További USA cikkek
- Donald Trump megszólalt: „Vérfürdő” lesz, ha nem választják újra
- Jön Joe Biden évértékelője, mindenki azt várja, megteszi-e a nagy bejelentést
- Balkáni tükör: kire kacsint Trump, kit segít Biden?
- Trump egy volt energiaügyi lobbistát jelölt belügyminiszternek
- Trump: Obama lehallgatott, ez az új Watergate
Bizonyára ezért jelenthette ki a többé-kevésbé liberális irányultságú New York Times szerkesztőségi cikke, hogy ,,Gore jobb benyomást keltett," mint vetélytársa. Ugyanakkor a new yorki lap is elismeri, hogy Bush kormányzó sikerrel vette a saját szempontjából legfontosabb akadályt.
Bush megúszta a másfél órát nyelvbotlás nélkül
A vita előtt és az egész kampány során ugyanis elég sokan megkérdőjelezték, hogy a konkrét programjavaslatokon túlmenően a texasi kormányzó egyáltalán alkalmas-e az ország irányítására. Nem más, mint az 1996-os republikánus elnökjelölt, Bob Dole jelentette ki szűk körben a múlt hét vége felé, hogy időnként az a benyomása, ,,túl nagy a kabát" George W. számára. Többen megemlítették, hogy Bush csupán 1994-ben kapcsolódott be a politikába, míg a nála csupán egy-két évvel idősebb Gore huszonnégy évvel ezelőtt lett képviselő.
Kedd este azonban Bush nem követett el nagyobb hibát, megúszta a másfél órát nyelvbotlás nélkül, és összességében az alelnök egyenlő partnerének tűnt. Sőt, időnként még sikerült is a saját javára fordítania viszonylagos politikai tapasztalatlanságát: úgy jellemezte Gore-t, mint amolyan hatalmi bennfentest, aki már olyan régen él Washingtonban, hogy nincsen tisztában az ország ,,valódi problémáival."
Gore tagadhatatlanul uralta a részleteket
Ugyancsak a New York Times jegyzi meg, hogy bár Gore a két jelölt közül a sokkal rutinosabb vitázó, mégis Bush tűnt spontánabbnak a vita során. Gore tagadhatatlanul uralta a részleteket és a statisztikákat, s időnként az a benyomás alakulhatott ki, hogy jobban ismeri Bush egészségügyi terveit, mint a kormányzó maga (a konzervatív Wall Street Journal megjegyzése).
Mégis, a kommentátorok arra hívják fel a figyelmet, hogy Gore-on túlságosan is látszik: szereti fitogtatni tudását. Az adatok végnélküli sorolása már-már tanárosnak, kioktatónak hathatott, ami eddig is irritálta a szavazók egy részét. Az egyik ilyen véget nem érő számzuhatag után jegyezte meg Bush gúnyosan: ,,kezdem azt hinni, nem csak az internetet, de a számológépet is ő találta fel". Végül is tehát nem kizárt, hogy azoknak lesz igazuk, akik azt mondták, mivel a Bush-sal szembeni várakozások eleve igen alacsonyak, ha nem követ el nagyobb hibát, akár győztesnek is tűnhet.
A vita élesebb volt a korábban megszokotthoz képest
Persze szinte lehetetlen kiszámítani, hogy az efféle stílusjegyek mennyit nyomnak a latba a demokrata jelölt kétségtelen, a szavazók által is újra és újra elismert nagyobb felkészültségével szemben. S a legnagyobb különbség nem is a stílus terén mutatkozott meg Gore és Bush között. A New York Times és a Wall Street Journal egyaránt kiemeli, hogy tartalmi szempontból a vita valamivel élesebb volt az elmúlt néhány választásnál megszokotthoz képest.
Tulajdonképpen semmi meglepő nincsen abban, hogy két eltérő kormányzati filozófia csapott össze. A viszonylagos újdonságot inkább az jelenti, hogy ezúttal a televíziós vita során is ezek a kérdések (az adócsökkentés, illetve az időskorúak gyógyszertámogatása) kerültek a középpontba, botrányokról és személyi kérdésekről az este utolsó néhány percétől eltekintve egyáltalán nem esett szó (jellemző a vitára, hogy Bill Clinton neve a kilencven perc alatt egyszer sem hangzott el). Gore a szokásos táncrend szerint azzal vádolta Busht, hogy adócsökkentési javaslata a ,,leggazdagabb egy százalék"-nak kedvez, míg Bush azt vetette rituálisan Gore szemére, hogy húszezer új bürokratával akarja növelni a szövetségi kormányzat méretét.
Még ennél is kontrasztosabb volt azonban a két jelölt zárómegjegyzésének tónusa. Bush új politikai stílus bevezetését ígérte, amelynek legfőbb megkülönböztető jegye a reményei szerint az lesz, hogy republikánusok a demokratákkal, farkas a báránnyal összefog, hogy közösen munkálkodjanak az ország üdvén. Ezzel szemben Gore az először a demokrata elnökjelölő konvención intonált támadó hangnemben a ,,különérdekek uralmának," a nagy üzleti korporációk politikai befolyásának a felszámolását ígérte, s azt, hogy a mostani ,,hihetetlen prosperitás" jótéteményeiből végre a leszakadók is részesedni fognak.