Trump vámháborúja: világrendbontás vagy világrendszerváltás?

Ez az Index Világjátszma című geopolitikai rovata, amelyben hétről hétre elemzésekkel jelentkezünk a nemzetközi politika és a konfliktusok legfontosabb fejleményeiről. Állandó külpolitikai szakértőnk Kosztur András, a XXI. Század Intézet vezető kutatója, aki segít értelmezni a globális folyamatokat, a nagyhatalmi érdekeket és azok világpolitikára gyakorolt hatásait.

A „világrendszerváltás” kifejezés gyakran előkerül elemzői körökben, és általában hosszú távú, strukturális átalakulást jelöl a nemzetközi rendszerben. Ezzel szemben a „világrendbontás” inkább a fennálló rend lebontását, szétzilálását jelenti, gyakran konfliktusokon vagy agresszív lépéseken keresztül, amelyek nem feltétlenül eredményeznek új rendszert, és akár instabilitáshoz vagy káoszhoz is vezethetnek.

Donald Trump elnökségének kezdete óta rendszeresen napirendre kerül a kérdés: vajon tudatos amerikai geopolitikai stratégiáról van-e szó, vagy inkább egy kockázatvállaló, szerencsejátékos mentalitású politikai vezető próbál újraszabni egy átalakuló világrendet, nem ritkán blöffre és meglepő húzásokra alapozva.

A XXI. Század Intézet vezető kutatója az Indexnek adott elemzésében vázolta a világrend jövőjére vonatkozó lehetséges forgatókönyveket. Az alábbi kérdéseket tettük fel Kosztur Andrásnak:

• Az Egyesült Államok jelenlegi külgazdasági politikája – különösen a vámháború – inkább világrendet bont, vagy már egy új világrendszert próbál építeni? Az USA jelenlegi vámpolitikája „szándékolt forradalom” vagy „önvédelemből fakadó káosz”?
• Kína válaszlépései alapján inkább rendőrzésre vagy saját rendszerszintű alternatíva kialakítására törekszik? Peking stratégiája világrendszert vált vagy csak pozíciókat véd?
• Létezik-e olyan forgatókönyv, amelyben Kína lesz a rendszerváltó, az Egyesült Államok pedig a rendbontó? Felcserélődhet-e a két szerep a következő évtizedben?
• Az amerikai vámpolitika és a kínai válaszok milyen irányba terelhetik a nemzetközi intézményeket? A WTO, az IMF vagy akár az ENSZ működése szempontjából melyik logika dominál majd: a lebontásé vagy az átalakításé?
• Milyen szerepet játszanak a középhatalmak – például India, Brazília vagy Törökország – a világrendbontás vagy a világrendszerváltás folyamatában? Csak követők, vagy akár billentő erők is lehetnek?

Az Egyesült Államok előremenekül

Kosztur András, a XXI. Század Intézet vezető kutatója az Index kérdésére úgy fogalmazott: egy új nemzetközi rendszer kialakítása és a régi világrend struktúráinak lebontása nem választható el egymástól, még ha az alkalmazott módszerek különbözőek is lehetnek a világhelyzettől és az átalakulást mozgató kulcsállamoktól függően.

Rámutatott, hogy

Emlékeztetett, hogy a Kína és a globális Dél felemelkedését lehetővé tevő tényezők a hidegháborús bipoláris korszakig vezethetők vissza, amely korszak Európa első világháborús katasztrófájából eredeztethető. A legtöbb változás szerinte lassú, gyakran észrevétlen folyamatként zajlik, amelynek jelentőségét csak utólag lehet megérteni. Ugyanakkor figyelmeztetett: ha ezeket a folyamatokat erővel próbálják gyorsítani vagy lefékezni, annak gyakran nem várt következményei lehetnek.

Kosztur András úgy véli, az amerikai vámpolitika paradox módon nem egy már létező világrend ellen irányul, hanem egy olyan ellen, amely még csak kialakulóban van.

Ezt a törekvést a kutató egy kockázatos gazdasági „megelőző csapásként” értelmezte, de hozzátette, hogy az Egyesült Államok valójában már régóta visszaszorulóban van.

