
A Leporolt akták - Perben a XX. századdal című kötet negyven bírósági ügyön át mutatja be történelmünket az első világháborútól a rendszerváltozás utáni évekig.
MEGVESZEM
Vasárnap közösségi oldalán osztotta meg Donald Trump, hogy az Alcatraz újranyitása a rend, az igazság és a törvény szimbólumaként szolgál. A CNN beszámolója szerint a Fehér Házba való visszatérésekor újságíróknak elmondta, hogy „ez csak egy ötlet volt”, amit a „radikalizálódott bírák” miatt fogalmazott meg. Ehhez képest a Truth Social nevű oldalon ezt írta: „Utasítom a büntetés-végrehajtási hivatalt, hogy az igazságügyi minisztériummal, a Szövetségi Nyomozóirodával (FBI) és a Nemzetbiztonsággal együtt nyissák meg újra a jelentősen kibővített és újjáépített Alcatrazt, ahol Amerika legkegyetlenebb és legerőszakosabb bűnözőit helyezik el. Nem leszünk többé bűnözők, gengszterek és bírák túszai, akik félnek elvégezni a munkájukat, és nem engedik, hogy eltávolítsuk azokat a bűnözőket, akik illegálisan érkeztek az országunkba.”
Nancy Pelosi volt képviselőházi elnök, akinek a körzetéhez tartozik az Alcatraz, azonnal visszautasította Trump tervét, amelyet komolytalannak nevezett. „Az Alcatraz szövetségi büntetés-végrehajtási intézetként több mint hatvan évvel ezelőtt bezárt. Ma már nagyon népszerű nemzeti park és jelentős turisztikai látványosság. Az elnök javaslata nem komoly” – fogalmazott közösségi oldalán.
Ami az Alcatraz történetét illeti, a San Francisco-öbölben található a kilencvenezer négyzetméteres sziget, amelyet homokkő és palás kőzet borít. Ez az egyedülálló fekvésű terméketlen terület évszázadok óta megmozgatja az emberek képzeletét.
Az indián őslakosok horgászatra és tojásgyűjtésre használták a szigetet, de egyes feltételezések szerint ide száműzték a törvényeket megszegő társaikat is.
Kétszázötven évvel ezelőtt Juan Manuel de Ayala spanyol tengerésztiszt nevezte el a szigetet Pelikán-szigetnek. A 19. század első felében a Spanyolországtól függetlenedő Mexikó része lett a sziget, majd a mexikói–amerikai háború után Kaliforniával együtt az Egyesült Államok fennhatósága alá került. Az első létesítmény a ma is működő világítótorony volt, majd az öböl védelmére erődöt építettek rá, ami a későbbiekben katonai börtönként is funkcionált.
A 20. század elején Reuben Turner őrnagy tervei alapján teljesen átalakították az erődítményt: lerombolták a citadellát, és csak az alagsort hagyták meg. A börtön 1912-re épült fel, az akkori világ legnagyobb vasbeton épülete, amelyen belül étkezdét, kórházat, irodákat és négy blokkba rendezve hatszáz cellát is kialakítottak. Az energiaellátásról saját erőmű gondoskodott.
Az Alcatrazt 1934. január 1-jétől szövetségi börtönnek nyilvánították, és hogy ne álljon egy napig sem üresen, harminckét katonai fogoly az új intézmény első rabjaiként a szigeten maradt.
Számos hírhedt bűnöző, sorozatgyilkos, cégéres gazember fordult meg a börtön falai között. Például Al Capone is, akit 22 rendbeli adócsalás vádja miatt ítéltek el, mert 1924 és 1929 között nem fizetett adót. A chicagói gengszter tizenegy évi szabadságvesztést kapott, amiből két évet Atlantában töltött, ahonnan 1934-ben vitték át az Alcatrazba. Öt évet raboskodott a szigeten, amikor is megromlott egészségi állapotára tekintettel a bíróság 1939-ben szabadlábra helyezte.
Harminc év alatt harminchatan próbáltak lelépni a tizennégy szökési kísérlet során.
Az erős áramlatok és a hideg víz szinte lehetetlenné tették a menekülést. A harminchatból huszonhármat elfogtak az őrök, hatot lelőttek, kettőnek a holttestét partra mosta az óceán. Öt rabot tartottak nyilván eltűntként, de közülük kettő szinte biztosan vízbe fulladt, amikor megpróbálta úszva elhagyni a szigetet. Csak három fogollyal nem tudnak elszámolni máig sem a szövetségi hatóságok… (Erről a híres szökésről itt írtunk bővebben.)
Az intézmény bezárását Robert F. Kennedy főügyész, igazságügyi miniszter rendelte el 1963-ban, amit a magas fenntartási és üzemeltetési költségekkel indokolt. A sós víz és levegő kikezdte a falakat, egyre jobban romlott az épületek állaga, és nagyon drága lett volna a felújítás, másrészt az is megemelte a költségeket, hogy mindent hajón kellett szállítani a szigetre.
Az utolsó rabok 62 évvel ezelőtt, 1963. március 23-án hagyták el a szigetet.
Ezután sokáig nem rendezték a sziget státuszát. 1969-ben indiánok egyetemistákkal összefogva kulturális-ökológiai kutatócentrum és múzeum felépítését akarták elérni. Később a helyüket városi indiánok, hippik és drogosok vették át, akiket egy tűzvészt követően, 1971 júniusában a rendőrség kitoloncolt. 1972-ben az Alcatraz nemzeti park státuszt kapott, 1973-ban pedig már látogatókat is fogadott. 1986-ban nyilvánították nemzeti történelmi műemlékké és a Nemzeti Park Szolgálat működteti, évente mintegy 1,3 millió látogatóval.
Ha valaki szeretné meglátogatni Al Capone egykori börtönét, akkor nagyon korán jegyet kell vásárolnia a szigetre. Egy belépő 35 ezer forintnál kezdődik.
Több mint ötvenmilliárd forintból épült fel a magyar büntetés-végrehajtás eddigi legnagyobb beruházása, a Csengeri Országos Büntetés-végrehajtási Intézet. Az 1500 férőhelyes okosbörtön szakmai innovációi, illetve egyedülálló építészeti, digitális és biztonságtechnikai megoldásai révén Európa egyik legmodernebb büntetés-végrehajtási intézete lesz. A börtönben olyan technológia valósul meg, amellyel a fogvatartottak minden útját kontrollálni lehet, és a mesterséges intelligencia segítségével elemzik a viselkedésüket, arckifejezésüket. Ha nem a megszokott módon viselkednek, a rendszer jelzést küld a felügyelőknek, hogy fel kell készülni valamilyen rendkívüli eseményre. A felügyeletről 663 fős személyzet gondoskodik majd. Biczó László bv. dandártábornok ismertetése szerint az elítéltek zárt online csatornán tudják intézni ügyeiket, így naprakész információkhoz juthatnak adataikról, pénzükről, kérelmeik elbírálásáról, vagy éppen a munkabeosztásukról. Lázár János építési és közlekedési miniszter múlt év végi parlamenti meghallgatásán azt a tájékoztatás adta, hogy már befejeződtek a munkálatok.
(Borítókép: Az Alcatraz börtön. Fotó: San Francisco Chronicle / Hearst N / Getty Images)
A Leporolt akták - Perben a XX. századdal című kötet negyven bírósági ügyön át mutatja be történelmünket az első világháborútól a rendszerváltozás utáni évekig.
MEGVESZEM
Rovataink a Facebookon