(c) 2005 Index.hu Rt. Minden jog fenntartva.
VISSZA
A tizedes meg a többiek túlélte az Illést

Lementünk punkba, hogy köcsögösködjük a lárvákkal a Szigeten vasárnap. Ütöttünk és rúgtunk a Böiler-en, a Hellacopters-en és a Tizedes-en, sőt acélbetétes bakanccsal gázoltunk a tinikben Franz-on.

()
2005. augusztus 15., hétfő 16:47



Büdös punkgúnyába bújtunk, mint régen, és először elmentünk a Böilerre pogózni. Annyira köcsögök voltunk, hogy elküldtük a lejmoló punkokat a francba, és kinéztünk még egy csomó punkoknak való programot. Oi! Oi! Oi!


Képek a Hellacoptersről

A Böiler a magyar Cock Sparrer

A Böiler volt idén az első zenekar (nem volt sok) a Zöld Udvarban, akiknek érezhetően voltak megkomponált számaik. Én évvel ezelőtt láttam őket a Kultplexben, és egyre jobbak. Most hogy van még egy gitáros, már kevésbé zavaró, ha Jani, a gitáros-énekes elbizonytalanodik az énekkel gitározás közben, mint egy beszívott zenebohóc.

Hajlott kora ellenére (1975-ben alakultak Cock Sparrer néven Londonban) a Böiler rendben összerakott koncertet adott, már az elején pogóztak a büdös punkok, a harmadik számnál ketten segítettek énekelni a zenekarnak.

Utolsóként rendőrgyilkos slágerüket játszották el ("Jó lenne végre bosszút állni / Rendőrökbe kést szurkálni / Gyűrűs kézzel pofán baszni / Dögöljön meg mind!"), mire a Zöld Udvart a sok forgolódó taraj egy madárinfluenzától megkergült baromfiudvarrá változtatta.

A Franz Ferdinand a skót A.D. Stúdió

Nagyon jó bemelegítés lett volna a Böiler a Franz Ferdinánd előtt, ha az FF lenne a skót Hellacopters, de ők az új Beatles, ezért stílusviharba keveredtem. Meglehetősen hülyén éreztem magam a Nagyszínpad dühöngőjében, ahol az összes slágert kívülről fújták a csajok, sikítoztak, és ha valaki táncolni próbált, bokán rúgták. Jó koncertet adott az FF, de erről meséljenek a pszichedelikusok.


Képek a Hellacoptersről

A Hellacopters a svéd Rockenbauer Pál-emléktúracsapat

A kiscsajok tömegén könnyen keresztülgyalogoltem acélbetétes harcibakancsban, így még legalább fél órát elcsíphettem a Hellacoptersből, akik MC5 néven 1964-ben alakultak meg a detroiti Lincoln Parkban. A Hellacopters elképesztően kiművelt, halott rock'n'rol-lal iskolázta a közönséget, amely egyébként lelkesedésével meg is lepte Nicke Anderssont.

Az énekes talán a beteg és időnként tehetetlen Michael J. Foxról kapta le 2tone-kalapját, miközben kollégái úgy néztek ki, mintha svéd túrázók lennének 1968-ból. A Hellacopters-számokat még nem memorizáltam, viszont az utolsó számot felismertem: a Kick Out The Jams! volt az, még a zenekar első reinkarnációjától, az MC5-tól. Őrületes élmény volt, még ha kicsit placebós is, a svédektől mindenki odáig volt.

A tizedes meg a többiek
"A magyar punkkorszak egyik legismertebb és legnépszerűbb zenekara az 1983. és 1985. között működő Tizedes meg a többiek. Az igazi nagy felállás 1985 végén alakult ki, amikor a Marina Revue felbomlása után, az énekes Papp Gyuri beszáll a Tizedesbe, s mind énekesként, mind szövegíróként - ezek általában szorongásos látomások - újabb szintre emeli a zenekart. Az egy évvel később, ebben a szereposztásban rögzített, mindenki által ismert klasszikus demó (Zuhanj, te bombázó, stb.), már túlzás nélkül állíthatom: világszínvonalú. Ekkor feloszlanak" (Pozsonyi Ádám: "A Lenin-szobor helyén bombatölcsér tátong_" - A magyar punk története, 1999-2003)

A Tizedes meg a többiek túlélte az Illést!

Aztán vissza a Zöld Udvarba egy puntörténeti fordulat megörökítése végett: évtizedes szünet után összeállt A tizedes meg a többiek, ezt ünnepelték ők meg a többiek. Kész csoda, hogy még élnek, a punkbandák amortizációs idejét még Margaret Thatcher kormánya felezte meg társadalmi veszélyességükre hivatkozva, majd az ENSZ népegészségügyi bizottsága is jóváhagyta a rendelkezést. Csoda, hogy túlélték az Illést!

A tizedes, a gitáros, akinek polgári nevét ma már senki nem tudta fenet feszített a színpadon, akárcsak Papp György, akinek arcáról még most sem jött le a vigyor, viszont a basszusgitárost másfél évtized után már nem találták meg, ezért nem ő játszott, és az eredeti dobos is csak az utolsó számra ment föl. (Ezt intelligens, öreg punkoktól tudom.) A Tizedes olyan volt a magam fajta kis köcsögöknek, mint a CPg-koncert: végre recsegés nélkül szóltak a régi slágerek, azok a boldog punk napok!

Vége

az oldal tetejére