Szökőnap
4 °C
9 °C
Index - In English In English Eng

A hangos dobolás és az emberi természet

2007.08.09. 14:20
Hét darab nő és négy darab férfi, színes ruhákba öltözve, állandóan mosolyogva, kimódolt koreográfiával üti a sok-sok dobot. Még egy férfi didgeridoo-n, dorombon és egyéb, eurocentrikus előítéletektől vezérelve egzotikusnak nevezett hangszereken muzsikál hozzá. Mi ez?

Bazári produkció, amolyan Kongresszusi Központba való (ahol szintén lépett fel ilyen japános dobolós izé, a nevére nem emlékszem, és nem is láttam, de egyszerűen olyan volt a körítése, hogy nem lehetett nem gagyi) - vagy igazi autentikus, katartikus, emlékezetes nyitóprodukció a Sziget Világzenei Nagyszínpadán?

A válasz majdnem az első, de nem teljesen. Messziről nézve, arról a pontról, ahol nem volt elég hangos (és sok-sok dob csak akkor elég hangos, ha nagyon), onnan egyértelműen bazári gagyi. Tét nélküli, tökéletesen kiszámítható dobolgatás, gyakran ezen belül is lagymatag, ráadásul minden egyes hangja egészen pontosan tudható előre. A koreográfia kimódolt, unalmas és nevetséges - inkább tessék jól odacsapni a dobra, ahelyett, hogy mórikálják magukat mögötte. Pontosan olyan az egész, mint ami az eszünkbe jut, ha elolvassuk a néhány mondatos ismertetőt a programfüzetből. Az etnomuzikális előítéletek tökéletes igazolódássa pedig nemcsak azt akadályozza meg, hogy különböző kultúrák valóban és mélyen megismerjék egymást és nyitott, a másikat nem előre meghatározott skatulyákba gyömöszölni próbáló párbeszédre, mi több, dialógusra lépjenek egymással - hanem hát az esztétikai értékét is nagyban csökkenti a produkciónak.

Gocoo

Azonban az emberi természet egyszerűen úgy van megalkotva, hogy a hangos dobolás, pláne ha mondjuk a didgeridoo zimmezummja is hozzájön, belőle örömet és ritmikus mozgást vált ki. Ezért nem tudom jó szívvel teljesen lehúzni ezt a Gocoo nevű valamit (együttesnek nem nevezném), mert én is jártam azon a helyen, ahol volt olyan hangos, hogy kiváltotta, és az jó volt. Más kérdés, hogy bármelyik pillanatban le tudtam volna mondani arról, hogy tovább élvezzem.

Továbbá arra az érdekes kultúrantropológiai tényre is rávilágított a koncert, hogy a világzenések is jobban örülnek a 4/4-nek, mint a breakbeatnek, ahogy akárki más. Hogy ahogy meghallják, hogy tam-tam-tam-tam (ami ugyanaz, mint a dufta-dufta, csak más hangszeren), rögtön tapsolni kezdenek és táncolni, míg a tam-ta-tamtatam tam (szün) tam, az azért ennyire nem köti le őket. Technósok és világzenések egy platformon állnak, az emberi természet beépített hajlamainak platformján, ahonnan nézve a drumandbass és a matekmetál egyaránt: érthetetlen perverzió! De persze lehet, hogy most elhamarkodottan általánosítok, ami szintén nem felel meg a hilleri útmutatás szellemének. (C+)