Világtükör

Haider, IMF, CDU vagy amit akartok...

"Haider lemondása!", olvashattuk a bécsi Kronen Zeitung keddi címlapján azt követően, hogy az osztrák szélsőjobboldali Szabadság Párt elnöke, Jörg Haider lemondott tisztségéről. De Haider "játékban marad", jegyezte meg a Die Presse. A napilap szerint Haider lemondása ugyan mérsékelni fogja az Ausztriára gyakorolt nemzetközi nyomást, azonban Haider a párt listájának élén fog visszatérni a következő parlamenti választásokon, s akkor már kancellárnak jelölteti majd magát, vélekedett az osztrák napilap keddi számában. A Frankfurter Allgemeine Zeitung szerdai számában szintén Haider lemondásával foglalkozott: "Jörg Haider nem akar fantom kancellár lenni, de nem vonul vissza teljesen a politikától." A Die Presse pedig - előző napi cikkével ellentétben - szomorúan konstatálta, hogy a tizennégy európai partnert "nem győzte meg" Haider lemondása, s az érintett országok továbbra is fenntartják Bécs elleni szankcióikat. A német sajtó múlt hét szerdán az Egyesült Államok és az Európai Unió között, az IMF-elnök személyének kinevezése körül kirobbant vitáról számolt be. A Die Welt az IMF elnöksége kapcsán "vaskezet" emlegetett, a Süddeutsche Zeitung pedig úgy vélte, hogy "Bill Clinton megkérdőjelezi az európai jelölt, Caio Koch-Weser német pénzügyminiszter-helyettes kompetenciáját."

Csütörtökön ismét a CDU-botrány került a német kávéscsészék mellé. Ezúttal az foglalkoztatta a lapokat, hogy vajon ki lesz a CDU új elnöke? A Die Welt értesülése szerint a CDU lübecki gyűlésén a párt "tenorjai" nemtetszésüket fejezték ki arról, hogy Angela Merkelt jelöljék a CDU következő elnökének. A napilap úgy tudja, hogy a várható elnök Kurt Biedenkopf lesz, aki jelenleg tartományi elnök-miniszter. Pénteken a Die Welt a német emberek intelligenciájával volt elfoglalva. A lap közétette a Bundeswehr (német hadsereg) Társadalmi Tudományok Intézetének tanulmányát, mely szerint a Németország déli részén élő emberek intelligensebbek, mint az északiak, miközben a kelet-és nyugatnémetek között nincs különbség.

Esőemberek (Mozambik)

Afrika déli része ötven éve nem tapasztalt esőzések áldozata. A katasztrófa leginkább Mozambikot érinti, ahol eddig már több százan meghaltak, s további 800000 ember helyzete bizonytalan. Az esőzések Dél-Afrikát, Botswanát és Zimbabwét egyaránt sújtják. "A kontinens déli részén pusztító esőzések hatalmas problémát eredményeztek a közegészségügyben", írta a The East African kenyai hetilap. A lap értesülései szerint ijesztő mennyiségben csökken az iható víztartalék, s a helyzetet csak súlyosbítja, hogy a víz tisztításához szükséges berendezések éppen a katasztrófa által legjobban érintett régiókban hiányoznak. A The Mail & Guardian mozambiki tudósítója a helyszínen tartózkodva írta le az állapotokat: "Teljes családok menekültek a házaik tetejére, mások több napja egy faágba kapaszkodnak." A tudósító múlt hét kedden beszámolt a dél-afrikai hadsereg erőfeszítéseiről, akik helikopterekkel 7000 mozambikit menekítettek ki az árvíz sújtotta területekről és helyeztek biztonságba. A The Mail & Guardian ugyanakkor megköszönte azon olvasóinak támogatását, akik az esőzések áldozatain segítettek. A katasztrófára reagálva több nemzetközi szervezet sietett Mozambik segítségére.

