Nem is zenekar

Bár a Madness szigorúan véve nem is ska-zenekar, ahogy arra vonatkozó cikkünkben ki is térünk, ők is a ska második, brit hullámával indultak, nevüket is egy Prince Buster-számból vették. Ő az egyik első nagy jamaicai ska-előadó és -producer volt, olyan számokkal például, mint az Oh Carolina (ezt Shaggy feldolgozásában ismerheti a hazai zenebarát), és az Al Capone, amely számban viszont kik játszanak? Hát persze, a Skatalites tagjai, mint a kor jamaicai slágereinek nagy hányadában.

A Skatalitest a műfajt megteremtő zenekarként szokták emlegetni, ami azonban nem így igaz. A tagok ugyanis stúdiózenészként már évek óta szolgáltatták az alapokat különböző ska-énekeseknek, mire 1964-ben összeálltak, hogy Skatalites néven élőben is szórakoztassák a táncolni vágyó nagyközönséget. Az viszont tény, hogy ők voltak azok, akik a műfaj születésénél bábáskodtak (hogy egy szórakoztató képpel kedveskedjünk a vizuális típusú olvasóknak). Több tucat énekes alá játszottak és írtak zenét, mielőtt és miután saját néven is játszani kezdtek (az egyéni szerzőséget a zenekaron belül is fenntartva), az életmű így egyrészt óriási, másrészt átfedésekkel terhes, szép hétvégi feladat kihámozni, melyik számot pontosan kinek is köszönhetünk meg.

Volt szerencsém egyszer Pozsonyban úgy megtekinteni a Skatalitest, hogy valami anomália folytán a romos gyárépület egyik kisebb termébe, ahova a koncertet szervezték, a 6 db magyar rajongón kívül csak olyan száz-százötven helyi érdeklődő gyűlt össze. Akkor a zenekar az első meglepetés után ráérzett a dolog ízére. Meglehet, sosem játszottak még annyira kevés embernek, de a családias klubjellegből kihoztak mindent, amit lehetett. A bécsi koncertjükön már többen voltak, de mindig is szerettem volna megtapasztalni, milyen az, amikor ezrek éneklik a Guns Of Navarone fúvóstémáját, ahogy a zenekar legújabb kiadványán, a Buenos Aires-i Teatro Armenióban rögzített koncertfelvételen is hallható. Nos, ez pénteken megvolt.

Nem lenne helytálló azt írni, hogy leadták a slágerparádét, hiszen a Skatalitesnak konkrétan minden száma sláger, de az igaz, hogy koncertjeiken ezek közül is a jobban bejáratott dalokat veszik sorra. Az alapvetően instrumentális zenét Doreen Shaffer énekesnő blokkja töri csak meg, ő több mint negyven éve, az alapítástól tagja a Skatalitesnak. (Érdemes megemlteni, hogy a hőskorban a zenekar csak alig több mint egy évig létezett, '64 májusától '65 augusztusáig. A felbomláshoz vélhetően hozzájárult az a tragikus tény, hogy Don Drummond harsonáson, a műfaj egyébként legtermékenyebb szerzőjén annyira elhatalmasodott az elmebaj, hogy 1965. január elsején megölte a barátnőjét, és börtönbe csukták, ahol később meghalt. A zenekar '83-ban állt össze újra, azóta folyamatosan aktív.)

Doreen Shaffer kedélyes nagymamának néz ki, nyilván mert az is, aki két pitesütés között elugrik a srácokkal elénekelni pár számot. Imádja a közönség, itt ugyan a színpad előtti árok miatt nem lehetett, de például a bécsi fellépésen az első sorok úgy kapdostak a keze után, ahogy tényleg csak a legnagyobbak koncertjein látni. Kedvesen elénekel pár számot, Simmer Down, Sugar Sugar, When I Fall in Love (a nagy sláger You're Wonderinget viszont most nem), és itt látszik nagyon jól, hogy a skával rosszabbat nem is lehet tenni, mint vicces bulizeneként felfogni. Itt mélységek és érzelmek vannak, miközben természetesen az ember kénytelen mozogni a zene lüktetésére is.

Lehetne még ezt fejtegetni, de lényeg: ma is ők a klasszikus ska első számú szupergrupja, akiket még most is csak tisztelettel követnek az azóta már harmadik (egyesek szerint negyedik) generációs együttesek. Szokás azt mondani, hogy a Skatalites nem is zenekar, hanem intézmény, ebben az esetben viszont olyan intézmény, ami egy nagyon fontos zenei hagyományt utaztat a világban. Ebből a zenei hagyományból egyenes vonalakat lehet húzni nemcsak a ska-zenekarok újabb és újabb hullámai, illetve a reggae meg a dancehall felé, hanem a soundsystem-toaster-kultúrán át a hiphopig és innen, ha akarjuk, a breakbeatig és leszármazásaiig. Más osztályzatot ilyesmire definíció szerint nem lehet adni, mint A+-t.

Reklám: vasárnap fél hétkor a Bahián meg lehet nézni a Kettő-kettőt, akik sok Skatalites-feldolgozást is játszanak, szigorúan ragaszkodva a hagyományokhoz, szóval itt lehet ismételni.