A pártok

További USA cikkek

A címlapról ajánljuk

Republikánus Párt

Az Egyesült Államok de facto konzervatív gyűjtőpártja. A liberális színezetű angolszász konzervativizmus hagyományainak megfelelően a párt a gyenge államban hisz, elvi alapon ellenzi, illetve a lehető legkisebb szinten tartaná a szövetségi kormányzat intervencióját a gazdaságban, szociális kérdésekben és a helyi ügyekben. A republikánusok abortuszellenesek, és az alkotmánynak megfelelően támogatják a szabad fegyverviselés jogát. A korlátlan szabadkereskedelem hívei, támogatják az új csillagháborús projektet (a ballasztikus védelmi rendszer kiépítését). A jelenlegi költségvetési többletet adócsökkentésre költenék el. A párt jelképe a csillagos-sávos elefánt.

A párt a múlt század közepén alakult ki Északon, a rabszolgaság eltörlését pártoló indusztrialisták és demokraták csoportjaiból. A polgárháború után, a század hátralevő részében a republikánusok uralták az amerikai politikát, ahogy a párt a fehér protestantizmus és az üzleti rétegek legfőbb képviselője lett. A huszadik század elején a republikánusok (ahogy magukat nevezik, a GOP: Grand Old Party, azaz a Régi Nagy Párt) kis párttá zsugorodtak, ahogy az eredetileg közülük való Theodore Roosevelt elnök megalapította a Progresszív Pártot. A húszas években újra megerősödtek ugyan, de a párt múltszázadi, állami szerepvállalást és regularizációt elutasító liberalizmusa nem tudott választ adni a nagy gazdasági válság okozta gondokra. A republikánusok csak 1952-ben tudták visszaszerezni a Fehérházat (lásd Demokrata Párt).

A párt politikája határozottan jobbra tolódott a hatvanas évek polgárjogi mozgalmai alatt. A Nixon vezette republikánusokat szigorú konzervativizmus jellemezte, akik átvették a vezető szerepet a Demokrata Párttól a déli államokban, miután a demokraták támogatásukról biztosították az ottani feketék polgárjogi mozgalmait. A Dél ma is a GOP fellegvára.

A párt a nyolcvanas években, az angolszász világ "konzervatív forradalma" alatt jelent meg az addigi legtisztább jobboldali ideológiával és programmal. A Ronald Reagan nevével fémjelzett politika (Nagy-Britanniában ez volt a thatcherizmus) a kormányzati kiadások lefaragását, a szövetségi intervenció csökkentését, adócsökkentéseket, és szigorú antikommunizmust és fegyverkezést ígért. Az elmúlt időszakban a GOP-ot is elérte a nyugati konzervatívokat napjainkban sújtó probléma, hogy a baloldal pártjai mind retorikájukat, mind programjukat részben átvették, a jobbszélre kényszerítve ezzel őket. Részben ezért, részben gyűjtőpárt jellege miatt a párton belül ma több, viszonylag könnyen elkülöníthető tömörülés is létezik: keresztény-konzervatívok, libertariánusok, üzleti lobbyk, izolacionisták, stb.
Republikánus Párt

Demokrata Párt

A Demokrata Párt az USA baloldali liberális gyűjtőpártjának tekinthető. Bár retorikája és politikája valamelyest jobbra tolódott az elmúlt időszakban, Bill Clinton elnöksége alatt, a párt alapvetően hisz a szövetségi állam gazdaságszabályzó szerepében, és támogatja az állam által fenntartott szociális rendszert, illetve annak további erősítését. Nem ellenzi alkotmányos alapon az abortuszt, és támogatja a kézifegyverek kontrollját. A jelenlegi költségvetési többletet jobbára a szociális rendszer megerősítésére szánják. A párt jelképe a csillagos-sávos szamár.