A The Star múlt hét szerdai számában beszámolt arról, hogy Gordon Brown brit pénzügyminiszter bejelentette az érintett régiók adóságainak eltörlését és más gazdag államot is hasonló gesztusra szólított fel. Ugyancsak szerdán a londoni The Independent hasábjain méltatlankodó véleményeket olvashatunk: "A gazdag országok hogy tudják ignorálni a mozambiki drámát?" (...) "Egy ország víz alatt van és szinte semmi válasz", olvashattuk a napilapban, aki azzal vádolta a gazdag államok kormányait, hogy "ölbe tett kézzel ülnek a tragédiával szemben." A The Guardian csütörtöki számában szintén a nyugati reakció lassúságát tette szóvá: "a nyugat egészen addig közömbös a világban zajló drámákkal szemben, amíg a televízióban nem jelennek meg a felvételek." A portugál Jornal de Notícias pénteki számában közölte, hogy Portugália elengedi Mozambik fele adóságát. A Diário de Noticias napilap pedig szomorúan jegyezte meg, hogy a helyzet a Gloria-ciklon megérkezésével csak rosszabbodni fog az egykori portugál gyarmaton.

Történelmi állatok

A brit sajtó múlt hét kedden azon állatok "partraszállását" ünnepelte, akiket "elektronikus útlevéllel" a kontinensről első ízben engedtek a Szigetország területére. "Kis lépés az embernek, de nagy lépés a kutya fajnak", poénkodott a The Independent. A Daily Telegraph "a Manche csatornát először átszelő 18 kutya és macska számára történelmi pillanatoknak" nevezte az eseményt. S ha már "történelmi állatok", akkor Eichmann. A londoni The Guardian szerdai számában üdvözölte Izrael döntését, hogy az európai zsidó deportálásokat szervező Adolf Eichmann naplóját nyilvánosságra hozza. A napilap szerint nagyon jó az időzítés, mivel Nagy-Britanniában most kerül a mozikba Egy specialista címmel az a film, amely Eichmann jeruzsálemi perét mutatja be. Az már csak ráadás, hogy Londonban éppen most van folyamatban David Irving revizionista történész ellen egy per, írta a londoni napilap.

Ítélet feketén-fehéren (Egyesült Államok)

Amadou Diallo szülei a tárgyaláson

Az egy hónapig tartó per, majd az ítélet miatt az Egyesült Államokban újra előtérbe került a kisebbségek elleni jogtalan rendőri fellépések körüli vita. Alice Green egy, a polgári jogokért harcoló New York-i aktivista, aki a pert az elejétől a végéig végig kísérte, az USA Todaynek feltette a kérdést: "A rendőrségnek van-e joga ahhoz, hogy azért tartóztasson le embereket, mert azok megfelelnek egy bűnözői sztereotípiának?" A The New York Times az ítélet kapcsán az egyik esküdtet, a 72 éves Helen Hardert kérdezte meg. Az asszony (aki egyébként fehér) elmondta, hogy a per folyamán nem uralkodott rasszista hangulat a tárgyalóteremben. A tizenkét esküdt közül négy tartozott a feketékhez. Harder véleménye szerint a megvádolt rendőröket nem ítélné így el a közvélemény, ha lett volna közöttük néhány fekete rendőr. A tüntetést a The New York Times is hasonlóképpen kommentálta, mint az USA Today: "Ne lőjenek, kiabálták a tüntetők, ez egy pénztárca, nem egy revolver!" A mondatot a lelőtt fekete fiatalember "helyett" hangoztatták, aki csak a pénztárcájáért akart nyúlni, amikor a rendőrök - jogos önvédelemre hivatkozva - lelőtték.

Enyhül az EU drogpolitikája

Az Európai Unió drogpolitikája olyan irányba halad, hogy hamarosan büntetlenséget élveznek azok, akik csak személyes használatra tartanak maguknál kábítószert, írta a londoni The Guardian. A lap észrevételeit a lisszaboni székhelyű a Toxikománok és Drogosok Európai Megfigyelőhelyének (OEDT) évi jelentése alapján írta. Az OEDT szerint igaz ugyan, hogy a tagállamok többsége visszautasította azokat a szélsőséges törvénytervezeteket, amelyek a teljes büntetlenséget vagy az abszolút szigorítást helyezték előtérbe, azonban már a döntéshozók is tudatában vannak annak, hogy a függő betegek bebörtönzése csak a probléma előnyére válik. A jelentés szerint még ha a drogosok letartóztatásának száma növekedett is Európában, az ítéletek enyhültek, illetve a börtönt sok esetben adminisztrációs szankciók váltották fel. Emellett a "kárcsökkentés" politikája (pl. steril fecskendők ingyen adományozása) egyre erősebb tendencia Európában. A "drogok" és az "élvezeti anyagok" (pl. dohány, alkohol) fogalmai pedig kezdenek összemosódni, írta az elemzés apropójából a The Guardian.