Jön a káosz vagy az új rend? A jövő négy útja

A vámháborúra adott kínai reakcióról szólva Kosztur András kiemelte: Kína jelenleg a nyugati univerzalizmustól megtisztított globalizáció képviselőjeként pozicionálja magát, és a globális szabadkereskedelem fenntartása mellett érvel. A kutató úgy látja, a kínai stratégia eddig elsősorban nem egy alternatív világrend kialakítására és annak struktúráinak felállítására, hanem a nyugati hegemónia – különösen az amerikai dominancia – kizárására irányult, a globális együttműködés keretein belül. Hozzátette: Kína ennek ellenére mindig is felkészült volt más eshetőségre is, és ezért növelték lobbierejüket a nem nyugati hatalmak olyan összefogásaival, mint például a BRICS.

Alapvetően azonban saját megváltozott pozíciójuk elismertetése volt a cél, nem a nyílt konfrontáció. A jelenlegi vámháború azonban Kosztur András szerint azt jelzi, hogy Peking immár kész felvállalni a konfliktust is, ha érdekei védelméről van szó.

A kutató négy lehetséges forgatókönyvet vázolt fel a világrend jövőjére vonatkozóan.

1. Az egyik szerint az USA kudarcot vall, és kénytelen lesz alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez, akár Kína kisebbik partnereként is (amely szerepből a jövőben vélhetően megpróbálna kitörni, ahogy Oroszország is az USA mellől 2003 után).
2. A második lehetőség, hogy Washington sikerrel jár, visszaállítja hegemóniáját, és Kína lemond világpolitikai ambícióiról, tovább folytatva a gazdasági szerepnövelését, immár az Egyesült Államokkal való összefonódás nélkül – ez tulajdonképpen elodázná a konfliktus megoldását.
3. A harmadik verzió egy nyílt katonai konfliktus lehetősége.
4. A negyedik szerint patthelyzet alakul ki a két ország között: az Egyesült Államok ugyan visszaszorul, de stabilizálni tudja a helyzetét, Kína pedig a világ jelentős részének meghatározó vezető hatalmává válik.

Ezek a forgatókönyvek bizonyos pontokon persze össze is mosódhatnak. Ami viszont valószínűnek tűnik, hogy hosszú távon az amerikai lépések nem lesznek képesek megfordítani a globális tendenciákat, és Kína várhatóan a 2030–2040-es évek vezető hatalma lesz – a kérdés inkább az, hogy ez a dominancia milyen szerkezetű világrendben valósul majd meg

– vélekedett a kutató.

Hova állnak a világpolitika billegő szereplői?

Arra a kérdésre, hogy az amerikai vámpolitika milyen hatást gyakorolhat a nemzetközi intézményekre, Kosztur András óvatosan fogalmazott: szerinte egyelőre korai lenne megjósolni, hogy például a WTO, az IMF vagy az ENSZ működésében milyen irányú változások következhetnek be. Ugyanakkor nem tartja kizártnak, hogy az Egyesült Államok a közeljövőben egy konszolidáltabb, a korábbi amerikai külpolitikai irányvonalra emlékeztető megközelítés is érvényre juthat Washingtonban.

A kutató kijelentette: míg az Egyesült Államok vélhetően a nyitott, eseti partnerségeken alapuló versengést támogatná, addig Kína a globális együttműködés struktúráinak fenntartásában érdekelt – még ha azok tartalmi átalakítását szorgalmazza is.

A „Szent Szövetség” 1815-ben jött létre az európai nagyhatalmak – az Orosz Birodalom, a Habsburg Birodalom és a Porosz Királyság – összefogásával, hogy fenntartsa a status quót Európában, és közösen lépjen fel a forradalmak, valamint a rendet fenyegető mozgalmak ellen.

Kosztur András szerint a középhatalmak – mint India, Brazília vagy Törökország – szerepe jelentős lehet a globális gazdasági és geopolitikai folyamatokban, jelenleg azonban inkább kivárnak, miközben óvatosan próbálják érvényesíteni saját érdekeiket.

Kína vélhetően arra törekszik majd, hogy minél több országot a maga oldalára állítson az Egyesült Államokkal szembeni vámháborúban, ugyanakkor a nyílt elköteleződés egyik nagyhatalom mellett sem szolgálja e középhatalmak érdekeit, mivel általában jó kapcsolatot ápolnak mindkét féllel.

A XXI. Század Intézet vezető kutatója hangsúlyozta: amennyiben valamelyik nagyhatalom lépései sértik e középhatalmak érdekeit, könnyen elmozdulhatnak az addigi pozíciójukból, „átbillenhetnek a szűk határvonalon”, egyelőre azonban nem látszik egyértelmű tömbösödés.

Kosztur Andrást, a XXI. Század Intézet vezető kutatóját a Facebookon itt, a Telegramon pedig itt tudja követni. Legutóbb az amerikai vámpolitikáról kérdeztük.