Háború vagy alku? Donald Trump Amerikája teljesen újraírja a játékszabályokat

Nagy energiával látott neki második ciklusának Donald Trump amerikai elnök. Kampányában elhangzott ígéretei alapján nekilátott az általa csak liberális mélyállamnak nevezett bürokrácia teljes átalakításának, és szlogenjéhez híven megkezdte a tömeges deportálásokat is. Ugyanakkor nem csupán az országán belül, hanem az egész világon felkavarta az állóvizet, a megbízható amerikai külpolitika hátrahagyásával pedig teljesen új világrendet alkotna a republikánus politikus.

Három hónappal ezelőtt, január 20-án iktatták be Donald Trumpot az Egyesült Államok 47. elnökének. Trump már kampánya során azt ígérte, vezetésével új kormánya gyorsan neki fog látni programja megvalósításának, amit jelenleg inkább elnöki rendeletekkel, mintsem a kongresszuson keresztüli törvénykezéssel folytat.

Trump ráadásul sok olyan kérdésben is elnöki rendelettel határoz, amire az alkotmány szerint nem lenne joga, ezért adminisztrációjának rendeleteit bíróságokon támadták meg, a döntésig azok végrehajtását felfüggesztették. Ilyen például a még beiktatása napján kiadott rendelete, amivel a 14. alkotmánykiegészítésben meghatározott jus soli alapú állampolgárságot akarja eltörölni, azaz azt, hogy minden Amerikában született gyermek automatikusan megkapja az amerikai állampolgárságot.

Ennek ellenére az Egyesült Államok régi-új elnöke így is sok mindent tett az elmúlt három hónapban, kül- és belföldön egyaránt, ráadásul sokszor olyan gyorsan történnek az események, hogy azt a Demokrata Párt, a választók vagy a média sem tudja mindig követni.

Erre jó példa a Signalgate, amely egy hónapja heteken át meghatározta az amerikai közéletet. Mint emlékezetes, a Trump-adminisztráció néhány tagja véletlenül egy újságírót is hozzáadott ahhoz a csoportbeszélgetéshez, amiben a jemeni hutik elleni támadás terveit osztották meg, ezzel óriási biztonsági hibát vétve, hiszen ilyen titkos tervekről nem a mindenki számára elérhető applikáción szoktak kommunikálni a tisztviselők.

Leszámolás a deep state-tel vagy az állam agresszív elfoglalása?

Donald Trump már első elnöksége során is gyakran okolta a bürokráciát amiatt, mert egy terve nem valósult meg, vagy pedig azt nem hajtották végre elég gyorsan. A mostani elnökválasztási kampány során is sokszor emlegette a szerinte liberális elfogultságú bürokratákat, és (vélt vagy valós) liberális mélyállamról beszélt, aminek megszüntetését ígérte.

Mint ahogy erről már korábban több ízben is írtunk, Trump számára mindenki ezen liberális deep state tagja volt, aki elnöki parancsát nem volt hajlandó végrehajtani, miközben azok olykor egyértelműen törvény- vagy alkotmányellenesek voltak, így azt az alkotmány védelmére felesküdött bürokraták értelemszerűen nem hajthatták végre.

A régi-új elnök eddigi lépései, valamint az ígérete szerint az adminisztrációjából nemsokára távozó Elon Musk és az általa vezetett DOGE eddigi működése egyértelműen ezt a célt szolgálja: Trump második ciklusának másnapján ismét életbe léptette Schedule F-re keresztelt rendeletét, amivel több tízezer, alapvetően bürokratikus köztisztviselői pozíciót minősített át politikaivá, így azokat immáron nem védi a jog a kirúgással szemben, míg a szövetségi kormány hatékonyabb működését zászlajára tűző DOGE a forrásmegvonások mellett már legalább 56 230 állami alkalmazottat bocsátott el, 76 100 személy pedig elfogadta Musk ajánlatát, és végkielégítésért cserébe felmondott. További legalább 146 320 személy veszítheti el az eddig betöltött állását a szövetségi államban.

Mint elnökségének első hónapja után már írtuk, ezek megmutatják, hogy mennyivel másabb Trump első és második ciklusa: míg az első során Trump a politikai normákat szegte meg és próbálta újraírni, addig

A cél nem kizárólag a vélt vagy valós liberális deep state-tel való leszámolás és a helyébe egy konzervatív mélyállam kiépítése, ahol a joggal – legyen az törvény vagy akár az alkotmány – szemben az elnök akarata élvez prioritást, hanem a bosszú is: az FBI-on és az igazságügyi minisztériumban is megpróbálják elmozdítani azokat, akik vagy részt vettek a Trump olvasata szerint koholt vádak alapján ellene indított eljárásokban, vagy pedig kritizálták korábban az elnököt.

Azonkívül, hogy meg akarja hosszabbítani a még első ciklusában bevezetett adócsökkentéseket, sőt kibővítené azokat, adminisztrációja leginkább kultúrharcos témákkal foglalkozik: ilyen a transzemberek kivételes jogait biztosító törvények és rendeletek átírása; a nők, szexuális és nemzeti kisebbségek, valamint leszázalékolt amerikaiak foglalkoztatását segíteni kívánó DEI-politikával szembeni fellépése, ami helyett érdemalapú foglalkoztatást ígér.

Utóbbi kapcsán egyébként az államokat, amerikai cégeket és egyetemeket is arra próbálja rávenni, hogy hagyjanak fel az ilyen programjaikkal, amit a szövetségi állami támogatások megvonásával való fenyegetéssel próbál elérni. Emellett az egyetemeket arra is rávenné, hogy ne engedjék a szerinte Izrael-ellenes palesztinpárti tüntetéseket, azonban például a Harvard Trump ezen céljainak ellenáll.

