „egy szégyenteljes nap az amerikai szenátusnak, komor nap az amerikai alkotmánynak, és szomorú nap az országnak.” Azt ígérte, tovább küzdenek egy olyan kormányért, ami mindenkiért dolgozik, nem csak a gazdagokért, hatalmasokért és korruptakért.

A demokrata pártvezetés pedig arról írt, hogy a szavazások is mutatják, le kell váltani több államban is a republikánus szenátorokat demokratákra a november 3-i kongresszusi szavazásokon.

Hatalommal való visszaéléssel vádolták

Donald Trump ellen szeptemberben kezdett vizsgálódni egy hírszerző panasza nyomán a törvényhozás demokrata párti többségű alsóháza. A panasz, valamint több kormányzati tisztviselő későbbi tanúvallomása alapján Trump egy júliusi telefonbeszélgetés során arra akarta rávenni Volodimir Zelenszkij ukrán államfőt, indítson korrupciós vizsgálatot Joe Biden demokrata párti exalelnök fia ellen, aki korábban egy ukrán gázipari cég igazgatótanácsának tagja volt. A további vádak szerint kérését egy, a kongresszus által Ukrajna számára megszavazott 400 millió dolláros katonai segély visszatartásával nyomatékosította.

A demokraták különösen azért akadtak ki erre, mert Joe Biden versenyben van a párt elnökjelöltségéért, azaz Trump potenciális kihívója a 2020-as elnökválasztáson. Így szerintük végső soron Trump megzsarolt egy külső hatalmat, hogy avatkozzon be az oldalán a választásba. Emiatt impeachmentet, azaz alkotmányos vádeljárást indítottak, amely lehetővé teszi a kongresszus számára az elnök felelősségre vonását és elmozdítását, ha felmerül és bebizonyosodik a gyanú, hogy „árulást, zsarolást vagy más főbenjáró bűncselekményt” követett el.

Ezzel szemben Trump és körei Bidenre akarták tolni a dolgot. Azt hangoztatták, hogy a volt alelnök és fia ukrán korrupciós ügyekben érintett; a fiatalabb Biden pénzért árulta politikai befolyását; a demokraták pedig erről, valamint a 2016-os választásba való orosz beavatkozással kapcsolatos, felemás eredménnyel zárult vizsgálatról akarják elterelni a figyelmet. (Biden fia 2014 és 2019 között volt az állami vagyon lenyúlásával vádolt Buriszma ukrán gázcég igazgatótanácsának tagja, de konkrét korrupciós ügyben nem merült fel érintettsége; bár ahogy az amerikai sajtó 2014 óta többször cikkezett róla, szerepvállalása erkölcsileg minimum támadható, kétes üzleti ügyei pedig ha nem is illegálisak, elég rossz fényt vetnek apjára.)

A képviselőház végül számos tanú meghallgatása után december 19-én, a pártvonalak mentén szavazta meg, hogy Ukrajna megzsarolására hivatkozva hatalommal való visszaélés miatt vád alá helyezik Trumpot. Emellett az eljárás akadályozása miatt egy második pontban is perbe fogták, miután a Fehér Ház több kormánytisztviselőnek megtiltotta, hogy tanúskodjanak, és fontos dokumentumot sem adott ki a vizsgálódó képviselőházi bizottságoknak.

Eljárásjogi iszapbirkózás lett belőle

A képviselőházi vádemelést a szenátusi „per” követte: az impeachment alsóházi része nagyjából egy büntetőeljárás nyomozati szakaszának, a második, felsőházi része a bírósági pernek felel meg. Az ügy szenátusi szakasza azonban csak január 21-én indult meg, miután Nancy Pelosi, a képviselőház demokrata elnöke és Mitch McConnell republikánus szenátusi frakcióvezető heteken át vitatkoztak az eljárás menetéről (ezt az alkotmány nem határozza meg, ezért a gyakorlatban politikai alkuk eredménye). A fő nézeteltérés az volt, hogy a demokraták szerettek volna tanúkat idézni a felsőház elé, nagyrészt olyan tisztviselőket, akiket korábban a Fehér Ház eltiltott attól, hogy megjelenjenek az alsóház előtt.

Emellett mintegy koronatanúként meg akarták hallgatni John Boltont is, aki a republikánus külpolitika egy régi motorosa, és 2018 ősze és 2019 szeptembere között Trump nemzetbiztonsági főtanácsadója volt. Bolton márciusban megjelenő könyvéből kiszivárgott részletek megerősítik az ukránok zsarolására vonatkozó vádakat, ezért a demokraták azt remélték, hogy beidézése fordulópontot jelenthet: ha a republikánusok egy régi, megbízható embere, Trump volt nemzetbiztonsági jobbkeze szolgáltat bizonyítékot, azt nehéz lesöpörni. A republikánusok ezzel szemben Joe Bident akarták meghallgatni fia kétes ügyeiről, amitől pedig a demokraták zárkóztak el.

Végül a vallomások körüli huzavona borítékolható véget ért múlt pénteken:

a szenátus nem szavazta meg a tanúk beidézését, a republikánus frakcióból csak ketten támogatták Bolton beidézését (és másokét még ők sem).

Így végül a „per” mindössze az alsóházi demokraták perbeszédéből és Trump ügyvédjeinek védőbeszédeiből állt. Utóbbiak azzal érveltek, hogy a katonai segély visszatartása nem számított zsarolásnak, illetve az elnök külpolitikai jogköreinek tekintetében nem volt illegális.