Elhidegülő lengyel-orosz diplomácia

A lengyel-orosz diplomáciai kapcsolatok elhidegüléséről cikkeztek lengyel és orosz napilapok. A lengyel Gazetta Wyborcza napilap szerint a két ország közötti viszony először akkor kapott léket, amikor Lengyelország csatlakozott a NATO-hoz. Majd 2000 januárjában az bosszantotta fel az orosz vezetést, hogy Lengyelország Varsóból elküldött kilenc, kémkedéssel gyanúsított orosz diplomatát. Újabban pedig a csecsenföldi háború elleni varsói tüntetések száma emelkedett meg a lengyelországi orosz követség és konzulátus előtt. Február 13-án Poznanban a konzulátus előtt emlékeztek meg a Sztálin által deportált csecseni ellenzékre, amikor egy-két incidensre is sor került. "Mindegyik orosz televízió a Szabad Kaukázus szervezet több tucat tagját mutatta, amint a konzulátus területén belül azt kiabálják, hogy "Bombázzák a Kremlt!", miközben az orosz zászlón tapostak", írta a Gazetta Wyborcza, majd hozzátette, hogy az esemény miatt Igor Ivanov orosz külügyminiszter lemondta tervezett lengyelországi utazását mondván, hogy az "haszontalan". A lap hasábjain egy Moszkvában tartózkodó orosz diplomata elmondta, hogy többen zaklatták telefonon, amiért "a lengyelek támogatják a csecseneket." Az ellentüntetésre sem kellett sokat várni: február 26-án a szentpétervári és a moszkvai lengyel követség előtt vonultak fel orosz tüntetők, hogy kövekkel, tojásokkal és kék festékkel töltött nejlonszatyrokkal megdobálják az épületet. Pawel Dobrowolski, a Lengyel Külügyminisztérium szóvivője a napilapnak elmondta, hogy Lengyelország kérte az orosz hatóságot, hogy erősítsék meg a lengyelek orosz képviseleteinek védelmét. A másik oldal véleményét a Rzeczpospolita tárta fel. A lap beszámolója szerint Moszkva azzal vádolja Lengyelországot, hogy területén eltűri a csecsen "információs bizottságok" jelenlétét, amelyek Moszkva számára veszélyesek. De ami Moszkva szerint a legrosszabb, hogy egyes lengyel parlamenti képviselők nem is titkolják ezen csecsen csoportok irányában érzett szimpátiájukat.

Iránban a helyzet...

Az arab nyelvű Al Hayat napilap vélekedése szerint ha Mohammad Khatami iráni elnök úgy dönt, hogy a későbbiekben nem enged a konzervatív erők nyomásának, és ha a reformereknek sikerül elsimítaniuk ellentéteiket, akkor Iránban a már sokszor megálmodott iszlám demokrácia akár valóra is válhat. A napilap elemzése az új iráni modellt úgy képzeli el, mint az európai kereszténydemokrata értékekre épülő rendszert ami a továbbiakban a többi muzulmán országra is adaptálható lesz. A "khatamizmusba" természetesen azt is bele kell érteni, hogy az ország Nyugat felé is nyitottá válik. Az iráni reformereknek azonban közel sem olyan könnyű a dolguk, mint ahogy azt "kintről" sokan elképzelik. A reformsajtó aktív újságíróját, Akbar Ganjit ismeretlenek halálosan megfenyegették, amiért bátran kritizálja a konzervatívokat és Hachemi Rafsandjani volt iráni elnököt, írta az iráni Aftab-e Emrouz. Ganji ugyanezen újságban egy független nemzeti bizottság létrehozását kezdeményezi, amely végre feltárná az egykori vezetők által elkövetett szőrnyűségeket és elítélné a bűnösöket.