Trump egyébként ezeket a kampányai során mind megígérte, ahogy a tömeges deportálásokat is. Az NBC számításai szerint kizárólag februárban 11 ezer, Amerikában illegálisan tartózkodó embert deportáltak, márciusban pedig további 12 ezret, míg jelenleg összesen 47 ezret tartóztatott le a bevándorlással foglalkozó szövetségi hivatal, az ICE.

A deportálások során több esetben is a Trump-adminisztráció törvényt sértett: a bíróság végzése ellenére már 250 venezuelait deportáltak El Salvadorba, de az ICE letartóztott például egy zöldkártyával rendelkező – tehát az országban legálisan tartózkodó – egyetemistát, aki a palesztinpárti tüntetéseket vezette a Columbia Egyetemen, míg például

Annak ellenére, hogy a Trump-adminisztráció később elismerte a hibáját, hogy tévedésből szállították egy El Salvador-i börtönbe, a kormányának tagjai szerint nem tehetnek semmit a kiszabadításáért.

Kereskedelmi háború Kínával és külpolitikai fordulat?

Ugyanakkor Trump első három hónapjában nem kizárólag belföldön kavarta fel az állóvizet, hanem a nemzetközi politikában is:

Az ukrajnai béke kapcsán eddig túl sok kézzelfogható eredményt nem tud felmutatni az új amerikai elnök és adminisztrációja, ugyanakkor helyreállították a 2022. február 24-i orosz invázió miatt felfüggesztett közvetlen amerikai és orosz diplomáciai kapcsolatokat, miközben Ukrajnával jelenleg ambivalens kapcsolatokat tartanak fenn. Egy ideig Trump ukrán kollégáját, Volodimir Zelenszkijt okolta a háborúért, mi több, diktátornak is nevezte, amik miatt végül kiabálásig fajult az Ovális Irodában a kettejük találkozója.

Sajtóhírek szerint egyébként a háttérben továbbra is dolgoznak a két ország közötti ritkaföldfém-egyezményen, ami kapcsán Ukrajna biztonsági garanciákat kérne az Egyesült Államoktól, a Trump-adminisztráció pedig ezzel akarja kiegyenlíteni az eddig Kijevnek nyújtott támogatásokat.

A megrekedt békekezdeményezés miatt Marco Rubio külügyminiszter a héten kijelentette, hogy amennyiben egyik fél sem mutat hajlandóságot a háború diplomáciai lezárására, akkor az Egyesült Államok feláll az asztaltól. Az viszont egy hatalmas eredmény – mennyiben ezt az orosz csapatok valóban betartják –, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök húsvétra azt ígérte, beszüntet minden, Ukrajna területén zajló harcot, és nyitottak lesznek a háború békés lezárására.

Trump és adminisztrációja teljesen eltérő megközelítést alkalmaz elődjével, Joe Bidennel szemben Ukrajna, valamint Európa vonatkozásában is – emiatt egyébként Európában több vezető is megkérdőjelezi Amerika partnerségét.

Április 2-án a világ minden országából érkező javakra egységesen 10 százalékos vámtarifákat vetett ki, míg néhány országgal szemben ennél nagyobbat – az Európai Unióval szemben például 25 százalékos vámtarifákat állapítottak meg. Ugyan adminisztrációja tagadta, hogy a vámtarifák meghatározása kapcsán a külkereskedelmi mérleget vették figyelembe, végül kiderült, valójában az alapján róttak ki vámokat.

A Trump által csak felszabadulás napjának nevezett napon kivetett vámtarifái miatt más országok is belebegtették, hogy megemelik az amerikai termékekre és szolgáltatásokra vonatkozó vámtarifáikat, az amerikai tőzsde pedig zuhanni kezdett.

Utóbbi miatt egy héttel később végül a tíz százaléknál nagyobb vámtarifák bevezetését 90 napra felfüggesztette, és azt ígérte, tárgyalásokba kezdenek az országokkal, hogy egy Amerika számára előnyösebb kereskedelmi megállapodást hozhassanak tető alá. Ugyanakkor az Európai Unióval vagy Kanada és Mexikó kormányaival eddig még nem tárgyaltak, pedig utóbbiakra még továbbra is érvényben vannak a 25 százalékos vámok.

A vámok kapcsán egyébként még az adminisztrációja is megosztott: vannak olyanok, akik szerint tárgyalni kellene a többi országgal, miközben Kínával szemben jóval célirányosabban bevezetett vámokkal kellene Pekinget elszigetelni a világkereskedelemben. Mások – köztük maga az elnök is – úgy látják, hogy a vámtarifákkal lehet az Egyesült Államok gazdaságát fejleszteni, visszahozni az elmúlt 60 évben külföldre kiszervezett gyártási folyamatokat is.

Ugyanakkor ha tárgyalni fog Amerika más országokkal, ha nem, a Kínával szembeni gazdasági realizáció teljes sebességgel folytatódik: a kínai termékekre kivetett vámtarifákra Peking is vámtarifákkal reagált, amire Trump ismét növelte Kínával szemben a korábbi vámtarifáit. Ezzel párhuzamosan

hogy melyikkel szeretnének a továbbiakban kereskedni.

Adminisztrációjának legfrissebb lépése, hogy miközben a Közel-Keleten jelenleg Izraelt teljes mellszélességgel támogatja a Hamász terrorszervezet ellen folytatott harcában, tárgyalásokat kezdeményezett Iránnal egy új atomalku elfogadása érdekében – az eredeti atomalkuból még épp első ciklusában léptette ki az Egyesült Államokat.