Ezt az álláspontot tette magáévá Mitt Romney kivételével az összes kongresszusi republikánus is. Még a frakció mérsékeltebb tagjai is „pártos eljárásként” ítélték el az impeachmentet, és úgy vélték, erkölcsileg hiába elítélhető, amit Trump tett, nem illegális. A másik érv, amit felhoztak, hogy a dolog erkölcsi és jogi vonzataitól függetlenül, politikailag nem lenne fair kilenc hónappal a 2020-as választás előtt elmozdítani az elnököt.

Trump pártja

Bár azt az elejétől fogva lehetett sejteni, hogy a szenátus nem fogja elmozdítani Trumpot, Nancy Pelosi szeptemberben két okból indította meg az elnök elleni eljárást. Az egyik a párton belüli helyzet volt. A demokraták balszárnya már gyakorlatilag Trump beiktatása óta az elnök vád alá helyezése mellett kardoskodott, általuk illegálisnak ítélt lépéseire hivatkozva. Ezek a hangok csak erősödtek azután, hogy a 2018-as félidős választáson a párt többségbe került a képviselőházban. Bár Pelosi hosszú ideig azzal érvelt, hogy mindez politikailag nem lenne kifizetődő játszma, az ukrán ügy kirobbanása után többségbe kerültek az impeachment támogatói a demokrata képviselők között.

A hevesebb és mérsékeltebb demokraták közti belharcok alakulása mellett az impeachment mellett szólt, hogy ha elmozdítani nem is sikerül Trumpot, az eljárás megsebezheti az elnököt és ronthatja újraválasztási esélyeit. Ez azonban a jelek szerint nem jött be. Az impeachment megítélése felmérések szerint felemás, a pártokon kívüli választóknak csak negyven-egynehány százaléka támogatja azt; Donald Trump népszerűsége pedig bár stabilan csak 40 százalék körüli, az utóbbi hetekben enyhén felfelé tendált. Trump saját bázisát mozgósította az impeachmentre hivatkozva, 46 millió dollárt gyűjtött össze 2019 utolsó negyedévében újraválasztási kampányára. Az elnöknek tehát relatíve gyorsan és kis áldozatok árán sikerült túlesnie a dolgon.

A demokraták abban is reménykedtek, hogy a 2020-as elnökválasztással egy időben tartott kongresszusi választásokon szoros körzetekben induló republikánus képviselők és a kiegyenlített államokban induló szenátorok saját választási eredményük védelme érdekében távolodhatnak Trumptól, esetleg szembefordulnak az elnökkel. Bár az ősz folyamán, a képviselőházi tanúvallomások idején több republikánus politikus is arról beszélt, hogy minimum problémás dolgok kerültek felszínre,

végül a pártegység nem tört meg, és Romney-t leszámítva még a leginkább mérsékeltnek tartott szenátorok és képviselők is beálltak az elnök mögé.

Ahogy az utóbbi hetekben számos, mind bal, mind jobboldali kommentár fogalmazott, a Republikánus Párt Donald Trump pártjává vált: senki nem mer szembemenni az elnökkel, bármi áron bevédik Trumpot. A demokraták azzal viszont még számolhatnak, hogy ez novemberben több billegő államban és kongresszusi körzetben is visszaüthet újraválasztásért induló republikánus politikusokra.

Messze még november

Közben viszont a demokraták esélyeit a kifulladt impeachment alakulása mellett az iowai kaukusz körüli botrány és a balszárny és a balközép pártelit közti viaskodás is rontja. Egyes spekulációk szerint a demokrata szocialista mozgalom megerősödése és az amerikai mércével mérve radikális balos ígéretekkel kampányoló Bernie Sanders esetleges jelölése is megbélyegezheti őket azokban a klasszikus ingaállamokban, ahol néhány százaléknyi bizonytalan szavazó meggyőzésén dőlhet el az elnökválasztás. A balszárny szerint viszont pont, hogy a Sanders ötleteit körülvevő politikai momentum kell Trump megdöntéséhez. 

Ugyanakkor összességében Trump még mindig igen népszerűtlen, és a republikánusok jobbratolódása hasonló kockázatokkal jár, mint a demokraták balra tartása. Ezt vélhetően Trump tanácsadói is tudják: az elnök keddi évértékelő beszédében (az impeachmentet egyáltalán nem is említve) megosztó kérdések helyett az amerikai gazdaság sikereit, a melósok helyzetének javítását hangsúlyozta. Nemrég a Super Bowl félidejében leadott kampányspotjában pedig egy fekete asszony köszönte meg könnyek között Trump kegyelmét, ami elemzők szerint részben az elnökkel szemben igen ellenséges kisebbségi szavazók, részben a Trump vélt vagy valós rasszizmusától idegenkedő fehér konzervatívok meggyőzésének szólt.

Azért a háborús külsőségek megmaradtak, Trump például nem volt hajlandó kezet fogni Pelosival a beszéd előtt, mire Pelosi nemes egyszerűséggel széttépte az évértékelő nyomtatott példányát, amit az elnöktől kapott. Erre reagálva aztán a republikánusok képviselőházi frakcióvezetője, Kevin McCarthy a szenátusi szavazások után a vádpontokat tartalmazó papírokat tépte szét hasonlóan teátrálisan.

(Borítókép: Donald Trump évértékelő beszéde közben 2020. február 5-én. Fotó: Leah Millis / Pool / Getty Images)