A múlt bűzös csontvázai dőlnek a milliárdos demokrata nyakába

GettyImages-757698
2020.02.19. 18:10

Miután simán megugrotta a Demokrata Párt utólag megváltoztatott kritériumait, a szerdai (magyar idő szerint csütörtök hajnali) demokrata elnökjelöltvitán már fel fog tűnni Mike Bloomberg, aki a világ pillanatnyilag 12. leggazdagabb embereként saját zsebből két hónap alatt több mint 300 millió dollárt költött arra, hogy kettőről 12-15 százalékra tornássza fel országos támogatottságát. Ezzel már harmadik helyen van az élen álló Bernie Sanders vermonti szenátor és Joe Biden volt alelnök mögött (viszont a FiveThirtyEight szerint így is csak 7 százalék az esélye, hogy megnyerje az elnökjelöltséget is).

Bloomberg valóságos luxusbüfékkel csábítja rendezvényeire a nézőket, melyeken a füstölt lazactól a mézzel grillezett brie-n át pulled pork szendvicsekig egy csomó ínyencséggel próbálja a hasukon keresztül megfogni a demokrata szimpatizánsokat.

Közben pedig olyan ütemben vásárolja fel a tévécsatornák reklámidejét, hogy felveri az árakat, amivel erkölcsileg megkérdőjelezhető módon hozza nehéz helyzetbe riválisait a választási kampányokban mai napig kulcsfontosságú tévéhirdetések területén.

Az előretörésével párhuzamosan azonban a média is kitárta a közmondásos szekrényt, melyből egy csomó csontváz dőlt Bloomberg nyakába. A Las Vegas-i tévévitán derülhet ki először, hogy ellenfelei mivel próbálják betámadni a milliárdost, aki a februári előválasztásokat még kihagyja, de már javában készül a március 3-i szuperkeddre.

Mondjuk Bloomberg kampánycsapatát egyik ügy sem érhette meglepetésként, hiszen régi ügyekről van szó, és a szakértők nyilván előre felmérték jelöltjük potenciális sérülékeny pontjat, illetve hogy hogyan érdemes ezeket kezelni. A Politico értesülései szerint a stáb gőzerővel készíti fel a vitára Bloomberget, akiből az „energikus és éles” fellépést akarják kipréselni. Erre annál is nagyobb szükség lehet, mivel a kampánygyűlései alapján a 78 éves egykor republikánus, majd független színekben New York-i polgármester retorikai képességei igencsak megkoptak, és még a teleprompterről felolvasott beszédeiből is hiányzik az átütő erő.

Sanders is felemlegette az ügyeit

A Joe Biden visszaesésével legesélyesebb jelöltté előlépett – és a Bloomberg-féle „neoliberálisokat” évtizedek óta ekéző – Sanders Nevadában, a szombati kaukusz helyszínén, egy kampánygyűlésen szállt bele riválisába. A kampányát kizárólag kis támogatók befizetéseivel üzemeltető Sanders nemcsak Bloomberg elképesztő reklámvásárlásait kritizálta, hanem azt is felhánytorgatta, hogy „rasszista közbiztonsági intézkedéseivel”, a Wall Streethez fűződő szoros kapcsolatával és még a mérsékelt demokrata jóléti törekvéseket is kritizáló neoliberalizmusával

nem fog elegendő energiát és izgalmat hozni ahhoz, hogy az emberek nagyobb számban menjenek el szavazni Donald Trump leváltására.

És nehéz felmérni, hogy a felfokozott médiaérdeklődés közepette a direkt meggyőzés a hatásosabb, vagy pedig a kritikus hangvételű, a közösségi média visszhangja által felerősített beszámolók miatt Bloomberg költekezése, és az egymás után újra előkerülő ügyek egy idő után visszaütnek majd.

Bloomberg az amerikai TASZ-t az amerikai fegyverőrültek szervezetéhez hasonlította

A Politico a hétvégén szellőztette meg Bloomberg utolsó polgármesteri évében, 2013-ban tett megjegyzéseit, melyeket a New York-i rendőrség vezetésének intézett. Ebben a legnagyobb amerikai jogvédő szervezetet, az American Civil Liberties Union városi tagozatát (NYCLU) és a New York-i pedagógus szakszervezetet egyaránt a fegyvertartási szabályok szigorítása ellen évtizedek óta sikerrel lobbizó (mára lényegében egy szélsőjobboldali heccmédiává silányult) Nemzeti Lőfegyver Szövetséghez (NRA) hasonlította, mondván,

Nincs szükségünk arra, hogy jobb- vagy baloldali szélsőségesek irányítsák a rendőrkapitányságot, legyen az az NRA vagy az NYCLU.

