• Cinematrix
• Média
• Showbiz
• Kultpol
• Klassz
• SciFi
• Életmód
• Litera
• Archívum

• Mellékletek

• Kiskarácsony
• Sziget 2005
• Korrektorblog
• Filmszemle 2005
• Sziget 2004

• Szavazások
• Ámuljon a jövő Budapestjén!

Küldje el ezt a cikket barátjának, ismerõsének!
Nyomtatható változat

Mindent visszavonok, amit valaha leírtam a dobozgitárról, természetesen csakis gyalázkodó hangfekvésben. Jegyzőkönyvileg kérek bocsánatot azért, amit a fehér inghez selyemmellényt és nyakkendőt viselő emberekről gondoltam. Meg a Versmondó Lányéhoz hasonló, egyenes, hosszú hajat hordó tilinkós-hegedűs táncházmacákról. A Flogging Molly koncertje után az sem lehetetlen, hogy - na jó, ezt még most is nehéz kimondani - nyilvánosan mutatkozzak egy Teva szandálossal, vagy egy olyan leánnyal, aki szójasajtot tart a kezében.

A Flogging Molly ugyanis megmutatta, hogy a külső, bár fontos kulturális jel, mégsem számít semmit, ha az ember korra, nemre, vallásra, bőrszínre és mellényre való tekintet nélkül ugrándozni szeretne.

Mániájuk a burgonyadédelgetés

Írnek lenni veszélyes dolog. Az íreket egyfelől mindenki szereti, aminek az a legfőbb oka, hogy mindig részegek, és úgy beszélnek, mint aki egy marék apró krumplit tart a szájában. Az ember legszívesebben barátságosan hátbavágna minden írt, hátha kiesik a szájukból a krumpli. Az írek ezen kívül kis nép, ami a magyarokat és az osztrákokat kivéve mindenkit rokonszenvessé szokott tenni. Plusz pompás könyveket írnak, de ez kevéssé számít, ha részegen találkozunk velük. No és fociban igazi hősök, a világ legjobban daloló szurkolótáborával.

A másik serpenyőben viszont ott van az ír sztepptánc és Michael Flatley. Az ír sztepptánchoz hasonlóan visszataszító jelenség az egész világon kettő akad: a pánsíp és a fehér férfiklumpa. Ja, és a kelta kereszt motívumos tetoválás.

Kis filozófia a porban

Az élet tehát összetett, mégis bátran fúródtam a mosolyogva pulzáló tömegbe, hiszen tudtam jól, kelta punkok tilinkóznak odafönt és nem alávaló szetppesek. Bár ha az alávaló szteppesek ilyen lendületes és jó zenét játszanának, lenne-e különbség? Ennél mélyebb filozofálásra szerencsére nem nyílt alkalmam, ugyanis ettől a pontttól kezdve vagy ugrabugráltam vagy érzelmesen lengettem a kezem jobbra-balra.

A kelta punk a világ legviccesebb zenéje a sátáni lényes hörgős metál, illetve a ska mellett. A két fő téma a berúgás és a szeretet, amik jó esetben kéz a kézben járnak, a hangulat bolondosan matrózos, amit autentikus hangszerek, illetve sör meg viszki segítenek fenntartani.

Király, hülye selyemmellényben

Mivel az ember a hazáját a tőle való távolság négyzetével arányosan szereti, az igazi kelta punkegyütteseket Amerikába szakadt kelták szokták alapítani, ahogy ez a Flogging Molly esetében is történt. Elnézve az iskolabálon fellépő irodalomtanárra fazonírozott Dave Kinget, nehéz elképzelni, hogy metálénekesként kezdte, pedig tényleg. Ez nem érződik rajta, az viszont annál inkább, hogy ő az egyik legjobb frontember, aki valaha is fellépett a Nagyszínpadon. Rengeteget beszél, minden számot ajánl valakinek, viccelődik, jól eldumál a közönséggel, aztán egyszer csak odanyúl a húrokhoz, és tanáruras pónem ide vagy oda, már megint boldog, lüktető masszává válik az előtte álldogáló sokezer ember.

A közönség a délután hatos kezdés ellenére az elképzelhető legélénkebb viháncolással reagált, a kelták is jól mulattak, úgyhogy aki kihagyta a koncertet, jövőre tuti bepótolhatja.