A demokratáké a legrégebben funkcionáló jelentős politikai párt az Államokban. Thomas Jefferson alapította az 1790-es években, eredetileg farmerek tömörülése volt, akik ellenezték az erős szövetségi hatalmat. A későbbi republikánusokhoz hasonlóan lokalisták voltak, az egyes államok fennhatóságát védték az Unió kormányával szemben. A polgárháború megosztotta a pártot, mert a déli demokraták ellenezték Észak beavatkozását saját, rabszolgaságra épülő iparukba. A háború elvesztése után meggyengült párt csak 1884-ben tudta újra visszaszerezni a Fehérházat. Ezalatt az idő alatt a Republikánus Párt egyre inkább az indusztrialisták, a polgárság, és az üzleti világ képviselője lett, míg a demokraták támogatói közt elszegényedett farmerek és urbánus értelmiségiek egyaránt ott voltak.

A nagy gazdasági válságig tartott, míg a párt egy viszonylag egységes baloldali ideológiát tudott kialakítani. Franklin D. Roosevelt elnöksége alatt (1933-45) a demokraták a szövetségi intervenció, a gazdasági élet szabályozásának hívei lettek, akik úgy gondolták, hogy az állam feladata a kapitalizmus "ráncba szedése", az elesettek felkarolása, a szabad verseny moderálása. Az új politika, ami az egész nyugati világra jellemző volt a háború után, olyannyira erőssé tette a pártot, hogy egészen 1994-ig többségük volt a képviselőházban.

A demokraták azonban elvesztették az addig stabil bázisuknak számító déli államokat, amikor a hatvanas években a demokrata elnökök, főként Kennedy és Johnson, támogatni kezdték a feketék polgárjogi mozgalmait. A protestáns fehérek által uralt Dél azóta jobbára a republikánusokra szavaz. Az ezt követő időszak nem sok jóval kecsegtetett a pártnak: a vietnámi háborúra és a hetvenes évek gazdasági válságaira nem tudtak megfelelő válaszokat adni, utat adva Reagan konzervatív forradalmának. Egészen 1992-ig tartott, míg erős és megreformált ideológiával rendelkező demokrata elnök jutott újra a Fehérházba (lásd Republikánus Párt).

Gyűjtőpárt jellege miatt a Demokrata Párton belül is több, többé-kevésbé elkülöníthető frakció van jelen: a szakszervezeti líga, a színesbőrűek és a spanyolajkú bevándorlók, a városi, liberális értelmiség képviselői, stb.
Demokrata Párt

Reformpárt

Bár általában a republikánusoktól jobbra szokás elhelyezni, a texasi milliárdos Ross Perot pártja inkább arról híres, hogy rendre különös (de mindenképpen színes) alakokat, politikusokat indít a helyi és szövetségi választásokon. Közéjük tartozik például a nemrég meglepetésszerűen kormányzói hivatalt nyert, volt pankrátor Jesse Ventura (ismertebb nevén "The Body", vagyis "a Test"), vagy maga Perot. A pártot eredetileg a volt republikánus Perot kampányszekerének tekintették, de később koherens ideológiával jelentkezett, aminek három legfontosabb pillére a a kampányfinanszírozási rendszer reformja, a szövetségi kormányzat reformja, valamint szabadkereskedelem-ellenes protekcionizmus. Ehhez jobboldali színezetet ad a tény, hogy a párt nehézsúlyú alakjainak nagy része volt republikánus, gyakran a párt izolacionista és keresztény-konzervatív szárnyairól. Ugyanakkor az utóbbi időben egyre nehezebb egységes reformpárti ideológiáról beszélni, a különféle frakciók közti harc miatt. Buchanan, aki - feltehetőleg - az alapító Perot-t támogatja, ellenzi az abortuszt és visszaállítaná az iskolai imát, míg a Test és Donald Trump liberálisabbak. Függően attól, hogy Buchanan vagy Trump nyeri a párt jelölését, megoszthatják a republikánus és a demokrata szavazókat egyaránt.