Bloomberg polgámesterként az indoklás nélküli motozás (stop and frisk) egyik vehemens támogatója volt. A New York-i rendőrség sokat vitatott gyakorlata az etnikai kisebbségek és a szegények vegzálásához vezetett, miközben jogvédők szerint a bűnüldözést nem segítette – innen a polgármester indulata az NYCLU ellen. Bloombergnek az elmúlt hetekben már többször olvasták fejére a sokat támadott gyakorlatot, csakhogy a megjelentetett beszédei alapján a jelölt önellentmondásokba keveredett azon kérdésben, miszerint a gyakorlat rasszista sztereotípiákon vagy tényleges gyanús magatartáson alapult.

A pedagógus-szakszervezet ráadásul a Demokrata Párt egyik legerősebb klikkjének számít, és Bloomberg szavait különösen sértőnek találták, mivel a Sandy Hook általános iskolában lezajlott mészárlás után egy hónappal hangzottak el. A mészárlásban két szakszervezeti tag is életét vesztette. A jelenből visszatekintve azonban a szakszervezet vezetője már sokkal enyhébben foglal állást „a bonyolult viszonnyal” kapcsolatban, és rámutat arra, hogy Bloomberg azóta már többször is kiállt mellettük.

Paradox módon egyébként a jelenleg versenyben lévő jelöltek közül Bloomberg az, aki a legharciasabban áll ki a fegyvertartási jogok szigorú korlátozása mellett.

Trumphoz hasonló módon beszélt a nőkről

Bloombergről korábban is tudni lehetett, hogy cégvezetőként sokszor ugyanabban a lekezelő, szexista stílusban kezelte a nőket, mint reménybeli riválisa, a másik New York-i milliárdos, Donald Trump. 1990-ben alkalmazottjai egy 32 oldalas füzettel lepték meg 48. születésnapjára, melyben a nőkkel kapcsolatos „aranyköpéseit” szedték össze. Olyanokat, mint:

Egy jó üzletkötő olyan, mint a férfi, aki azzal a szöveggel próbál csajozni, hogy „Akarsz baszni?” Sokszor vissza fogják utasítani, de az is biztos, hogy sokat is fog baszni!

A cége által piacra dobott, úttörő üzleti elemző számítógépekről pedig azt mondta, hogy:

Mindent megtesznek, még le is szopnak. Hát, ez azt jelenti, hogy egy csomó csaj elveszti a munkahelyét.

A Washington Post azonban szombaton még durvább részletekkel bővítette Bloomberg profilját, a lap több ezer oldalnyi bírósági iratot fellapozva térképezte fel, hogy a milliárdos cége minden jogi eszközt bevetett azért, hogy harcoljon „az ellenséges és megalázó munkahelyi környezet” miatt panaszt tevő nők ellen. A lap megemlíti a szintén már korábban feltárt, de Bloomberg elnökjelöltségével újabb köröket befutó esetet, miszerint egyik volt üzletkötője azért perelte be a céget és az üzletembert, mert állítása szerint amikor bejelentette, hogy terhes, akkor főnöke (a magzatra utalva) annyit mondott:

Öld meg!

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Bloomberg eskü alatt tagadta le, hogy ez megtörtént, és végül peren kívül megegyezett volt alkalmazottjával. Ám egy dolog a jog szerinti felmentés, egy másik a politikai feloldozás. És Bloomberg ügyei miatt a lap szerint sok demokrata vélheti úgy, hogy a párt elveszti a morális felsőbbrendűségét a szexuális zaklatásait nyíltan beismerő Trumppal szemben.

Az elnök egyik vezető tanácsadója, Kellyanne Conway vasárnap egyébként vasárnap azt mondta, hogy Bloomberg szavai „sokkal rosszabbak” Trump ügyeinél. Mondjuk fontos, (de erkölcsi felmentést azért nem jelentő) különbség, hogy a demokrata jelölt többször is bocsánatot kért viselkedése miatt, míg Trumpban soha nem merült fel, hogy hibázott volna. A demokrata jelölt stábja egyébként egy nappal a Washington Post cikke után megjelentetett egy reklámvideót, melyben egykori női beosztottjai méltatják Bloomberg „nők iránti tiszteletét”:

Van még ott, ahonnan ezek jöttek

Bloomberg csak tavaly novemberben jelezte hivatalosan, hogy indulni kíván a demokrata elnökjelöltségért. Késői jelöltsége egy unortodox stratégiai választással is párosult: tudatosan kihagyja az első négy állam előválasztásait, és csak a szuperkedden száll be a versenybe, amikor is 14 államban, köztük a két legnépesebben, Kaliforniában és Texasban döntenek a jelölteket támogató delegáltakról.

