A kasztrált férfi nem humoros

Napok óta szivatnak a zenebuzik, hogy a Tiger Lillies engem érdekel. Nekik nincs mentségük: ők látták már Prágában és nem szóltak előre, hogy ez ilyen esztétikaszakos öntetszelgés és zene+színház dekonstrukció, meg játék a keretekkel. Egyedül a kiherélt énekes volt igaz (vagy disszemináció? haha). Az egésznek összekacsintós bölcsészhumora van, amiben a poént nem érti senki, még azok sem, akik nevetnek.

The Tiger Lillies

A helyszínen eleve romba dőltek az előzetes várakozások, mert vagy harmincunkat be sem engedték, csak 50 perc késéssel, ami egy egyórás koncertnél elég nagy probléma.

- Nem engedhetek be több embert.
- Miért?
- Mert nem látsz akkor se.
- Elég magas vagyok, megoldom – utalok finoman a magasságomra, mivel onnan is látom az énekes feje búbját.
- De nem biztonságos – mondja az ajtóban álló srác, majd svenkelek a békésen álldogáló harmincfős csoportra és a húszméteres üres területre. Nem baj, nyomakodjunk a rácshoz. Közben néhányan kijönnek, az ő helyüket lehet feltölteni.
- Hány ember lehet bent biztonságosan?
- Nem tudom, a főszervező dönti el.
- Nincs pontos számotok róla?
- Nincs.
- Akkor mi alapján engeditek be az embereket?
- Ha egy koncertről tudom, hogy sokan lesznek, sokkal előbb odamegyek – hangzik el az ultimate bölcsesség.

Kihasználva magasságomat, átnézek a tömeg felett: az egyik számnál a nagybőgős Sikoly-maszkot vesz magára, a dobos meg egy fel nem fedezett geghalmazként ontja a poénokat, miközben a sötét humorú frontember, a kiherélt Martyn Jacques énekel és tangóharmonikázik. Ő egy gyengébb napokat élő Galla Miklósra emlékeztet leginkább: nagyon erőlteti a vicceket, de rohadtul nem humoros, viszont hihetetlen magas hangon énekel, ellentétben Gallával. Az egyik számukban (refrénben a Sex with fly-t éneklik) a dobos egy nagyobb műanyaglepkét mutogat, meg egy ordas nagy légycsapót, és közben zenélnek is persze.

Egy tanulsága van a történetnek: soha ne higgyen senki a szemének. Klimpírozós-seprűzős-pengetős, gólyatáborba való zenekart láttunk, akik szexről, stricikről és drogokról énekeltek. És nem volt vicces, pedig vártunk rá.

(A végén beengedtek mindenkit, amikor a másik sávban már vonult ki a tömeg.)