Törökország: Hizbullah, kurdok, PKK

A török Milliyet napilap az egykori miniszterrel, az 1999-ben feloszlatott kurd Tömegek Demokrata Pártjának alapítójával Serafettin Elcivel készített interjújában a török sajtót újabban foglalkoztató Hizbullahról beszélgetett. A Hizbullah nevű török iszlámista - egyébként illegális - szervezetről a Világtükörben és egy külön Index-cikkben már foglalkoztunk. A Hizbullah azért került ismét a közvélemény figyelmébe, mert Törökországban két hónapja folyamatosan kerülnek elő a szervezet által meggyilkolt emberek holttestei. A török hatóságok eddig behunyták a szemüket a gyilkosságok előtt, mivel a szervezett célpontjai elsősorban az Öcalan vezette marxista Kurd Munkáspárt (PKK) tagjai voltak. Mivel azonban 1999 elején a PKK és a Hizbullah megbékélt, az iszlámisták a török állam ellen vették fel a küzdelmet. A Serafettin Elcivel készített interjú:

A Hizbullah még mindig egy veszély?

A Hizbullah nagyon aktív volt Törökország délkeleti részén (Kurdisztánban). Főleg a kilencvenes években vált egy félelmetes mozgalommá. Néhány műveletet végeztek a szervezet ellen ebben az időszakban, de valójában nem volt szándékukban elnyomni őket. Az volt az érzésünk, hogy a hatóságok azért csukják be a szemüket, hogy minél jobban ellenálljanak a PKK-nak. A parlamentben egyébként van egy jelentés a nem tisztázódott gyilkosságokról, ami erre a pontra felhívja a figyelmet. (...) A PKK zavarta a nagyon vallásos embereket, akik egy marxista, ateista pártot láttak benne. Tehát a Hizbullah így bizonyos bázisra lelhetett. De soha nem tudta volna elérni ezt a méretét, ha nem lett volna védve. A Hizbullah nem politikai mozgalom. És egy ilyen szervezetnek, ilyen barbár módszerekkel nem is lehetnek igazolható céljai.

Fel tudják-e teljesen oszlatni a Hizbullahot?

Ez egy olyan szervezet, amely a legnagyobb titokban cselekszik. Fogalmam sincs, hogy el lehet-e érni valamennyi ágát. Mivel olyan keményen támadják, hogy a felső vezetés vallomásait is megszerzik, feltételezhetjük, hogy az állam a mozgalom végéig is eljut. De van egy régi aggodalmam e téren: az az érzésem, hogy az állam csak elhúzza a problémát, ahelyett, hogy megoldaná azt.

Hol tart most a kurd kérdés és mit kell most tenni?

Most lehetőség van arra, hogy a kurd kérdést párbeszéddel és demokratikus módon rendezni lehessen. Mivel ez még mindig Törökország legfontosabb problémája. Nem tudják azt mondani: "Elfogtuk Öcalant, leromboltuk a PKK-t, tehát többé nem kell foglalkoznunk a problémával." A kurd kérdés addig tart amíg nem rendezik a kurdok számára kielégítően le a problémát. A társadalom egy része nem keresheti a boldogságát egy másik rész rovására. A "Törökországot a törököknek" szlogent fel kell váltani a "Törökországot minden polgárnak" szlogennel. Fel kell hagyni azzal a vízióval, ami tagadja a kurdokat és asszimilálni akarja őket. És ami a kurdokat illeti, amikor a jogos és legitim követeléseiknek adnak hangot, akkor tisztán érthetővé kell tenniük, hogy nem akarják megosztani vagy megsemmisíteni az államot.

Mi maradt mára a PKK-ból?

Jelen pillanatban a dolgok nem valami tiszták. A kurdoknak az az érzésük, hogy Öcalan és az állam a kérdés rendezésére megkötött egy egyezményt. A PKK egy igen jelentős bázisa úgy tűnik, hogy hű maradt a vezéréhez. De többen közülük levették álarcaikat, hogy egy független, egységes és szocialista Kurdisztánt alapítsanak, ahol sokan otthagyták a fogukat. Most nehéz nekik elfogadni azt a vonalat, amelybe Öcalan oly hirtelen beleegyezett. A szervezet tehát bármelyik pillanatban szétrobbanhat. Mindenesetre nem mondanak le a fegyverekről! Csak egyszerűen abbahagyták a fegyveres harcot. Amilyen hosszú ideig a kezükben lesznek a fegyverek, addig mindig fenn áll majd a veszélye annak, hogy az erőszak kiújul.