Így zajlik a demokrata előválasztás

Közben 53 milliárd dolláros vagyonából olyan ütemben vásárolja a hirdetéseket, hogy az már komolyan felveti a kérdést: nem válik-e teljesen egyenlőtlenné a küzdelem a demokrata előválasztási kampányban, illetve hogy

megszerezhető-e a demokrata elnökjelölti pozíció pusztán azzal, hogy valaki iszonyatosan gazdag, és nem sajnálja a magánvagyonát a kampányára költeni.

Az USA-ban ugyanis bár az egy főre jutó kampányköltéseket (kivéve a jelölttől hivatalosan független kampányok esetében) szabályozzák, egy jelölt a saját pénzéből annyit költhet, amennyit csak akar. Ez a mostani előválasztási kampányban oda vezetett, hogy Bloomberg (és a jóval kevésbé gazdag, de szintén milliárdos Tom Steyer) költései durván elszálltak, mellettük a többi jelölt kampánya pénzbeli ráfordítás tekintetében egészen eltörpül. A 2019-es bevallásokat az alábbi grafikon szemléletesen mutatja:

Eszerint 2019 végéig Bloomberg már 188 millió, Steyer 200 millió dollárt kampányolt el a saját pénzéből, miközben a harmadik helyezett, a főként kis adományokkal operáló Sanders durván le volt maradva hozzájuk képest mindössze 89 milliós költésével. Az összkép egészen súlyos, Steyer és Bloomberg ketten együtt többet költöttek tavaly, mint a másik tíz jelölt együttvéve. Ráadásul a helyzet azóta súlyosbodhatott, a FiveThirtyEight költésfigyelő becslése szerint

február közepére már 327 millió dollárt hirdetett el Bloomberg csak a televízióban.

(Az oldal kalkulátora szerint Steyer 136 milliónál jár, a korábbi magasabb összeg miatti látszólagos ellentmondás adódhat abból, hogy itt nem mért reklámra, pl. Facebook-hirdetésekre, óriásplakátra vagy helyi szervezetekre költött sokat jelölt, de az is benne lehet, hogy az FTE számai durva becslések.) A kalkulátor szerint a teljes demokrata kampányban 550 millió dollárt költöttek február közepéig TV-hirdetésre, ha ez igaz, akkor 

az összes tévés reklámköltés 84 százalékáért a két milliárdos felelős. 

És akkor egyéb, szürkezónás hirdetési opciókról még nem is beszéltünk, ott vannak például a közösségi média által kínált lehetőségek, amivel Bloomberg él is, például vett magának egy mémgyárat, illetve a Daily Beast úgy tudja, 150 dollárt fizet posztonként influenszereknek. Mindez azért is problematikus lehet, mert ahogy azt a G7 már felvetette: a milliárdos politikusok költései feltolhatják a hirdetések árát, ez pedig egyszerűen kiárazhatja a többieket a hirdetési piacról.

Ráadásul nagyon úgy tűnik, hogy Bloomberg esetében szinte kizárólag az egészpályás reklámos letámadás felelős azért, hogy jelentősen javultak az esélyei – mióta beindította a reklámágyút, lassan esélyesebbnek tartják, mint a szintén a balszárnyhoz képest mérsékeltebb demokraták szavazataira pályázó Joe Bident.

Bloomberg reklámjaiban egyébként nem foglakozik demokrata riválisaival, kizárólag Trump támadásával, az általa képviselt ügyek (például klímaváltozás elleni küzdelem, munkahelyteremtés, egészségügyi reform) propagálásával, illetve saját imázsának építésével. De ahogy arról a róla szóló portrénkban is olvashat, még bőven akadnak olyan gázos ügyei, melyek veszélyes fegyvert jelentenek riválisai kezében.

(Borítókép: New York volt polgármestere, Michael Bloomberg az Inner Circle c. showműsoron 2002. április 6-án. / Fotó: Arnaldo Magnani / Getty Images)